A parfüm története..A középkorban a növényeket fertőző betegségek megelőzésére használták, míg keleten a parfümök inkább érzéki örömök ígéretét hordozták. Az Egyház elítélte az alkimistákat. Ezen időszak alatt a keresztes lovagok új alapanyagokat és illat előállító technikákat hoztak keletről. A kínaiak és arabok nyomában járva az európai alkimisták is rátaláltak az etil alkoholra és a desztillációra. Marco Polo utazásai hatalmas lökést adtak a fűszerkereskedelemnek. Úgy hitték, hogy a kellemes illatoknak fertőtlenítő hatásuk van és megvédenek a járványoktól. A gazdagok “illat labdákat” hordtak magukkal melyet pézsmával, ámbrával vagy aromás gyantával töltöttek. Az illatok használata új életstílust vezetett be. A költők szenvedélyesen ünnepelték a nőiességet. Az Egyház szigorú figyelmeztetése ellenére a korabeli hölgyek és urak illatos fürdőket vettek, hogy elmerülhessenek az érzéki élvezetekben.
1900 -a "Belle Epoque" illat köszönhetően a jól hangzó névnek és a gyönyörű üvegnek luxuscikké vált. Ez volt a "Belle Epoque" ! Az "Art Nouveau"-t lelkesedéssel ölelték keblükre az emberek. Illat : Coty, a tehetséges jövőbelátó összeállt a szintén nagyreményű Lalique-el és megalkották a valóban luxusterméket a Fashion : Farewell tornurt ! Poiret továbbment a női sziluett újrafelfedezésének útján. Az Államok látta a szépség és kozmetikai ipar előretörését és az úttörők Elizabeth Arden és Helena Rubinstein megnyitották ajtaikat az új trend előtt. Újabb illatot azonban csak jóval később adtak hozzá az addigiakhoz.
A Reneszánsz időszak alatt királynők versengtek az első itáliai alkimisták által előállított titkos képletek megszerzése érdekében és felfedezték az Ázsiából és Amerikából behozott illat alapanyagokat. A reneszánsz új életszemléletet hozott. Építészek, mérnökök, művészek és tudósok utazgattak szerte Európában. A hatalommal, pénzzel bíró patrónusok hatására a művészetek felvirágoztak. Az első kémiai értekezések elkezdték kiszorítani az alkímiát és annak receptjeit. Vasco de Gama, Columbus, Magellán, mind híres felfedező, új alapanyagokat hoztak Amerikából és Indiából : kakaót, vaníliát, Peru balzsamot, dohányt, borsot, szegfűszeget, kardamomot ... A spanyol és olasz parfümkészítők elhagyták hazájukat (és a Medici családot) és üzletet nyitottak Párizsban. A parfümmel illatosított kesztyűk hamarosan egész Franciaországban elterjedtek.
A klasszicista időkben Versailles-ban az illatok kultusza mámorító magasságokba emelkedett. A kesztyű-, illat- és púderkészítők szövetségbe tömörültek, és együtt fejlesztették tovább tudásukat. Versailles lett a világítótorony, diktálva a divatot, szokást és praktikákat. Négy év alatt a Napkirály csak egyszer fürdött! Mindenki ápolatlan volt, így a férfiak és nők túlzó mennyiségű parfümöt és kozmetikumot használtak. A Parlament felhatalmazta a kesztyűkészítő mestereket a parfümkészítő titulus használatára, melyet később "púderkészítőre" módosítottak. Montpellier és Grasse versengtek az olyan medicinális növények kultúrájának megteremtéséért, mint a szegfű, viola, jázmin, rózsa, tubarózsa és leander.
A felvilágosodás kora. Frizurák, make-up és parfüm. XV. Lajos udvarát csak “parfüm udvarnak” hívták. A parfümök naponkénti váltása kötelező volt. Ez volt a gondtalan boldogság és ünneplés kora, melynek központja Marie Antoinette volt. A magazinok és újságok szolgáltak a női elegancia kánonjának meghatározóiként, melyet aztán kínos pontossággal tartottak be. A higiénia újra divatba jött. Az illatízlés több kifinomult kompozíciót hozott létre, mely nagyban hozzájárult az első híres párizsi illatházak jövedelmezőségéhez. A Grasse vegyészek jól prosperáltak. Sikerült továbbfejleszteniük a virágillatosítás és desztillálás technikáit. Kölnben Jean-Antoine Farina elindította az "Eau de Cologne"-t.
A napóleoni időkben a birodalom és az udvar túlzásai véget értek. A romantikus kor virágszerű hölgyei visszafogottabb illatokat kerestek, mely jobban kifejezte egyéniségüket. 1789 – ebben az évben a puskapor illata lengte be a francia forradalom hajnalát. Az illatokat lenézték. Visszatértük a Konzulság és Császárság idejére tehető. Az uralkodónő, Josephine, vagyonokat költött egzotikus illatokra, Napóleon pedig szinte függőségbe került az eau de Cologne-nal való masszázzsal. A brit higiénikusok újraélesztették az illatos fürdők népszerűségét. A romantikus kor alatt a nők elvesztették érdeklődésüket a smink és az erős illatok iránt. Ábrándosak és sápadtak voltak, kezükben enyhén illatosított zsebkendővel jártak.
