Párduc-ÉKT

Egy hely, ahová mindig visszatérhettek...
Pontos idő: 2025.07.28. 17:56

Időzóna: UTC




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 2115 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 154, 155, 156, 157, 158, 159, 160 ... 212  Következő
Szerző Üzenet
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2012.03.27. 18:32 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 18:53
Hozzászólások: 6194
INDIAI TÖRTÉNET:

A barátom kinyitotta a felesége komódjának fiókját, és egy csomagot húzott ki belőle, ami selyempapírba volt betekerve.
"Ez -mondta- nem egy egyszerű csomag, ez egy fehérnemű".
Eldobta a papírt, amibe bele volt téve, és figyelmesen nézett a finom selyemre és csipkére.
”Akkor vette, amikor először mentünk New Yorkba, 8 vagy 9 éve, nem használta soha. ”Egy „különleges alkalomra” tartogatta. Rendben. Azt hiszem, ez lesz a legmegfelelőbb alkalom."
Odament az ágyhoz és odatette a fehérneműt a többi holmihoz, amit a temetésre akart vinni. A felesége éppen akkor halt meg.
Felém fordult és azt mondta: "Semmit ne tartogass egy különleges alkalomra. Minden nap, amit élsz, egy különleges alkalom".

Még most is ezekre a szavakra gondolok és arra, hogy mennyire megváltoztatták az életemet.
Ma már többet olvasok és kevesebbet takarítok. Leülök a teraszon és csodálom a tájat anélkül, hogy észrevenném a kertben a gazt. Több időt töltök a családommal és a barátaimmal, és kevesebb időt dolgozva. Megértettem, hogy az élet együttes történések élvezése kell hogy legyen és nem a túlélés.
Már nem teszek el semmit.
Minden kristálypoharamat használom mindennap.
Felveszem az új ruhámat, ha az ABC-be megyek, ha úgy döntök és úgy van kedvem.
Már nem rakom el a legjobb parfümömet különleges alkalmakra, használom mindig, amikor csak akarom.
A szavak, mint az „egy napon...” és a „majd legközelebb...” kezdenek eltűnni a szótáramból.
Helyettük, az „érdemes megnézni, meghallgatni vagy csinálni most” kifejezéseket használom.
Nem tudom, mit csinált volna a barátom felesége, ha tudta volna, hogy nem lesz itt holnap, amit mindannyian olyan könnyen veszünk. Gondolom hívta volna a családját vagy a közelebbi barátait. Talán felhívta volna néhány régi barátját bocsánatot kérni, hogy elsimítsa az elmúlt dolgokat. Arra gondolok, lehet,hogy elment volna enni valami kínai ételt, ami a kedvence. Ezek azok a kicsi meg nem történt dolgok, amiket sajnálnék, ha tudnám, hogy az óráim meg vannak számlálva.
Bántana, mert elszalasztottam a lehetőséget, hogy lássam a jóbarátaimat, akiket majd meg akartam keresni „egy napon”.
Bántana, mert nem írtam meg bizonyos leveleket, amiket „majd egyik nap” meg akartam írni.
Bántana és szomorú lennék, mert nem mondtam a testvéreimnek, a gyermekeimnek elég gyakran, mennyire szeretem őket.
Most próbálok nem késleltetni, továbbküldeni vagy elrakni semmit, ami nevetést vagy jókedvet adhatna az életünknek. Mindennap azt mondom magamnak, hogy ez egy különleges nap.

Minden nap, minden óra, minden perc...különleges.


Kép

Kép


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2012.03.27. 19:36 
Offline
Főrémrímész

Csatlakozott: 2011.08.29. 18:18
Hozzászólások: 6256
Anya.

- Nem fölösleges ott semmi - szólt az Úr -, az egy könnycsepp.

Indiai történet.

Felém fordult és azt mondta: "Semmit ne tartogass egy különleges alkalomra. Minden nap, amit élsz, egy különleges alkalom".

Ma mosolyogtatok?


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2012.03.27. 19:38 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 18:53
Hozzászólások: 6194
Misi írta:
Ma mosolyogtatok?

:lol: :lol: :lol: És Te? :lol: :lol: :lol: (az előzmények tudatában?)


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2012.03.27. 19:42 
Offline
Főrémrímész

Csatlakozott: 2011.08.29. 18:18
Hozzászólások: 6256
Mióta ide ültem egyfolytában fülig ér a szám! :D


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2012.03.27. 20:42 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 18:53
Hozzászólások: 6194
Jó reggelt! :hug:

Kép


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2012.03.28. 06:39 
Offline
Főrémrímész

Csatlakozott: 2011.08.29. 18:18
Hozzászólások: 6256
Stílszerűen mesés ez a csésze!

Reggel is lett, jól is ébredtem.


