Most gondolatban utazzunk. Hátha érdekel valakit egy kis "világi" karácsonyi körkép.MIT ESZNEK KARÁCSONYKOR A VILÁGBAN?Bármilyen furcsa, de a karácsony ünnepe öregebb, mint a Jézuska: a magyar karácsony szó ugyanis - ahogy ezt a nyelvtörténeti kutatások is kimutatták - nem a latin incarnatio, vagyis megtestesülés szóból származik, hanem a szláv kracsunból, ami a téli napfordulót jelöli.
Jézus születését egyébként, egy vallástörténeti magyarázat szerint, azért tették december 25-re, hogy kiszorítsanak ezzel egy pogány fiesztát: a Római Birodalomban ugyanis a Napistent ünnepelték e napon, a téli napforduló után.
De, hogy bonyolítsuk a dolgot, eleinte az ősegyház sem Jézus születésnapját tartotta fontosnak megünnepelni, inkább a megkeresztelkedését látta jelentősnek, hiszen ekkor jelent meg először népe előtt, s ekkor hitelesítette őt és küldetését a mennyei szózat.
Így a legrégibb keresztény ünnep - húsvét után - a vízkereszt lett január 6-án.
Csoda-e ezek után, hogy szinte ahány ország, annyiféle karácsonyi szokás dívik?

Még Európából sem kell kimozdulni ahhoz, hogy - magyar szemmel - különleges szokásokat találjunk.
Lengyelországban például december 24-én este nem a fát vagy a tv-t lesik a családok, hanem a csillagos eget: azon versengenek, hogy ki pillantja meg az első csillagot, mert csak ekkor kezdődhet el hivatalosan az ünnep.
A lengyeleknél a 12-es számnak különleges jelentősége van karácsonykor: a lengyel háziasszony 12-féle ételt készít az ünnepléshez, sőt, a karácsonyi kompótot is 12-féle gyümölcsből komponálja - teszi mindezt Jézus 12 apostolának emlékére.
A katolikus hagyományok egyébként nagyon erősek ebben az országban: ennek szellemében szenteste a paszterkáig, azaz az éjféli miséig a legtöbb lengyel böjtöl, nem iszik alkoholt és nem eszik húst. A vacsorát ima nyitja meg, ezután a családfő ostyát oszt szét a családtagok között, amit úgy esznek meg, hogy mindenki a mellette ülő családtag ostyájából tör egy kis darabot, miközben cserében jókívánságaival halmozza el.
Az egyház diktálta szertartások mellett a népi hagyományok, a babonák is vígan megélnek: a karácsonyi asztalnál páros számú embernek kell ülnie, ha ez nem teljesül, akkor valaki szerencsétlen lesz közülük. A lengyelek is esznek hallevest, aminek mágikus erőt tulajdonítanak, de a legnépszerűbb tradicionális fogás a céklaleves. Van a menüben még mákos kalács, sós és édes kelttésztából készült falatkák, a pirogok, különféle halak és hideg töltött tojás. Ha befejezték az étkezést, egészen addig ülve maradnak, amíg a házigazda nem jelez, mert ha nem egyszerre állnak fel, a babona szerint a legfürgébb családtagra halál vár a következő évben.

