Párduc-ÉKT

Minden tisztelet az anyáké. Igazad van malacka ez így működik.

malacka ez az anyás nagyon jó és milyen igaz .!!!

_________________

Zelk Zoltán : Mese a legokosabb nyúlról

Egyszer volt, hol nem volt,
túl a hegyen, túl a réten,
egy kis erdő közepében,
az erdőben egy tisztáson,
fűszálakból vetett ágyon,
ott, ahol sosem járt ember,
s egy farkas a polgármester,
ahol ezer róka túr,
ott lakott egy kicsi nyúl.

A kis nyúlnak háza nem volt,
szeme kettő, orra egy volt,
hosszú füle, kurta farka,
semmi furcsa nem volt rajta.

Egyszer volt, hol nem volt,
egyszerű kis nyuszi volt.
sz*rvas és jóbarátja,
minden madár jó pajtása,
így éldegélt békességben,
a kis erdő közepében.

Így éldegélt, amíg egyszer
meg nem halt a polgármester,
a bölcs farkas, s eltemették,
megsiratták, mert szerették.

Az állatok összegyűltek,
egy tisztásra települtek,
éjjel-nappal tanakodtak,
polgármester választottak.

Róka mondta: Róka legyen!
sz*rvas mondta: sz*rvas legyen!
Őz kiáltott: Őzön a sor!

Teli faág, teli bokor,
madár ült minden ághegyen,
s kiáltozták: Madár legyen!

Addig-addig tanakodtak,
a végén majd hajba kaptak,
míg egy nyúl szólt: Most az egyszer
nyúl legyen a polgármester!
Erre elkezdtek kacagni.
Nem tud az mást, csak szaladni,
az árnyék is megkergeti,
úgy megijed, hideg leli,
ha ág zörren, rögtön szalad,
vagy meglapul a fű alatt.

Most legyen okos az ember,
ki lesz itt a polgármester?
Szól a bagoly az ághegyen:
Az a fontos, hogy okos legyen!
Akár bátor, akár gyáva,
ész legyen a kobakjában.

Mind így szóltak: Okos beszéd!
Próbáljuk ki, ki-ki eszét...
Igen ám, de hogy próbáljuk?
Máris szólt a bagoly rájuk:
Aki becsapja a rókát,
az kiállotta a próbát!

Rajta sz*rvas! Rajta, őzek!
Lássuk, ki lesz a legbölcsebb!
Ki tud győzni az észtornán?
Ki tud kifogni a rókán?

Előbb az őz került sorra.
Ide figyelj, ravasz róka!
Felhők közt lakik az égen,
sohasem járt erdőn, réten,
mégis ő növeszt fűszálat,
zöldbe borít bokrot, ágat...

Nevet csak ezen a róka.
Ez aztán a nehéz próba!
Joban tudom, mint te magad,
mi volna más, ha nem a nap!

Most a sz*rvas került sorra.
Én aztán megfoglak, róka!
Nincsen lába, mégis szalad,
de mégis egy helyben marad...

Megint csak így szólt a róka:
Ez aztán a nehéáz próba!
Jobban tudom, mint te magad,
mi volna más: folyó, patak!

Most a kis nyúl került sorra.
Erre felelj, ha tudsz, róka:
ha megfelelsz, most az egyszer
te leszel a polgármester!
Nincsen szárnya, mégis repül,
fákon, bokrokon hegedül,
ha nem repül, nincsen sehol,
de mégiscsak van valahol,
nincsen szárnya, nincsen lába,
mégis a világot járja...

Töri is fejét a róka,
ennek a fele se móka,
hiába, no, nincs felelet,
mondd meg, nyuszi, hogy mi lehet!

Szól a nyuszi: Figyelj, róka!
Hogy mi lehet? Mi más volna?
Ismeri a nyár s a tél,
mi lehetne más: a szél!

Kis nyúl főzte le a rókát,
ő állotta ki a próbát,
az erdőben akkor egyszer,
nyuszi lett a polgármester.

Egyszer volt, hol nem volt,
egyszerű kis nyuszi volt.
hosszú füle, kurta farka,
semmi furcsa nem volt rajta.

_________________

KATT IDE SSUGGI

Köszönöm a kedvességedet

Jaj, ez biztosan Minyácska! Ssuggit nézegeti Marcsika?

Szerintem is hiányoznak Ők egymásnak

Scarafone :
A kertész meséje



Meleg nyári nap volt, lábát lógatva ült egy felhő szélén egy leendő teremtmény. Tudta, hogy dolga van. Kereste a helyet, a megfelelő talajt, ahol gyökeret ereszthet. Bátran rugaszkodott, ragyogva, puhán ereszkedett. Lágyan ölelte a szeretet földje. Türelmesen várt és fejlődött. Kidugta apró fejét és körülnézett, örömet hozva az adott valóságba. Cseperedett… Az anyatő féltőn tárta fölé leveleit, ha vihar közeledett. Viharok jöttek, mentek, de mindig kisütött a nap. Egy nap titkos féreg foga kezdte ki az anyatövet és a kis virág nem tudott tenni ellene semmit. Szomorúan szemlélte, ahogy egyre fogy, egyre sárgul az életet és biztonságot adó tő. Beborult az ég és sötét felhők gyülekeztek az égen. Vihar tépázta meg a kertet és letarolt mindent. Nem szóltak a madarak. Jöttek a gépek és felszántottak mindent. A kis tövet kiemelték és egy cserép satnya földbe ültették. Néha még le is köpték,” hisz úgy sem kell ez ide, csak a baj van vele”. Az angyalok nézték odafentről és azt mondták – nem hagyhatjuk mindezt! Kitárták szárnyaikat és lebocsátották gyönyörű mosolyukat. A kis virág fürdött a fénybe és érezte nincs minden veszve. Erős gyökeret eresztett és újra kikerült a kertbe, néha elhagyta ugyan az ereje, de az angyalok csókját jól az emlékezetébe véste. Tudta már hogy a tudást, ami benne van, nem veheti el semmi és senki. Ami vizet kapott, azt mind jól eltette, és ha fogytán volt ereje abból táplálkozott. Gondolkodott, néha feltett néhány kérdést, amire választ nem mindig kapott. Hiába fojtogatta gaz, mindig felragyogott. Küzdött, harcolt és álmodott egy saját kertről ahol Ő a legfontosabb. Hogy sikerült e neki? Nem tudhatjuk…

Na, ez már válóok! Eddig úgy tudtam, Malacka a feleséged...

_________________