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2012.03.28. 06:59 
Offline
Mesemondó
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 11:07
Hozzászólások: 5563
Köszönöm a teát ,azt is hogy itt jártatok :hug:

Kép


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2012.03.28. 07:01 
Offline
Papírhajlító
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 15:31
Hozzászólások: 7504
Tartózkodási hely: fórum
Jaj de szép.

A malacka írását már ismertem de szép írás nagyon.

_________________
Kép


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2012.03.28. 07:33 
Offline
Mesemondó
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 11:07
Hozzászólások: 5563
Kép


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2012.03.28. 07:40 
Offline
Mesemondó
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 11:07
Hozzászólások: 5563
Árverés


Egy vagyonos ember és a fia minden különleges művészi alkotást össze akartak gyűjteni. Minden megtalálható volt a gyűjteményükben Picassótól-Raphaelig. Gyakran leültek együtt és csodálták a nagyszerű munkákat.

Mikor a vietnami konfliktus kitört, a fiú elment a háborúba. Bátran életét adta, mikor megmentett egy másik katonát. Amikor az apa megtudta, mélyen gyászolta egyetlen fiát.

Hónapokkal később, épp Karácsony előtt kopogtattak az ajtón. Egy fiatalember állt az ajtóban, hatalmas csomaggal a kezeiben.
Így szólt: "Uram Ön nem ismer engem. Én vagyok az a katona, aki a fiának köszönheti az életét. Aznap sok embert mentett meg. Éppen engem vitt biztonságba, mikor egy golyó szíven találta, és ő azonnal meghalt. Gyakran beszélt nekem Önről és a művészet iránti szeretetéről. - A fiatalember felemelte a csomagját. - Tudom, hogy ez nem nagy valami. Nem vagyok nagy művész, de azt hiszem, a fia szeretné, ha ezt megtartaná."
Az apa kinyitotta a csomagot. A fiáról készült portré volt, amit a fiatalember festett. Csodálta, hogy a katona mennyire meg tudta ragadni a fia személyiségét. Az apa szemei megteltek könnyel. Megköszönte neki a képet, és felajánlotta, hogy kifizeti.
"Oh, nem uram, soha nem tudom visszafizetni, amit a fia értem tett. Ez ajándék."

Az apa jól látható helyre akasztotta a portét, így ha látogatók jöttek, a fiáról készült kép volt az első, amit megmutatott nekik a kollekcióból.
Néhány hónappal később az ember meghalt.

Sor került a képek elárverezésére. Sok befolyásos ember összegyűlt, és izgatottan várták, hogy megvehessék az értékes képeket a saját gyűjteményükbe. A fiúról készült kép az emelvényen volt. Az árverésvezető kopogtatott a kalapáccsal. ,,Az árverést ezzel a képpel kezdjük."
"Ki akarja megvenni ezt a képet?- kiáltott valaki hátulról. -Látni akarjuk a híres képeket. Hagyja ezt!" Az árverésvezető azonban hajthatatlan maradt.
"Mennyi a kikiáltási ára ennek a képnek? Ki kezdi el az ajánlást? 100$-ért, 200$-ért?"
Egy másik hang mérgesen kiáltotta. "Nem azért jöttünk, hogy ezt a képet nézzük! Mi Van Goghot, Rembrandtot akarunk! Gyerünk már az igazi képekkel!"
De az árverésvezető tovább folytatta. "A fiú, a fiú. Kinek kell a fiú?"
Végül egy ember szólalt meg a terem hátuljából. Ő volt hosszú ideig az embernek és fiának kertésze. "Elviszem 10$-ért."
Szegény ember lévén, az volt minden, amit fel tudott ajánlani.
"Ki ajánl érte 20$-t?"
"Adja neki oda 10$-ért! Nézzük a mestereket!"
"10$ az ajánlat. Ki ad érte 20$-t?"
A tömeg kezdett mérges lenni. Nem akarták ezt a képet. Sokkal értékesebb festményeket szerettek volna a gyűjteményükbe.
Az árverésvezető csapott a kalapáccsal. "Először, másodszor, eladva 10$-ért."
Egy ember a második sorból közbekiáltott. "Gyerünk már a többi képpel!"
Az árverésvezető letette a kalapácsot. "Az aukciónak vége."
"Mi lesz a festményekkel?"
"Sajnálom. Mikor felhívtak, hogy levezessem ezt az aukciót, elárultak nekem egy titkot, mely a végakaratban feltétel volt. Egészen eddig nem mondhattam el. Csak a fiú portréja volt eladó. Aki azt megveszi, az örökölheti az egész vagyont, beleértve a festményeket is. Az, aki elviszi a fiút, megkap mindent."


Vissza a tetejére
 Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 2115 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 154, 155, 156, 157, 158, 159, 160 ... 212  Következő

Időzóna: UTC


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 0 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség