Idegbaj vásár Bécsben - nem véletlen a cím 
Szóval az úgy volt hogy fél hatkor kelünk. Persze, hogy indokolt a múltidő használata, ugyanis nem úgy volt... A tíz perccel későbbi ébredés ellenére azonban még a fotóstáskám megvarrására is jutott időm, különben nem tudtam volna elvinni magammal. Mondanom sem kell, hogy nem én, hanem apum varrt. Lekászálódtunk a kocsihoz, bepakoltunk, beültünk, és irány Ménfőcsanak, tesó szerelméért. Felvettük őt is, majd irány fel az autópálya. Sokat nem voltunk fent, Sopron felé tartó útnál lejöttünk róla. Menetrend-szerűen, egy óra alatt odaértünk Sopronba, ahol a vasútállomás előtt leparkoltunk. Én a vonatjeggyel elmentem az információhoz, megtudakolni, hogy a vonat amivel Bécsbe megyünk, hová érkezik, és hogy onnét el lehet-e jutni Wien-Mitte állomásra. A válasz pozitív volt, így felnéztem a kijelzőre. Ki is írták a vonatunkat Ebenfurton át Wien-Meidlingre.
A képen a harmadik kiírás a mi vonatunk. Átbattyogtunk a nemzetközi peronra, de hol vannak már a régi idők, a VÁM-és útlevél ellenőrző épület sötét ablakai üresen ásítottak.
Közben Győr felé készülte venni az irány Sisi királyné, legalábbis a születésnapja alkalmából felmatricázott mozdony.
Ez már a mi vonatunk, ez egy Bombardier gyártmányú, TALENT becenevű motorvonat.
Ezzel mentünk Ebenfurthba, ott irányváltás, majd irány Meidling.
A célállomáson, de semmiképpen sem acél állomás.
Már most mondom, West után a kedvenc pályaudvarom Bécsben.
Ez az állomás Wiener Neustadt felőli oldala, innen vártuk az S-Bahnt.
Közben befutott egy nosztalicska is, a gép rajta egyik kedvencem.
Ezzel a nem túl dekoratív, ámde annál szebb hangú gépezettel mentünk, javarészben a föld alatt.
Wien-Mitte is a föld alatt van, kikeveregtünk a föld színére, majd irány a Hundertwasserhaus. Találkoztunk egy kedves osztrák nénikével, aki készségesen mutatta az utat, magyarázott is valamit az épületekről, de ebből, szegényes némettudásunk miatt nem sokat értettünk.
Útközben ez a lerombolás alatt álló, feltételezéseink szerint egykoron színházként üzemelő épületmaradvány fogadott a Hundertwasserhaus utcájában.
Az utcában lévő kanyar után megláttuk úti célunkat, ezt a mások számára talán kicsit giccsesnek ható épületet. Szerintem szép, bár én imádom a színeket.
Az épület előtt két pár villamossín megy, ezeken közlekednek az autók is. Wartburgosok előnyben, annak a nyomtávja ugyanis megegyezik a vasúti sínével, és nem kell kormányozni.
Még egy kép az épületről. Bementünk volna, de nem tudtunk: a kapukat mágneszárak védték, mert ez egy használatban lévő lakóház. A ház mögött van egy gondozatlan kert. Azért gondozatlan, mert Hundertwasser úgy vélte, hogy csak akkor szép igazán, akkor él teljesen a kert, ha gondozatlan.
Belső oldal
Ez a kép a Hundertwasserhaus-szal szemben lévő kis épület része, a Hundertwasser-village, ami egy kis szórakozóhely, középen a bárpult, körülötte kis üzletek egész sora. A bárpulton körben víz csordogál az emeletről, ami a WC-knél lévő szökökútba érkezik, egy emelettel lejjebb.
Az említett, WC-knél lévő kút.
Anyumék
Tesómék.
