Szia Misi
Idézet:
Misi írta:
Ha hallom a nevét nem tudom ki Ő. Az égig érő fű és a könyv borító határozott emlékeket ébreszt!
Akkor jöjjön a folytatás :
Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek?
Fiú: Amíg kicsi voltam...
Apa: És okos.
Nagymama: És kedves.
Anya: És szép.
Fiú: Mindig tudták, hogy kire hasonlítok. Nagymama azt mondta:
Nagymama: Istenem, akárcsak az anyja!
Fiú: Nagypapa azt mondta:
Nagypapa: Az ördögbe is, szakasztott az apja!
Fiú: Emil bácsi azt mondta:
Emil bácsi: A megszólalásig szegény Jolán!
Fiú: Apukám azt mondta:
Apa: Mintha csak magamat látnám!
Fiú: És anyukám azt mondta:
Anya: Azért talán rám is hasonlít egy kicsit!
Fiú: Amíg kicsi voltam, és több eszem volt, mint egy nagynak, anyukám egy füzetbe írta be, hogy mikor fordultam a hasamról a hátamra, mikor ültem fel először, mikor álltam fel a járókában, mikor ittam először bögréből, és mi volt az első szó, amit kimondtam.
Fiú: Amíg kicsi voltam és aranyos, mindenki így beszélt hozzám:
Anya: Anyuka egyetlen boldogsága!
Nagymama: Nagymama szeme fénye!
Aranka néni: Drága csillagom!
Nagymama: Kicsi bogaram! Eszem azt az arany kezecskéjét.
Nagypapa: Hadd pusziljam meg a talpacskáját!
Apa: Mit hoztam az én kis madaramnak?
Fiú: Amíg kicsi voltam és bűbájos, apukám albumba ragasztotta a fényképeimet, hogy mindenki megnézhesse, milyen voltam háromnapos, kéthetes, négyhónapos és egyéves koromban. Ebben az időben került az első kinőtt tipegő cipőm anyukám ágya fölé a polcra. Ekkor vágott le a nagymamám egy fürtöt abból a gyönyörű aranyhajamból. S ekkor tette apukám a tárcájába, amit neki rajzoltam. Amíg kicsi voltam, mindenki megcsodálta, hogy megint mennyit nőttem, megint mit mondtam, és...
Felnőttek: Nahát!
Fiú: Milyen ügyes vagyok. És apukám lefényképezett az Állatkertben, a játszótéren, Cézárral, akitől nem féltem, és Aranka nénivel, akitől féltem. És az óvodai záróünnepélyen, ahol nekem tapsoltak a legtöbbet. Pedig a fényképeken az sajnos nem is látszott, hogy engem minden érdekel, hogy olyan eleven vagyok, mint a csík, és úgy vág az eszem, mint a beretva. Amíg kicsi voltam...
Apa: És okos.
Nagymama: És kedves.
Anya: És szép.
Fiú: Aki csak látott, mind azt mondta:
Emil bácsi: Micsoda sikerült gyerek!
Aranka néni: Igazán büszkék lehettek rá!
Fiú: És bár a család úgy vélte, hogy...
Apa: Ugyan már, hiszen mindegyik kisgyerek egyformán helyes.
Fiú: Azért egymás közt mégis belátták, hogy:
Anya: Igaz, ami igaz, ritka az olyan kisgyerek, amelyik egyformán okos és kedves és szép.
Fiú: Mert ott van például a szegény Ilonkáék fia.
Anya: Szervusz, Józsika! (Józsika nem válaszol)
Fiú: Vagy ott van a szegény Istvánék lánya. (Ágika felvihog) És aztán a nagymamának eszébe jutott, hogy...
Nagymama: Na és ott van a Déneske.
Fiú: És abban mindenki egyetértett, hogy a...
Felnőttek: Déneskéről jobb nem is beszélni!
Fiú: Apukám meg anyukám ilyenkor szerényen mosolygott, és azt mondta, hogy...
