Párduc-ÉKT

Egy hely, ahová mindig visszatérhettek...
Pontos idő: 2025.07.27. 11:29

Időzóna: UTC




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 2115 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34 ... 212  Következő
Szerző Üzenet
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2011.09.20. 20:08 
Offline

Csatlakozott: 2011.08.26. 13:07
Hozzászólások: 2061
Hű, ez komoly volt. :shock: :)


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2011.09.21. 07:29 
Offline
Papírhajlító
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 15:31
Hozzászólások: 7504
Tartózkodási hely: fórum
Kép


A kismókus fél diója

Egyszer egy kismókus talált egy fél diót. Az erdőszélén kistestvérével játszott éppen, de a testvérke semmit sem tudott az egészről. A fél dió ott pihent a fűben, és Mókus Péter, mihelyt észrevette, egy szót sem szólt, csak zsebre tette. Azt gondolta, hogy olyan icipici az a fél diócska, hogy ha még megosztja, alig marad egy falatnyi belőle.

A testvérke úgyis elfutott előre, mert pillét kergetett és vidáman kiáltott neki:

- Gyere már, Peti! Nézd csak, a szárnya milyen szép, sárga! És mennyi áfonyalevél van itt! ... Gyere no, adok valamit!

Gombát is szedett. Mosolyogva hozta, hogy jószívvel megossza. Mókus Péter mélyen a földre nézett, úgy nem szerette ezt az egészet! Csak nyelt, csak nyelt nagyot. Prémes kis zsebében szorongatta a diófalatot. Majd később, egy óvatlan pillanatban, ha a testvérke nem néz hátra, megeszegeti uzsonnára.

A nap ragyogott, térdig virágban jártak, száz roskadó mogyoróbokrot láttak, de a mókus csak a diót vigyázta. Ha rágondolt, összefutott a nyála! ...

Megizzadt a bezárt mókustenyérke; a fél dió égette, mint a láng! Sehol egy zugot nem talált, ahol nyugodtan bekaphatta volna, mert folyton ott ugrált a kistestvére. Ezért a drága kincset mélyebbre süllyesztette a zsebébe.

Hát, amint mendegéltek, a fodros patakon ringott egy nyírfakéreg. Mókusnak pompás csónak! Testvére hívta:

- Gyere, szállj be, Péter!

Ő meg csak duzzogott, állt zsebre dugott kézzel:

- Most nem, majd holnap!

Hogyne, hogy elveszítse közben a fél diót, vagy beejtse a vízbe, és valaki meglássa!

Beljebb az erdőben, egy szép tisztáson víg mókusok másztak egy farakásra. Tizenöt szemfüles gyerek! ... A diót elővenni megint nem lehetett, mert biztosan kértek volna belőle.

Hát fogta, bundácskájába szinte begombolta, és odaszorította a szívéhez. Oly drága volt kicsiny gerezdje, hisz ő szerezte!

A többi mókus hintázott vidáman, leugráltak az ágat eleresztve. A testvérkéje is közéjük állt, csak Péter gubbasztott magában. Dacosan leste, mikor tudná a fél diót megenni.

Kérdezték: - Mi bajod?

- Ö .. ö .. ö .. semmi, semmi! - felelte búsan, és elszorult a torka. A fél diócskát most a legmélyebb zsebébe tolta. Majd később eszi meg. Azért sem ad belőle senkinek! ...

... Mire megnyúlt a sok-sok árnyék, elfáradtak a mókusok, és véget ért a játék. Megint odajött a testvérke. Orrocskáját szelíden a füléhez dugta, úgy súgta:

- Anyuka vár! Ideje hazamenni az odúba! Kérte is, hogy vezesse, de Peti rámordult:

- Csak siess te szaporán előre, mert utolér az este!

Ő maga hátul baktatott, zsebét kotorta, s kivette gyorsan a kis diófalatot. Félig kivájta már a mohó, kicsi körme, amikor fentről a bagoly belemordult a csöndbe:

- Huhúú! Siessetek, mert indulok vadászni, ha sötétségbe borul a hegyoldal!

Péter megint megállt a fél dióval, és hamar visszadugta rejtekébe, nehogy meglássa a testvére.

Amikor hazaértek, a nagy fa alatt Péter körülnézett. A kistestvért a fára megint előreküldte, ő meg lopva leült a fűbe, hogy most! ... no most! ... a féltett fél diócskát megeszi végre! ... Ó, úgy belesimult a tenyerébe, oly illatos volt, húsos és fehér! Nem adta volna oda semmiért!

Jobb így, hogy még anyu sem látja, mert ő kettévágná menten, hisz' őket mindig egyformán szereti. De akkor mi marad neki? Ilyen picit minek felezzen?

- Így nagyszerű! Bekaplak, fél diócska!

Fogta ... ám ebben a percben, a szemközti bokorban valami rezzent! Talán a nyest maga? Az leskel itt, ha közeleg az éjszaka!

A fél diócska nagyot koppant. Ki tudja, hová pottyant! S uccu neki! Kúszott az irigy Mókus Péter, míg oda nem ért fel, hol nyitva várta már az odúajtó.

A bokorból meg kinézett egy szajkó, szemtelenül, lármásan és vidáman:

- Ej, éppen egy ilyen ízes, húsos, fehér kis fél dióra vágytam!

Felkapta cserfes csőre, s boldogan tűnt el vele az erdőben!

