A kígyóbűvölés szerintem egy fokkal rosszabb. Mert a tűz mindenképp megéget, ha hozzáérsz, de egy kígyó nem biztos, hogy kézen mar elsőre. Az addig jó, amíg az ember megérti, hogy az egyszeri dolog volt és szerencse. Egy mérgeskígyó soha nem lesz szelíd, de előbb utóbb minden kígyó odakap. Csak egy kobránál mondjuk az az "első" nagy eséllyel az utolsó is lehet.
Szóval akkor van baj, ha a kígyóval foglalkozó elbízza magát...
Hallottam már olyan elvetemültről, aki királykobrákat tartott és a kígyó "kobrázása" közben (nyaki pajzsait szétfeszíti, hangosan sziszeg és felfokozott idegi állapotú) puszilta meg az állat halántékát

Többször is

Mert azt mondta, hogy a kígyói felismerik, hogy ő a gondozójuk és ő eteti, itatja, gondozza őket. És mit ad a sors, pár évre rá, sokadszori cseszegetésre az egyik királykobra megmarta és segítség híján a fickó meghalt. Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik...
Szóval egy mérgeskígyó nem egy kiscica, a marás lehetőségét mindig 100%-osan kell számítani és körültekintően kell odanyúlni, ha már muszáj valamiért.