Párduc-ÉKT

Igen. Erre most mit lehet bölcset írni/mondani? Nem szabad elégetni!

Ez is nagyon igaz Misi !!!

Én is így érzem! Találó idézet.

Bálint Ágnes: MACSKALÁBNYOMOK

t egyszer egy ravasz tolvaj, aki sok szegény embert kifosztott, s ebből pompásan, jól élt. Egyszer egy szép aranygyűrűt lopott, és úgy gondolta, ajánlatosabb lesz azt a szomszéd városban eladni. Szánkóra ült tehát és áthajtott a városba. Minden ékszerboltot jól megnézett, s a legszutykosabbnak látszóba bement. Vén, öreg ékszerész fogadta, olyan piszkos volt a szürke haja, mintha azzal szokta volna a boltot söpörni. A tolvaj elővette a gyűrűt az értékes zöld kővel.

- Hm, hm! - mondta az öreg. - Szép gyűrű. Adok érte százötven pengőt.

- Háromszázat! - kiáltott a tolvaj. Az ékszerész rásandított:

- Mást ajánlok. Nézd, itt ezt a kis erszényt. Fekete macska szőre van benne. Ha egy szálat a zsebedbe rejtesz, a lábad macskalábbá változik. Ha azután azt akarod, hogy újra emberi lábad legyen, vedd ki a zsebedből a macskaszőrt és tiporj rá.

- Aztán mit érek én ezzel?

- Ostoba! - vihogott az ékszerész. - Tudom, hogy tolvaj vagy. Hát talán nem jó a macskalábnyom, ilyenkor télen, amikor a házak körül tiszta és töretlen a hó? Vagy jobb szereted, ha csizmás lábnyomaidat megismerik, és mindjárt fülön csípnek?

A macskalábnyomokról senki ki nem találhatja, hogy te jártál a háza körül.

A tolvaj elfogadta a cserét. Odaadta a gyűrűt, s megkapta érte az erszényt a macskaszőrrel. Csodálatos, friss hó takarta a földeket, s a falubeliek aznap este nyugodtan feküdtek le, tudták, hogy tolvaj nem merészkedik a portájukra, mert senki sem bolond otthagyni lábnyomait a hóban.

Míg ők békésen aludtak, a tolvaj egy szál macskaszőrt dugott a zsebébe, és a lába azonnyomban macskalábbá változott. Szépen útrakelt és végiglátogatta a tyúkólakat, beosont a házakba , s tömérdek holmit összelopkodott. Sötét hajnalban hazament és keresni kezdte a macskaszőrt a zsebében, hogy rátiporhasson. De a zseb bélése rongyos volt, és a sok cafrang, lyuk, szakadás között úgy elbújt a macskaszőr, hogy nem tudta megtalálni. Bosszúsan lefeküdt aludni, gondolta, majd reggel napvilágnál megkeresi.

Reggel mindenki észrevette a kárt és szaladtak a bíróhoz. A bíró első kérdése az volt, hogy találtak-e lábnyomokat?

- Mi nem.

- No, ilyet ne mondjanak - bosszankodott a bíró. - Talán úgy repült be a tolvaj az udvarra, a hó fölött? Kell, hogy a lábnyomai ott legyenek a hóban

- Az egész ház körül csak macskalábnyomok vannak! - erősködött az egyik kárvallott.

- Nálunk is! - mondták mások.

- De még nálunk is! - kiáltották mindannyian.

- Talán bizony egy macska fosztotta ki kelmeteket? - kérdezte a bíró gúnyosan, de azért ő maga is fölkerekedett és megnézte a kárvallottak háza körül a havat. Töretlen volt a szép fehér hótakaró, csak apró macskalábnyomok kanyarogtak udvarról udvarra. A bíró követte a nyomokat, s azok elvezették egészen a tolvaj küszöbéig. A bíró megparancsolta a kutyájának, hogy feküdjön le a tornácon, ő maga meg bement a szobába.

A tolvaj akkor ébredt föl.

- Hol a macskája? - kérdezte a bíró.

- Nekem nincs macskám! - felelt a tolvaj.

- Márpedig ide bejött egy macska! - jelentette a bíró. - Hol van?

- Nincs macska! - mondta a tolvaj, és jól maga alá húzta macskalábait, nehogy kilássék a dunyha alól. A bíró erre behívta a kutyáját és így szólt hozzá:

- Hej, hej, csípd meg a cicát! Itt van valahol, keresd csak!

A kutya egy percig szimatolt, aztán nagy ugatással fölugrott az ágyra, és lerántotta a tolvajról a dunyhát. A tolvaj szitkozódott, kiabált, de a bíró meglátta az apró macskalábakat, és mindjárt kitalálta, ki járt éjszaka a házak körül.

A tolvajt hosszú időre tömlöcbe csukták, ott volt ideje kiforgatni a zsebét. Meg is találta az átkozott macskaszőrt, rátiport, és tüstént visszanyerte emberi lábát. Amikor kiszabadult, eldobta az egész erszényt, és soha többé nem lopott.


(Megjelent Az én újságom-ban 1944 elején)

Minden harcos érzett már félelmet egy-egy csatától. Minden harcos csalt és hazudott már életében. Minden harcos indult már el olyan úton, melyet nem neki szánt a sors. Minden harcos szenvedett már jelenléktelen dolgok miatt. Minden harcos érezte már, hogy nem igazi harcos. Minden harcos követett már el hibát spirituális küldetése teljesítése közben. Minden harcos mondott már igent, mikor nemet akart mondani. Minden harcos bántott már meg olyan embert, akit szeret. Éppen ezért a fény harcosa: mert keresztülment mindezen, és mégsem vesztette el a reményt, hogy lehet jobb, mint az adott pillanatban.

(Paulo Coelho )

Ne feledkezz meg a színes kövecskéről, amit az út elején a kezedbe nyomtam, és ami csak a tiéd. Tőlem kaptad, hogy mindig tudd, ki vagy. Azért adtam a követ, mert az nem romlik el soha. Bele van írva az üzenetem, varázshatalmad titkos jelmondata. Szorítsd, és őrizd a markodban! Akármi történik veled, a varázskő megment téged minden bajtól, veszedelemtől. Ha megérted, mi van beleírva.

(Müller Péter )

Szia Misi!

Sajnos ,szó szerint értve ,ez is igaz

Két tűzoltó bemegy az erdőbe, hogy eloltsanak egy kisebb tüzet. Amikor végeztek, odamennek egy kis patakhoz. Egyiküknek csupa korom az arca, a másik viszont makulátlanul tiszta... melyikük fogja megmosni az arcát?
- Ez egy hülye kérdés: nyilván az, amelyiknek csupa korom az arca.
- Tévedsz: a kormos arcú ránéz a társára, és azt gondolja, hogy ő is olyan, mint a másik. És fordítva: az, akinek tiszta az arca, látja, hogy a társa csupa korom, és azt mondja magában: biztosan én is ilyen piszkos vagyok, meg kell mosakodnom.
- Mit akarsz ezzel mondani?
- Azt akarom mondani, hogy a kórházban megértettem, hogy mindig önmagamat kerestem a nőkben, akiket szerettem. Ránéztem tiszta, szép arcukra, és magamat láttam tükröződni bennük. De ők is rám néztek, és látták, hogy kormos az arcom, és bármilyen okosak és magabiztosak voltak, ők is magukat látták tükröződni bennem, és rosszabbnak hitték magukat, mint amilyenek.

( Paulo Coelho )