Szülők: Persze, még mindegyik kin_heti magát.
Fiú: Amióta megnőttem, és butaságokat beszélek, és elviselhetetlen vagyok, és rossz rám nézni, aki csak meglát, azt mondja:
Aranka néni: Ez volna a ti fiatok?
Emil bácsi: Szinte hihetetlen!
Nagypapa: Nem lehet ráismerni!
Fiú: Amióta nagy vagyok...
Anya: És ütődött!
Nagymama: És nyegle!
Aranka néni: És idétlen!
Fiú: Csak ülnek és sóhajtoznak, hogy kire ütött ez a gyerek.
Fiú: Nagymama azt mondja:
Nagymama: Én nem tudom, kire, de az anyjára biztos nem!
Fiú: Nagypapa azt mondja:
Nagypapa: Én nem tudom, kire, de az apjára biztos nem!
Fiú: Emil bácsi azt mondja:
Emil bácsi: Szerencse, hogy szegény Jolán ezt már nem érte meg!
Fiú: Apa azt mondja:
Apa: Most láthatja az anyja, hogy nem kellett volna mindent ráhagyni!
Fiú: Anya pedig azt mondja:
Anya: Te vagy az apja, hát mért nem pofozod meg?
Fiú: És bár a család jól tudja, hogy minden kamasz elviselhetetlen, egymás közt mégis belátják, hogy...
Felnőttek: Ami sok, az sok!
Fiú: Az ő türelmüknek is van határa, és...
Felnőttek: Ez így nem mehet tovább!
Fiú: Csak még azt nem tudják pontosan, hogy akkor hogyan is menjen tovább. Nagymamám szerint:
Nagymama: Valakinek, ugye, nevelni kellene ezt a gyereket, mert csak nő, mint a dudva.
Fiú: Nagypapám szerint:
Nagypapa: Szigorúbban kellene fogni ezt a gyereket, mert első a kötelesség.
Fiú: Aranka néni szerint:
Aranka néni: Meg kellene válogatni, hogy kikkel barátkozik ez a gyerek, mert aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók.
Fiú: Anya szerint:
Anya: Többet kellene aludnia ennek a gyereknek, mert sosem alussza ki magát.
Fiú: Apa szerint:
Apa: Többet kellene tanulnia ennek a gyereknek, mert így nem viszi semmire.
Fiú: Emil bácsi szerint:
Emil bácsi: Ez szomorú, mert ugye, a mi családunkban mindenki normális volt, és attól félek, hogy ez, sajnos, a Rezső vére.
Fiú: Megkérdeztem, hogy ki a Rezső, de abban mindenki egyetértett, hogy...
Felnőttek: A Rezső az nem tartozik rád!
Fiú: Abban az időben sokat álmodtam a Rezsővel.
Fiú: De aztán a nagymama mondta, hogy ne higgyek az Emil bácsinak, a Rezső jó gyerek volt, csak megszédült. És megmutatta a fényképét is. Azóta nem álmodok vele. Amióta nagy vagyok és üt_dött és nyegle és idétlen, azóta nem lehet hozzám szólni. De azért szólnak. Pedig tudják, hogy ha hozzám szólnak, az...
Felnőttek: Olyan, mintha a falnak beszélnék!
Fiú: Nem tudom, a fal miért nem válaszol. Én azért nem, mert abból csak baj van. Én ugyanis tisztességesen válaszolni se tudok. Ha azt kérdezik tőlem, hogy...
Apa: Mondd, édes fiam, mire használod te a fejedet?
Fiú: Én csak úgy magamtól azt válaszolnám, hogy azzal szoktam fejelni, azon növesztem a hajamat, és azon van a fülem is, amit mozgatni tudok. Ez persze nem tetszene nekik, mert már sokszor megmondták, hogy...
Felnőttek: A fejed azért van, hogy gondolkozz vele!
Fiú: Ezért inkább csak a vállamat vonogatom. Amire azt kérdezik, hogy...
Anya: Csak tudnám, hogy kitől tanulod ezt a tempót!
Fiú: Mintha magamtól nem jöhetnék rá valamire. A végén úgyis azt mondják, hogy...
Felnőttek: Én nem tudom, hogy milyen gyerek vagy te!
Fiú: Pedig _k mindnyájan tudják, hogy milyen gyerek vagyok, csak én nem. Nagymamám szerint:
Nagymama: Az a baj, hogy ideges ez a gyerek!
Fiú: Nagypapám szerint:
Nagypapa: Az a baj, hogy nem sportol ez a gyerek!
Fiú: Aranka néni szerint:
Aranka néni: Az a baj, hogy zárkózott ez a gyerek!
Fiú: Emil bácsi szerint:
Emil bácsi: Az a baj, hogy nem érdekli ezt a gyereket semmi!
Fiú: Anya szerint:
Anya: Az a baj, hogy túlterhelt ez a gyerek!
Fiú: Apa szerint:
Apa: Az a baj, hogy nem gondolkozik ez a gyerek!
Fiú: De abban mindnyájan egyetértenek, hogy...
Felnőttek: Nincs benned semmi jóérzés!
Fiú: Én nem tudom pontosan, hogy mi az a jóérzés, de nekem mindig kapar a torkom, ha a válogatott meccsek előtt eljátsszák a Himnuszt, vagy győzünk a versenyen, és felhúzzák a zászlót. Még most is a polcomon tartom az öreg macimat, és mindig visszadobom a halat, amit kifogok a vízből. És az sem igaz, hogy nekem eszembe se jut, hogy segítsek valamit, mert a múltkor is buli volt Borinkáéknál. Óriási felfordulást csináltunk. És amikor már mindenki elment...
Gyerekek: Szeva!
Fiú: Csak én maradtam, persze a Borinka miatt, akkor elmosogattam, és a végén még a konyhát is felmostam.
B. nagyi: Köszönöm!
Fiú: Mondta is a Borinka nagymamája, hogy...
B. nagyi: A Borinka lány létére példát vehetne rólad.
Fiú: Amiért persze a Borinka bosszút állt, és megvárta a nagymamámat a közért előtt, és elvette tőle a két szatyrot, és hazáig cipelte. Azóta én...
Nagymama: Példát vehetnél még a Borinkáról...
Fiú: Is!
Nagymama: Aki ugyan nem egy szépség, de legalább van benne jóérzés!
Fiú: Persze még így sem értik, hogy mit eszek én éppen a Borinkán...
Anya: Mikor itt van az Istvánék lánya, aki itt lakik a szomszédban. (Ágika felvihog.)
Apa: Vagy itt van a Déneske húga, aki mégiscsak komoly lány.
Lány: Csókolom! Sziasztok! Segíthetek valamiben? Do you speak English? Csókolom! Sziasztok!
Nagypapa: És mért nem barátkozol a Déneskével, mikor a Déneskétől csak jót tanulhatsz?
Déneske: Hoztam gyilkolós programot!
Fiú: Kösz. (Megragadják két oldalról)
Borinka: Viszem.
Apa: Mert az se normális, hogy folyton csak itthon penészedsz a rossz levegőben, és görbe háttal ülsz a számítógép előtt.
Anya: Bezzeg a te korodban nem heverésztem világos nappal a rekamién.
Apa: És nem ültem görbe háttal a számítógép előtt.
Anya: Hanem ebéd után azonnal nekifogtunk a leckének.
Apa: Aztán ahogy befejeztük...
Szülők: Szaladtunk ki a szabadba, és szívtuk a jó levegőt.
Fiú: Énszerintem azért, mert se apukámnak, se anyukámnak nem volt számítógépe. Ha játszom, Emil bácsi csak sóhajt, hogy:
Emil bácsi: Pedig kiskorodban mennyire szeretted a zenét!
