Marcsika, jó a téma, de ha már eszedbe jutott, akkor mesélhetnél is róla nekünk.
Nekem két karácsony kivételével csak jó emlékeim vannak az ünnepet illetően. Mindig hatalmas nyüzsgés előzte meg, készülődés, vásárlás, izgalom.
Gyerekként a bátyámmal még nem vettünk részt az előkészületekben, csak olyan feladataink voltak, hogy a szobánkat nekünk kellett kitakarítani. Érdekes, mert a pakolgatást utáltam az év minden napján, de karácsony előtt olyan más "ízt" kapott ez a feladat, örömmel tettem, rendezgettem a ruháimat, csetreszeket, íróasztalfiókot. Mindig azt mondták a szüleim, hogy addig nem jön a Jézuska, amíg szennyest, koszos cipőt, rendetlen szekrényeket talál. (nem mintha ez lett volna a jellemző nálunk, de anyukám a rend és tisztaságmániájával magasan kilógott a sorból) A fenyőfát sosem láttam nálunk, ma már tudom, hogy mindig valakinél a barátok között volt eldugva. A díszítése is titokban történt, soha nem kaptam el egyetlen óvatlan pillanatot sem ezzel kapcsolatban. A nagymamáméknál voltunk minden évben szenteste reggelén a bátyámmal, vagy átvittek anyukámék, vagy átsétáltunk, amikor nagyobbak voltunk. Ebédre hazamentünk, de akkor már a nagyszoba ajtaja csukva volt, belépni tilos szabállyal. Akkor már tudtuk, hogy megérkezett a karácsonyfa! Nem kis feladat volt a szüleim részéről ez a szervezés, mert ugye a fát apu hazacipelte gyorsan, díszítették, minden nyomot eltakarítottak és mire délben hazaértünk, addigra még az ebéd is az asztalon volt.
( De ezt már csak felnőtt fejjel, feleségként kisgyerekkel fogtam fel, amikor ugyanezt a tradíciót követve érkezett el hozzánk is a Jézuska. Én is mindent ugyanúgy csinálok mostanáig is, ahogy azt a szüleimtől láttam, hallottam. ) Szenteste előtti napokon már csak karácsonyi zenék szóltak a lakásban, mintegy "ráhangolódásképpen", anyukám még késő éjjel is sütött-főzött, többször megébredtem a neszekre, illatokra, emlékszem. És ma már tudom is, hogy ezért volt minden menetrendszerűen sima a nagy ünnepen és utána még két napig miért lehetett együtt a család anyuval is.
A Jézuska négy óra után jött, amikor besötétedett. Ebéd után szüleim lefeküdtek aludni, nekünk is azt kellett, de nem mindig sikerült. Akkor olvastunk, izgalmunk tetőfokán a szobánkban. Alig vártuk, hogy felébredjenek a szülők, és apu megrázza a kis csengettyűt, kinyitva a nagyszoba ajtaját. Ünneplő ruhát vettünk fel mindnyájan. Áhitattal mentünk be, karácsonyi dalokat énekelve, csillagszórókat csodálva. Anyuék minden évben tokajival koccintottak ekkor, kívánva békés karácsonyt. Utána jött az ajándékosztás, bontás, játék. Húúú....nagyon szép, megható emlékként él bennem gyermekkorom összes karácsonya!
Belépés
GyIK
Keresés