A Modernkorban a XIX. század vége felé az illatipar egyre inkább a középosztálybeli hölgyeket vette célba. Feltűntek az első szintetikus illatösszetevők. A Második Birodalmat egy rövid ám intenzív időszakra átitatta a vetiver és a pacsuli. Mindez véget ért a század második felére, mikor is a megerősödött középosztály kifinomultabb illatok után mutatott keresletet. Virágzásnak indult a luxusáruk kereskedelme és a parfümkészítést egyre inkább művészetként tartották számon. Új, eredeti illatok tűntek fel, mint a kumarin, heliotropin, vanília, ionon és az első aldehidek – ezeket vadonatúj kémiai eljárásokkal nyerték és megindították az illatanyagok forradalmát. Ez volt a modern parfümkészítés születése.
Illatszereket előszeretettel használtak már az ókori görögök, a rómaiak, az egyiptomiak, a perzsák és az ázsiai népek is. A modern parfümgyártás azonban későbbre, a 16. század elejére datálható. A Firenzéből származó Medici Katalin a franciák leendő királya, II. Henrik felesége lett, és a királyi udvarban divatba hozta a parfümöket. A 17. századtól Grasse vált a parfümkészítés bölcsőjévé, ahol a kesztyűkészítők a régióban fellehető növényeket és virágokat használták fel a bőrtermékeik illatosítására. Ugyanis ezzel el lehetett fedni a bőr gyakran kellemetlen szagát – az illatos kesztyűk óriási népszerűségre tettel szert. A 18-19. században egyre szélesebb réteg kezdett parfümöket használni. A magukra adó hölgyek könnyed, egyjegyű illatokat használtak: leginkább levendulát, ibolyát és rózsát. A hölgyek és urak hasonló illatokat viseltek, a parfümöket – nem kevés marketingmunkának köszönhetően – a 20. században választották szét élesen el férfi és női típusúakra. Érdemes tudni azonban, hogy a határ korántsem olyan éles, amilyennek tűnik: például sok nő visel megelégedéssel eredetileg férfiaknak készült parfümöt.
A 19. század végéig a folyékony parfümöket kizárólag növényi illóolajokból keverték ki, olykor persze állati eredetű anyagokat is használva (ámbra, mósusz, stb.). A 20. század elején aztán sok minden változott. Egyfelől divatba jöttek a többjegyű virágos illatkompozíciók és a keleties keverékek, másfelől a kémikusok szintetikus alapanyagokat állítottak elő. Ez utóbbi lehetővé tette, hogy a parfümgyártás ipari mérteket ölthessen. Nem volt tovább szükség a drága, néha beszerezhetetlen összetevők mindegyikére, hiszen kiválthatók voltak szintetitkus párjukkal. Az illatszerek szinte mindenki számára elérhető áruvá váltak, és megkezdődött a tömegtermelésük, mely immár leginkább arra törekedett, hogy minél szélesebb réteg igényét elégítse ki. Szerencsére mindmáig maradtak olyan parfümházak, ahol mellőzik a szintetikus anyagok használatát, és természetes alapanyagokból készülő, gyakran meglehetősen egyedi parfümöket készítenek . Ez persze annak is köszönhető, hogy eme parfümházak nem kötik meg illatkreátoraik kezét, akik így jóval szabadabban készíthetnek olyan termékeket, melyek egy nagyságrenddel kifinomultabbak kommersz társaik.
A parfüm szó a latin "per fumum" kifejezésből ered, ami annyit tesz: "A füstön át", vagy "Füst révén".
Ugyanis a parfüm régi formája nem volt más, mint illatos füst (tömjén) amelyet füstáldozatok bemutatásához és a halottak bebalzsamozásakor alkalmaztak, kábító illattal megtöltve a levegőt.
Már ezer éve különleges metszett üvegcséket készítettek az illatszerek méltó tárolására, melyet a mai kozmetikai ipar a tökélyig fejlesztett. Maga az illatosítás több ezer érve nyúlik vissza. I.e. 3200-ben Menes fáraó sírjában az ékszereken kívül, rúzst, szempillafestéket, hajgöndörítő csipeszeket, fésűket egyéb szépítőszereket valamint illatos kenőcsök tégelyeit találták a régészek. Az előkelő, gazdag hölgyek is éppen ilyen kozmetikumokkal életek.
Az első parfümfajta, a tömjén után megjelentek az illatos vizek, amiket a gazdag házakban használtak, nem csupán illatosításra, de a higiénia hiánya okozta kellemetlen szagok ellen is ellenszerként alkalmazták. Így mind kedveltebbé váltak az illatos vizek a világon. A régi időkben az emberek - már akik tehették - mértéktelenül bántak az illatszerekkel: illatosított vízben fürödtek, testükön, hajukon kívül illatosították az ágyaikat, a házukat, a hintójukat, sőt még a lovaikat is. Az illatszerész igen megbecsült szakma volt, amit gyakran papok, orvosok, patikáriusok és más tudós emberek gyakoroltak.
A parfüm kialakulásának korai írásai szerint a XVI. században élő, híres olasz illatszerész, Mauritius Frangipani oldotta fel először égetett szeszben az illatanyagokat. Így őt tekinthetjük a mai parfüm szülőatyjának. Teltek az évek, újabb és újabb illatkompozíciók jelentek meg. Azután 1921-ben jött Coco Chanel a No 5-tel, és új fejezetet nyitott a parfümkreációk világában. Parfümje, ami olyan, mint "az összes nő illata", mérföldkőnek számít a parfümtörténelemben.
Belépés
GyIK
Keresés
Barika, szegény cicaaaa!!!! 