Fiú: Anyukámnak meg az jut eszébe, hogy...
Anya: Azért az sincs rendjén, hogy neked nincsenek barátaid.
Fiú: Mert nem hiszik el, hogy vannak, csak azok is otthon ülnek görbe háttal a rossz levegőben, és naphosszat nyúzzák a számítógépet.
Gyerekek: Esetleg heverészünk világos nappal a rekamién.
Fiú: Apa azt mondja, hogy:
Apa: Örülök, ha vannak barátaid, de szeretném látni, hogy kik azok.
Fiú: Aztán amikor eljönnek, és látják őket, akkor meg nem szeretik nézni.
Anya: Mert micsoda társaság ez, hogy egyik sem törli meg a lábát?
Nagymama: De mindegyik zsebre dugja a kezét.
Nagypapa: Hogy egyik se tud tisztességesen köszönni.
Emil bácsi: És egyiknek sincs egy normális szava.
Apa: Mert vagy nyerítenek, mint a lovak.
Aranka néni: Vagy hallgatnak, mint a kukák.
Fiú: Az a baj, hogy anyukámnak és apukámnak az én koromban nem volt se számítógépe...
Borinka: Se CD-je.
Józsika: Se mobilja.
Anya: De megvolt a magunk jó társasága.
Apa: Akikkel kirándulni jártunk.
Anya: Társasjátékot játszottunk.
Apa: És értelmes emberek módjára beszélgettünk.
Fiú: Apa és anya barátaiból egytől egyig nagy ember lett...
Déneske: (Betántorog)
Fiú: Kivéve azt, aki sajnos elkallódott. Amikor mindenki látta már itthon a barátaimat, akkor fogtam a számítógépet, hogy elmenjek a Blazsekhoz.
Anya: Végre kimozdulsz, és nem ülsz itthon görbe háttal a rossz levegőben.
Apa: És nem is heverészel világos nappal a rekamién.
Fiú: De tudni akarta a barátom...
Apa: Nevét!
Anya: Címét!
Nagymama: Utolsó bizonyítványát!
Nagypapa: És a papája foglalkozását!
Apa: Mert engem ugyan nem érdekel, hogy ki kinek a fia, mert az nem számít, de azt előre megmondom, hogy nem viszed azt a számítógépet sehova.
Felnőttek: Mert nem azért vettük neked drága pénzen, hogy más elrontsa!
Fiú: Ez azért van, mert egyszer a Blazsek elvitte a számítógépet, és véletlenül éppen akkor romlott el. Apukám akkor is azt mondta, hogy:
Apa: Tudtam, tudtam, előre megmondhattam volna!
Fiú. Mert a felnőttek minden előre tudnak! Azt is, hogy leesem onnan.
Borinka: Azt is, hogy összetöröm.
Déneske: Azt is, hogy felgyújtom.
Ágika: Azt is, hogy kiöntöm.
Lány: Azt is, hogy megfázom.
Józsika: Azt is, hogy tönkreteszem.
Fiú: És azt is, hogy...
Felnőttek: Nem lesz ennek jó vége! Na, ugye!
Fiú: Csak azt nem értem, hogy akkor mért mérgesek, amikor a végén igazuk lesz.
Fiú: Amióta nagy vagyok, és az ötéves húgomnak is több esze van, mint nekem, arra is kíváncsiak, hogy:
Apa: Mondd, édes fiam, tulajdonképpen hogy képzeled te el az életet?
Fiú: Az életet olyankor kéne elképzelnem, amikor nyúzom a számítógépet.
Déneske: Amikor sárosan hagyom a cipőmet az előszobában.
Józsika: Amikor kölcsönadom apukám fényképezőgépét a Blazseknak.
Borinka: Amikor későn jövök haza.
Lány: Amikor nem tudnak reggel fölkelteni.
Ágika: Amikor sokáig vagyok a fürdőszobában.
Borinka: Amikor egész nap nézem a tévét.
