Párduc-ÉKT

*Raven bátorságot gyűjt, majd feláll. Elindul Darkener felé. Seth közben folyamatosan mutogatja Ravennek, hogy üljön vissza és ne menjen oda. Persze mindezt úgy, hogy a harcos ne lássa. Raven odaszól a harcosnak, amint mellé ért. Seth közben alig észrevehetően a saját homlokára csap és legyint egyet*

Figyelj, Darkener... Elnézésedet kérem a tegnapiért. Kicsit elszakadt a cérna nálam. Remélem nem neheztelsz.

*Darkener felül, normális pozícióba. Lassan megfordul a széken. Raven felé fordul és belenéz a lány szemébe. Az mintha megremegne. Darkener visszafordul*

Bocs... Tudom, nem szép látvány a szemem. Hideg és halott a tekintete. Ha akarod, mellőzöm a szemkontaktust.
Rendben. Bocsánat elfogadva. És bár nem tűnt fel, de... A ti szavaitokkal élve "bunkó" voltam.

*Darkener előveszi a gyémántot. Puszta kézzel letöri a hegyes végét. Egy vörös villámot enged a drágakőbe, amitől az gyönyörű, vörös színt ölt. Összemarkolja, mire egy csiszolt oktaéder lesz a kőből. Raven felé nyújtja*

Tudtommal a ti bolygótokon a bocsánatkérés egyik formája, ha ajándékot adunk. Ezt a bűntudatnak vagy minek az enyhítésére teszitek. Bárcsak tudnám, mi az... Szóval vedd ezt egy gesztusnak. Meg "bocsánat kérésnek". Vagy minek hívják...

_________________


Egység, Kötelesség, Végzet!

*Raven meglepetten pislog. Aztán félve elveszi a drágakövet a félelmetes harcostól*

Ömmm... Köszönöm.

*Seth az ablakon keresztül bámul tátott szájjal. Ugyan már teljesen elázott a viharban, szíve még mindig hevesen ver, és az égi háború hűen tükrözi lelkiállapotát, és a... félelmét...*

_________________

الآلهة المصرية A hobbim az életem. | "Crossing bridges in the sky, On a journey to renew my life!" [DT]

Mondanám, hogy szívesen, de... Maradjunk annyiban, hogy nincs mit. Tényleg.

*Darkener visszafordul. Most tűnik fel neki, hogy szemben van egy tükör. Pár percig farkasszemet néz saját tükörképével, majd megszólal*

Tényleg olyan a tekintetem, mint egy halotté... Hideg. Hátborzongató...

*Darkener tesz egy kézmozdulatot, mire a tükör odébblebeg és egy másik helyen száll a földre*

Így mindjárt más. Én se nézem szívesen ezeket a szemeket...

_________________


Egység, Kötelesség, Végzet!

*Seth agyán átvillan egy gondolat - vajon meddig színészkedik még?? Még hogy nem szeret ezekbe a szemekbe nézni... Aha, nem kellett volna magából a lelket kigyilkolni. Azt hiszem, tudom, mit fogok tenni. Lelket lehet csinálni is... Akár zenével is... Azt hiszem, el kell jutnom a stúdióig... - ért a gondolatai végére, majd azokra mintegy pontot téve egy hatalmas mennydörgés hallatszott, Seth pedig futva elindult.*

_________________

الآلهة المصرية A hobbim az életem. | "Crossing bridges in the sky, On a journey to renew my life!" [DT]

Nem sértődsz meg, ha kérdezek valamit, Darkener?
Ha nem érzel semmit, akkor tegnap hogy lettél dühös? Amikor rám kiabáltál, úgy tűnt, mintha ideges lennél.

Nem sértődök meg, mert nem is tudok. Tehát akár válaszolhatok is a kérdésedre.
Nem voltam dühös. Csupán próbáltam valami viselkedésformát magamra erőszakolni. Rosszul választottam, tudom.
Azt hittem, ezzel tiszteletet vívok ki. De csak megutáltatok. És most féltek is tőlem. Nem látom át ennek az egésznek az értelmét... Nem értem, mit miért éreztek... Mondjuk mit vársz egy érzelmi roncstól?

_________________


Egység, Kötelesség, Végzet!

*Hirtelen egy kis reccsenés hallatszik, és Seth hangja visszhangzik a kocsmában*

Hogy mit is vártunk? Igazából, semmit. Tudod, első benyomás. Az pedig nagyon rossz volt rólad! Vissza akarom kapni a RÉGI Makutát, te szörnyeteg!! MEGÖLTED ŐT!!

*Seth utolsó két szava sokáig visszhangzik még a kocsmában.*

((még jó hogy van kihangosító és lehallgatóberendezés a stúdióból...))

_________________

الآلهة المصرية A hobbim az életem. | "Crossing bridges in the sky, On a journey to renew my life!" [DT]

*Darkener az asztalra üt az öklével. Nem a dühtől. Csupán próbál úgy tenni, de belül nem érez semmit. Hirtelen feláll*

Nem öltem meg... Ez az egész egy nagy hazugság volt, amit mondtam nektek. Soha nem létezett olyan, hogy Darkener. Én még mindig...

*a lény hatalmasat sóhajt, de érződik, hogy nem az az igazi, szomorú sóhaj*

... Makuta vagyok. Igen, én vagyok ez a szörnyeteg. Ezzé váltam. Megvolt mindenem... De elbaltáztam. Tönkretettem mindent. De legalább most az vagyok, ami régen is voltam, legbelül. Egy szörnyeteg. Semmi más...
Értitek már, miért nem viselem többé a Makuta nevet? Csupán elhaló árnya vagyok annak, aki büszkén viselte ezt a nevet... Önmagam árnyéka lettem... Egy semmi vagyok. Egy üres kagylóhéj...

_________________


Egység, Kötelesség, Végzet!