A tizenkettes szám a
görögöknél is nagy hagyománnyal bír, de ők nem aprózzák el tizenkét fogással az ünnepet: inkább 12 napig ünnepelnek.
A december 25-től január 6-ig tartó ünnepi időszakot, azaz a karácsonytól, szilveszteren át vízkeresztig tartó ünnepsorozatot dodekameronnak, azaz 12 napnak nevezik.
A legfontosabb, hogy ez alatt a 12 nap alatt mindig égjen a tűz: a görögök ugyanis úgy tartják, hogy a Föld mélyén gonosz manók, kalikandzaroszok élnek, akik év közben a Földet tartó fa törzsét fűrészelik, de karácsonykor előbújnak, és törnek-zúznak, eleszik az emberek elől az ennivalót - a tűztől viszont nagyon félnek, ezért a házi tűzhelyben a lángnak mindig égnie kell - amit manapság már mécsessel helyettesítnek -, vízkeresztkor aztán a pap által megszentelt víz bűvös ereje visszaűzi őket a Föld gyomrába.
A görögöknél a szerencsét hozó bűvös gyümölcs a gránátalma, mely a jólétet szimbolizálja, de ilyenkor különleges, szerencsehozó kenyeret, vaszilopitát is sütnek, amelybe fémpénzt rejtenek, s aki ezt megtalálja, mázlista lesz egész évben.
A kenyeret szépen fel is díszítik - Krétán még kenyérhímző asszonyok is vannak, akik tésztából cifra rajzokat kanyarítanak a kenyérre.
A görögöknél fontos, hogy karácsonykor az egész család, de még a háziállatok is jóllakjanak, hogy ne éhezzenek a következő évben. Szokás még a kalanda, ennek jegyében énekesek járnak házról házra, egészséget, szerencsét kívánnak a háziaknak, cserébe sonkát, vajat, bort kapnak.
Angliában egészen máshogy kezdődik az ünnep: nincs például szenteste.
24-én még szorgalmasan dolgoznak, esetleg céges bulin köszöntik egymást a britek. Az angoloknál nincs nagy hagyománya az éjféli misének sem, az ünnep 25-én kezdődik, ekkor mennek templomba, ekkor kezdik az ünneplést.
Az angol gyerekeknek ilyesformán egészen 25-én reggelig kell várni az ajándékra, amit - és itt egy újabb különbség - a Mikulás, vagyis Santa Claus vagy Father Christmas rejt az előző este a kandallópárkányra vagy ablakkilincsre kilógatott, hosszú, piros harisnyákba.
A szigetországban a gyerkőcök úgy tudják, hogy Mikulás karácsony éjjelén a kéményen át a kandallóba ereszkedik, így tölti meg a zoknikat ajándékokkal. Az angol Mikulás egyébként kicsit részeges, az eredeti hagyomány szerint a gyerekek egy pohár konyakot és húsos pitét készítenek ki neki, a rénszarvasnak pedig répát és egy tál vizet.
Az angolok a hagyományos karácsonyi ebédet is 25-én, vagyis a Christmas Dayen tálalják, ami rendszerint valamilyen sült, töltött szárnyas, sült krumplival, kelbimbóval körítve.
Elmaradhatatlan kelléke az ünnepnek a karácsonyi puding, amit brandyvel flambíroznak. A pudingba kerülő, alkoholba áztatott gyümölcsöket már hónapokkal karácsony előtt elkészítik, és így érlelik. A karácsonyi pudingról a hagyomány azt tartja, hogy "ahányszor valaki a karácsonyi pudingból eszik, annyi boldog napja lesz majd az elkövetkező esztendőben".
Úgyhogy az angolok igyekeznek degeszre tömni magukat ezzel az édességgel, amit az évszázados szokásoknak megfelelően marhafaggyúból, mégpedig ökörvese faggyújából kell elkészíteni. Bár az ötlet elég bizarrnak tűnik, a végeredmény meglepően finom, ráadásul itt a puding rejti a szerencsehozó ajándékot. A filmekből már jól ismert szokás fagyöngyöt akasztani az ajtó fölé, ez alatt kötelező csókolózni - nem csak a pároknak, hanem bárkinek, aki egy ellenkező neművel összeakad a fagyöngy alatt. A legfurcsább a karácsony másnapja, a "Boxing Day". Mostanra az lett a tradíció, hogy amíg a nők otthon sütnek-főznek, a férfiak felkerekednek, és elmennek a focimeccsre, amit kifejezetten december 26-ra időzítenek....

A
finneknél 24-én reggel fahéjas tejberizs várja a kölköcskéket, itt - egy szem mandula képében - ebbe dugják a szerencsét, aki megtalálja, nagyon szerencsés lesz a jövő évben. Napközben a felnőttek glöggöt, vagyis fűszeres forralt bort isznak, ebben mazsola és mandula is van. A karácsonyi vacsora Finnországban is igazi lakoma, a "terülj, terülj asztalkám" körül az emberek mindenből csak egy falatot tesznek a tányérjukra, hogy minél többfélét megízlelhessenek a halak, rákok, hideg és meleg húsok közül. Az "üvegfúvó módra" elkészített - vagyis hagymával, krumplival lerakott, pácolt - heringet általában rozskenyérben sült sonka követi, sült krumplikásával, a vacsorát pedig mézes, gyömbéres süteményekkel fejezik be. Máshol a karácsonyi menü lazac, sajtleves, sült rénszarvas, desszertnek pedig tejszínes szilvakrémet fogyasztanak. Finnországban az asztalt éjszakára nem szedik le, hogy a karácsonyi manóknak is jusson valami csemege - akik, úgy tűnik, északon barátságosabb lények, mint délebbre.

(folyt köv.)