Fiú: És amikor már hétfőn elköltöm a heti zsebpénzemet.
Gyerekek: Nyalókára!
Fiú: Persze ilyenkor nem tudom az életet elképzelni, mert mással vagyok elfoglalva.
Józsika: Az életet akkor próbálom elképzelni, amikor leülök tanulni, mert olyankor van rá időm.
Borinka: Vagy amikor kijövök a moziból, mert akkor van hozzá kedvem.
Fiú: Vagy ha Borinka felfütyül értem, mert olyankor eszembe jut. Én szerintem az élet az egész tűrhető.
Déneske: És nem kell vele az embert folyton ijesztgetni.
Ágika: Én egész jól érzem magam az életben.
Lány: Ha nem is látszik rajtam.
Fiú: Azért gondolom, hogy nem látszik, mert különben nem mondanák mindig, hogy más boldog volna, ha ilyen szép otthonban élhetne, ha ilyen drága télikabátban járhatna, ha nyelveket tanulhatna.
Lány: Jess.
Emil bácsi: Ha minden reggel kakaót ihatna,
Aranka néni: ha ennyi könyve, játéka, ruhája lenne,
Anya: és ennyit foglalkoznának vele a szülei.
Fiú: Csak az a baj, hogy én már jódolgomban...
Gyerekek: Azt se tudom, hogy mit csináljak.
Fiú: Ez azért nem igaz, mert én jódolgomban mindig tudom, hogy mit csináljak. És azt is tudom, hogy felnőtt koromban...
Lány: Majd megenném még azt a sok finom ételt, amiben most csak turkálok!
Borinka: Majd hálás leszek Aranka néninek, aki csak a javamat akarta!
Józsika: Majd megbecsülöm a pénzt, amit nekem kell megkeresnem!
Ágika: Majd visszasírom még a gyerekkoromat, amikor mindenem megvolt!
Déneske: És majd megtanulom, hogy milyen az élet, de sajnos a magam kárán!
Fiú: Csak az a baj, hogy nekem ezek közül egyik se olyan fontos, hogy siessek miatta felnőni.
Fiú: Hiába is kérdezi tőlem apa:
Apa: Milyen ember lesz így belőled?
Gyerekek: Mert én sem tudom!
Fiú: Pedig már sokszor gondolkoztam rajta. Lehet, hogy még növök öt centit...
Borinka: De hármat biztosan.
Ágika: És egy vagy két számmal nagyobb cipőt hordok.
Józsika: És remélem, megerősödnek a karizmaim, és szélesebb lesz a vállam.
Déneske: És szakállam is fog nőni!
Gyerekek: Dénes!
Fiú: De azért egy kicsit hasonlítok majd az apura, és egy kicsit hasonlítok majd az anyura, és ha majd ők öregek lesznek, és ott ülnek a parkban a padon, akkor újra mutogatni fogják mindenkinek a fényképemet.
Apa: Ez pedig a nagyfiunk. Biztosan látta már a tévében.
Anya: És olvasta az újságban, mert világhírű.
Felnőttek: Igen, ő az!
Nagypapa: Aki elérte és bejárta és felfedezte!
Emil bácsi: Megnyerte és túlszárnyalta és megdöntötte!
Aranka néni: Megtalálta és elfogta és megmentette!
Apa: Legyőzte és felszabadította és kikiáltotta!
Anya: Átélte és megírta és megzenésítette!
Fiú: És akkor majd mindenki köréjük gyűlik, és csak csodálkoznak és ámuldoznak, hogy:
Aranka néni: Nahát, ez volna a maguk fia?!
Emil bácsi: Szinte hihetetlen!
Együtt: Büszkék lehetnek rá!
Fiú: És akkor végre apukám se fogja azt mondani, hogy:
Apa: Tudtam, tudtam! Előre megmondhattam volna!
Belépés
GyIK
Keresés
Tök jó élmény volt, kár, hogy elment... 
