Erika írta:
Idézet:
Na, ma lesz az élveboncolásom.
Hűha! Boncolnak...látom, már az asztalon fekszel, egy félelmetes csókának meg a bal kezében van a szike...jaj! Felemeli a kezét jó magasra...sátáni vigyor terül el az arcán...istenem, tiszta horror! Most lecsap....a vigyor ráfagy az arcára...sérthetetlen vagy! A vágószerszám úgy pattan le rólad, mintha gyémántba ütközött volna. Még egy próbálkozás, és még egy...Nem, ezt nem érti...vérbeforgó szemei kidüllednek, szája már habzik. Hosszú, göcsörtös ujjai kétségbeesetten markolják a szikét, ami lassan, de biztosan mélyed észrevétlenül egyre beljebb a saját húsába. A vér szivárogni kezd, de eszeveszett próbálkozásában ezt észre sem veszi. A karja hol felemelkedik, hol lesújt, torkából artikulálatlan hang tör elő a sikertelen próbálkozások láttán, ami egyre csak fokozza őrületét. Felüvölt, egy utolsó próbálkozás erejéig összeszorítja ujjait a szikén, és lecsapni készül. Fémes csattanás a hideg kövön...rövid kis visszhang kíséri, majd halk puffanásokkal landol három rángatózó ujj a rideg talajon. A zombi csak áll mozdulatlanul, kezét nézi, ahogy fröcsög belőle a vér. Az őrült arckifejezés eltűnik, helyét a félnótások értetlen ábrázata váltja fel. Szemei rángatózni kezdenek, néha az egész feje vele rándul. Semmit nem ért, de mindegy is ez, hiszen már azt se tudja, mit kellene értenie. Karját leejti maga mellé, és halk motyogások kíséretében elindul a kijárat felé, hogy hosszú vércsíkot hagyva maga után, elhagyja a helyiséget.
A körülötted lévők, akik eddig néma döbbenettel nézték a jelenetet, hangosan felsóhajtanak, majd szétoszlanak, mintha mi sem történt volna.
Te felülsz, és diadalittasan nézel a távozó szadista után. Tudtad, hogy sérthetetlen vagy, egy percig se hitted, hogy komolyabb sebet ejthetne rajtad. Komótosan lekászálódsz az asztalról, leülsz a gép elé, és vigyorogva ütöd be jelszavad...
Szerk.: Az idézetet cseréltem...
Belépés
GyIK
Keresés
