Egy kövér, kopasz ember bemegy a postára. Nagy szuszogás közepette egy hatalmas köteg parfümtől bűzlő valentin-napi képeslapot nyújt át a postáskisasszonynak. Az egyik oldalukon rózsaszín szívecskék röpködnek, a másikon a címen kívül csak annyi áll: "Örökké a tied!", aláírás nélkül.
- Ezer képeslap belföldre. Számlát kérek, dr. Buzghó Géza válóperes ügyvéd.
A körzeti rendelőben cseng a telefon:
- Kérem, nagyon rosszul érzem magam. Ki tudnának küldeni egy orvost a lakásomra?
- Sajnos már késő van. Fáradjon talán be személyesen.
- Az lehetetlen. Lázas vagyok, és jártányi erőm sincs.
- Kérem, mi nem sürgetjük. Jöjjön el akkor, ha jobban lesz!
Ember egy órája vajúdik a wc-ben, de hiába, még semmi eredmény. Hallja, hogy a szomszéd fülkébe valaki benyit, majd a szokásos bemelegítő zajokat követően ssssss, aztán csobb.
Emberünk nyögve, kínlódva, vigaszt remélve átszól:
- Jaj de irigylem magát!
Válasz is érkezik:
- Ne irigyeljen! Az első a nadrágomba ment, a második a mobilom volt.
Kuzma Kuzmics nagy nőcsábász hírében áll az olajbányászok között.
Örökké kalandjainak zaftos történeteivel szórakoztatja társait.
Ezért aztán a brigád előfizeti számára a Nők Újságját, a képes hetilap ugyanis éppen pályázatot hirdet, hogy ki ismeri legjobban a szovjet nőket.
A mi Kuzmánk ha valahol, ezen a pályázaton biztosan nyerni fog - gondolják.
Kuzma hétről hétre be is küldi a válaszokat a feltett kérdésekre.
Izgatottan várja az eredményhirdetést, de a nyertesek névsorában nem szerepel a neve.
Mérgében szabadságot vesz ki, egyenesen Moszkvába utazik, beállít a szerkesztőségbe és reklamál.
- Nézze csak, Kuzma Kuzmics! -veszi elő a dokumentumokat az újságíró.
Az első kérdésünk az volt, ugye, hogy a Szovjetunióban hol a legfeketébb a nő?
A helyes válasz ez lett volna: A Kaukázusban.
És mit írt maga?
A második kérdés így hangzott: melyik asszonyaink legfontosabb szerve.
Természetesen a Nőszövetség.
Ezzel szemben maga mit válaszolt?
Aztán itt a harmadik kérdés: mire vágynak legjobban a szovjet nők?
Világos: a békére.
De mit válaszolt maga, Kuzma Kuzmics, mit válaszolt maga?
A rendőr áll a szakadó esőben, és a felesége által csomagolt szendvicset eszi.
A kollégák döbbenten nézik:
- Józsi, miért nem jössz be ide az őrszobára enni?
Csak kényelmesebb!
- Azt mondta az asszony, akkor egyek, amikor jól esik.
Építkezésen a művezető nézi, hogy Gazsi már harmadik napja csak üres talicskát tol maga előtt.
Odainti, hogy számon kérje: Mire Gazsi megszólal.
- Jáj drága főnök Úr, hát maga nem lássa, hogy milyen hajtás van itt. Még a talicskát sincs időm megrakni.
Székely házaspár tesz vesz, készülődnek a lefekvéshez, egyszer az öregúr kimegy az udvarra, majd kis idő múlva visszajön, de tiszta nedves a nadrág szára.
Az asszony megkérdi:
- Esik?
Az öreg válasza:
- Nem, fúj...
A nagy orosz polgárháborúban Csapajev, mielőtt támadásba indul a fehérek ellen, parancsot ad Kuzmin Kuzmicsnak:
- Kuzmics elvtárs, neked csak egy feladatod van, megőrizni minden körülmények között ezt a vasládát. Ha kell, az életed árán is!
Kuzmics vitézül védi a ládát, elveszti két karját és az egyik lábát a csatában, de a láda sértetlen marad. Csata után Csapajev odamegy hozzá :
- Derék dolgot vittél véghez Kuzmin Kuzmics! Mit kérsz jutalmul?
- Szeretném most már tudni, mi van ebben a ládában! - nyöszörgi a nyomorék.
- Párizs bevételének tervei! - suttogja a fülébe Csapajev.
- Láthatnám? - hörgi a nyomorék. Csapajev kinyitja a ládát és kivesz belőle négy szem krumplit.
- De hát? - rebegi csalódottan Kuzmin Kuzmics.
- Ej, hát ide figyelj! - Csapajev leteszi az egyik krumplit a földre, a másik hármat pedig köréje. - Látod?! - mutat a középső krumplira - Ez itt Párizs, ezek meg a csapataink.