Rólam nem készült kép. Illetve igen, amin háttal állok, és bemozdult és homályos lett. Tesóm műve a kép. Igazából tesóm nagyon aláásta a hangulatot a kirándulás során, állandóan pánikolt, (főleg a vonatoknál), illetve ő azt hangoztatta, hogy a Stephansdom-tól a Mariahilferstrassén el tudunk menni a városházáig. Akkor, és már előtte is zrikált, így odaadtam neki a térképet (addig én navigáltam, és tökéletesen), majd így szóltam: Akkor keresd meg az utcát, és navigálj te, mert én nem vagyok hajlandó a nyafogásodat hallgatni, miszerint rossz irányba, és túl sokat megyünk. Hozzáteszem, mindenhová odataláltunk, és egyszer sem szálltunk rossz vonatra.
Na mindegy.
A Duna egyik (elég sekély) ága.
haas embléma a Stadpark melletti épületek egyikén. Nem tudom, mit keres ott, mindenesetre lefotóztam.
A régi, szeretem-típusú utcanévtáblák, sajnos egyre kevesebb van belőlük. Az új műanyag, kicsi, apró feliratokkal, és persze a betűtípus sem ilyen szép.
A Stephansdom mellett állt egy pici makett is. Ami kellett, mert az épület egy részét restaurálták, homokfújták, ugyanis az évszázadokon át amúgy szép homokszínű kövekre lerakódott fekete dzsuvát el kell távolítani róla. Az eleje gyönyörű, ha olyan lesz az egész, nagyon szépen fog kinézni.
Az eleje, a sor kígyózó volt, de csak a templom bizonyos belső részei belépősek. (egységesen 4,5 Euró)
Azért én befotóztam a zárt részbe is. Kis oltár, háttérben egy hatalmas orgona terpeszkedik.
Szintén elzárt tér, a főoltárhoz vezető főfolyosó valami valószínűtlenül hosszú.
Mint az előbb, csak álló kép. (Jó, tudom, akkor se megy sehová, de...)
Aztán elindultunk a Rathaus (városháza) elé. A fákon lógtak a hóemberek. Valaki felakasztotta őket. Panaszt fogok tenni a hóember-szakszervezetnél. Mert a felakasztás még hagyján, de hogy égőt is raknak beléjük...
A városháza előtti téren helyet foglaló kis díszes kék minikastély.
Édesség-választék.
Karácsonyfadíszek (itt vásároltunk is, adtak kis dobozt, amibe összegyűjtötted, visszaadtad, beütötte az árat, és máris kaptad díszdobozba a díszeket. Ilyet se láttam még, megérte hát a néhol borsos ár.)
Játékbolt, ahol játszani is lehetett. A legnépszerűbbek az egyszerű fém rudakból készült ördöglakatok voltak.
Szívecskés fa... (nem, inkább nem mondok semmit sem, szívecske-szakszervezet is biztos van valahol...)
Kisvonat készül kihaladni a vásár fénykapuján át.
Az osztrák Parlament. Szerintem sokkal szebb, mint a miénk, de ez csak az én véleményem, mert én nagyon lájkolom a görög építészeti stílust.
Operaház
katt
Bécs forgalmas világváros
A fentebb emlegetett Duna-csatorna partján álló házikó, feldíszítve.
Wien-Mitte és Meidling között ezzel a "kis" emeletes döggel utaztunk. Tökjó volt.
Még az Opernringen készült a kép, egy szép díszítőötlet.
A hazaúton nem készült már kép. A mérleg? Fáj a hátam mint állat, de megérte... Még tesó rinyálása ellenére is.
Ám nem csak ez volt az egyetlen izgalmas esemény. A vonatunk ugyanis tizenkét percet késett, mert egy közeli vasútállomáson két vonat ütközött.
Egyszer megyek Ausztriába, és akkor is baleset van... Lehet, hogy ez jelent valamit?
Remélem nem, mert akkor nem megyek többet.
Sziasztok!
Belépés
GyIK
Keresés
Hol találnánk ehhez hasonlót, ilyen beszámolóval??? Élvezet minden perce!!!! Köszi Seth, igaz, vagy két oldal képet szerettem volna ( 
