Tapsifüles nyulacska
Apáti Kovács Béla meséjeAz erdő szélén, ahol a virágos rét kezdődött, lakott a nyúlcsalád. Egésznap finom répát rágcsáltak, és boldogan éltek.
A nyúlcsaládnak volt egy fiacskájuk Tapsifüles. Nagyon rossz kis nyulacska volt. Mindig elkóborolt, nem fogadott szót anyukájának. Pedig állandóan figyelmeztették, milyen veszélyes az erdő. A sűrű fák között leskelődik a félelmetes farkas, aki elcsatangolt nyulacskákra vadászik.
Hiába volt a figyelmeztetés Tapsifüles nyulacska nem hallgatott a felnőttek intő szavára.
Egyik délután, amikor édesanyja a kiskertben kapálta a sárgarépát, elszökött és egyenesen az erdőbe ment. Szarka Petitől azt hallotta, hogy az erdő közepén van egy ház, amit finom répából építettek. Amelyik nyúl megtalálja, az annyit ehet belőle, amennyit csak bír. Minden nyúlnak álma, hogy egyszer igazából jóllakhasson sárgarépából.
Ezt a répaházat szerette volna megtalálni Tapsifüles barátunk.
Még sohasem járt az erdőben. Nem tudta milyen messze van az erdő közepe.
Eleinte élvezte az erdei kirándulást. Minden olyan szép, titokzatos volt. Fákon madarak csicseregtek, és a bokrok között ismeretlen állatok néztek rá meglepetten, mert még nem láttak nyulacskát a sűrű erdőben.
Amint haladt egyre beljebb a fák között, úgy lett egyre félelmetesebb a környék. A fák nagy levelei miatt alig jutott be napsugár, és a távolban ijesztő hangok voltak hallhatóak, amelyeket még sohasem hallott.
Legszívesebben már visszafordult volna, ha tudná, hogy kell hazajutni. A fák között cikk-cakkban ment, és ezért elfelejtette melyik irányban, van az otthona. A fák, bokrok annyira egyformák voltak, hogy nem tudta megjegyezni az utat. Csak tétován állt a fák és a sűrű bokrok között.
Lassan beesteledett, és tanácstalan volt. Egy kis habozás után elindult az orra után, amikor váratlanul megpillantott egy rozoga házat az erdei tisztáson.
Megmenekült. Gondolta vidáman. A házban biztosan lesz valaki, aki majd útbaigazítja.
Megkönnyebbülten elindult a ház felé. Nem gondolt semmi rosszra. Azt remélte, ezek után csak jó következhet.
De sajnos tévedett, mert a rozoga házban maga a félelmetes farkas lakott. Illően bekopogott, és egy rekedt, mély hang szólt ki:
- Gyere be nyulacska!
Nagyon megörült az invitálásnak. Nem sejtette, hogy hamarosan csapdába esik. A farkas csak arra várt, hogy bemenjen.
- Már nagyon vártalak – folytatta a farkas nyájasan – Örülök, hogy eljöttél. Gyere közelebb, mert szeretnélek jól megnézni.
A Tapsifüles nyulacska még akkor sem sejtett semmit, mert a házban sötét volt. Azt gondolta, hogy a szobában egy magányos öregember üldögél.
Bátran elindult a hang irányába. Már egészen közel ért a farkashoz, amikor az hirtelen megmarkolta.
- Végre megfogtalak – mondta elégedetten – Régóta vágyom, hogy finom, fiatal nyúlhúst egyek ebédre. Most bezárlak a kamrába, és holnap megeszlek.
Szegény Tapsifüles nyulacska hiába kapálózott, rimánkodott, a farkas ki nem engedte a kezei közül. A nyulacskát bezárta a kamrába, ahonnan egykönnyen nem lehetett kijönni, mert csak ajtaja volt, amit a farkas őrzött. Itt kellett kuksolnia egész éjjel. Volt ideje gondolkodni, hogy milyen nagy ostobaságot követett el, nem hallgatott szülei intő szavára, és elcsavargott az erdőbe. Nagyon megbánta a tettét, de már nem lehetett meg nem történtté tenni a dolgokat.
Amint ott sírdogált a kamrában, egyszer csak váratlanul valaki megszólította vékonyka hangon:
- Nyulacska, ne búslakodj!
- Ki szólított meg? – kérdezte meglepődve.
- Én vagyok a kicsi egér. Segíteni akarok, hogy kiszabadulj a farkas rabságából.
- Ugyan, hogyan tudnál segíteni, hiszen olyan parányi vagy. Innen nincs menekvés. Előre látom szomorú sorsomat – mondta a Tapsifüles nyulacska lehangolóan.
De a kicsi egér nem hagyta annyiba.
- Igaz kicsi vagyok, de ügyetlen nem. Van nekem magamhoz való eszem. Ki tudom nyitni a kamra ajtaját, még ha száz lakattal zárták is be. Megvárjuk, amíg a farkas elalszik, és akkor segítek kiszabadulni. Ne félj semmit, csak bízzál bennem!
Sokáig kellett várniuk, mert nem jött álom a farkas szemére. Elmúlt már éjfél, amikor elpihent, és rá egy fertály órára olyan hangos horkolás hallatszott, hogy a rozoga viskó beleremegett.
Csak erre várt a kicsi egér. Villámgyorsan kinyitotta a kamra ajtaját, és mondta:
- Szabad az út Tapsifüles. Siess haza, édesanyád már aggódva vár!
Még az utat is megmutatta Tapsifüles nyulacskának, hogy merrefelé kell elindulnia, ha haza akar találni.
- Nagyon köszönöm a segítségedet kicsi egérke –hálálkodott könnyes szemmel a nyulacska – Hogyan háláljam meg ezt neked?
A kicsi egér elmosolyodott, és csak ennyit mondott:- Ezért nem várok köszönetet. Természetes, hogy segítünk egymáson, ha szükséges.
A Tapsifüles nyulacska elbúcsúzott a kicsi egértől, majd szaladni kezdett, hogy minél előbb kiérjen a sűrű erdőből, és újból édesanyja biztonságot adó karjai közt lehessen. Megfogadta, többé nem lesz engedetlen nyulacska, és nem kóricál el hazulról.
Belépés
GyIK
Keresés