Odafent Péter nagy könnyet törölt szét a tenyerével, pedig mindenki mosolyogva várta, kedves, otthoni arcok. Anyu se látta, apu se látta a csúf kudarcot. És mikor bebújtak a mohaágyba a kedves kistestvérrel, az halkan odasúgta:

- De soká jöttél, Péter! Pedig van számodra egy nagy meglepetésem!

- Ugyan mi?

- Ma a réten egy fél diót találtam. Tudtam, hogy szereted. Nézd, elhoztam neked!
A jó kis testvér így beszélt, és képzeljétek! Odaadta a szép dió ... másik felét!

Szerencse, hogy a szentjánosbogár lámpása már kihunyt, mert Mókus Péter fülig elpirult, hogy lám, a másik, a kistestvér, aki alig ér neki válláig, s akit ő becsapott, úgy szereti, hogy odaadná az egész falatot!

Úgy szégyellte magát! ... nem kért, csak egy parányi harapást, és a fejét lehorgasztotta. Gyomrának a kevés is jólesett, kis szívét mégis egész éjjel nyomta a fél diócska ...

_________________
Kép


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2011.09.21. 07:50 
Offline
Mesemondó
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 11:07
Hozzászólások: 5563
Barika !

Seth!

Milyen érdekes véletleneket tud produkálni az élet .


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2011.09.21. 07:52 
Offline
Mesemondó
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 11:07
Hozzászólások: 5563
Kép

Juszufkám! :hug:

Ssuggi!

Köszönet Nektek :hug: :hug:


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2011.09.21. 08:01 
Offline
Mesemondó
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 11:07
Hozzászólások: 5563
Kép

Molnár Péter: Tüzet kéne rakni

Állok a baromfiüzlet előtti sorban, a nagycsarnokban.
Generációk állnak… Ahogy Voga&Turnovszky megénekelte annak idején.
Lassan haladunk, csoszogva .

Előttem idős néni, hatalmas, gyékényből font szatyorral, ilyet is a hetvenes évek közepén láttam utoljára, akkor is Nyíregyházán, a piacon. Nincs az idős asszonyon semmi különös, vele egyidős kabátja szürke, nyaka köré zöld sálat tekert, fején hatalmas, lila kötött sapka. A lábán barna, magasszárú, végig fűzős cipő. Pont olyan, mint nagyanyámé volt. (Az ő cipőjének nyelvét kivágtam egyszer, mert kellett a bőr a csúzlimhoz.)

Magas, elegáns hölgy kerül sorra, divatos, hosszú kabátja makulátlan, karján csinos bevásárló kosár, kezén puha kesztyű, a budai úriasszony őstípusa. Először pulykamell filét választ gondosan, aztán két csirkét, szemrevételezi az elé kínált portékát, az egyiket kicserélteti, nem elég dundi vagy nem elég sárga, mindegy is. Vesz még egy kacsát, ellenőrzi, hogy a mája szép-e, meg tyúkot, egy felet, levesnek. Előttem a néni toporog, fejét forgatja, mint aki kiutat keres.
A hölgy közben áttért a felvágottakra, baromfivirslit választ, egy kilót, pulykakolbászt is. Megkérdi elég füstölt-e, és azt is, ugye nem csípős? Azt a vendégei nem szeretik. Végül kér még csirkemell sonkát is, mert hidegtál is készül, és azt a sonkát a lánya nagyon kedveli.

Az idős asszony közben döntést hoz, kilép a sorból és indulna, de a kiszolgáló hölgy utánaszól:
- Tessék maradni Márti néni, a hölgy rögtön végez, és már maga jönne!
Az én kopott öregasszonyom kényszeredetten lép az ablakhoz, és nagyon halkan kérdez:
- Van fagyasztott szárny, Zsuzsikám? Vinnék két csomaggal.
Az eladó jókedvű, nevetve kérdezi mamikát, miért nem visz frisset, az most akciós, olcsóbb, mint a mélyhűtött. A néni szabódik, aztán kér kétszer egy kilót, közben magyarázza: Egyiket kirántja, másikból pörkölt lesz, az ember igen szereti.

Az ablak mögött a férfi kiszolgáló most érzi idejét a poénnak.
- Vigyen combot meg mellet, mama! Olyan zsenge, kenyérre lehet kenni.

A harsány hang megdermeszti a sorban állókat, magam, kis híján felszisszenek. A férfi körülnéz, megérti a helyzet tragikumát. Ránéz eladótársára, lassan félretolja: Hagyd, majd én.
Nejlonszatyrot fog, rakja a szárnyakat, aztán méri. Rakja a következőt, de először a combok közé markol, aztán két hatalmas csirkemellet ejt a combokra, végül egy összemaroknyi szárny következik.. Ezt nem méri le, csak harsányan kiáltja: Ahogy a kedves vevő kérte, kettő kiló a szárny, éppen hatszáz forint!
A csirkeszárnynak 499.- forint kilója, akciósan. Kilódítja a két szatyrot a néni elé, elveszi a remegő kézből az ezrest, és visszaad egy ötszázast, aztán kiszól az ablakon, sürgetően:
- Tessék jönni, kinek mit adhatok?


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2011.09.21. 17:15 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 18:53
Hozzászólások: 6194
Ez olyan hátborzongató, és megható egyszerre....egyik szemem sír, a másik meg nevet. :cry: :P :pray: :hug:


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2011.09.21. 17:22 
Offline
Mesemondó
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 11:07
Hozzászólások: 5563
Malackám !

Fokozom a hátborzongatót ,egy betyárral :P


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2011.09.21. 17:26 
Offline
Mesemondó
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 11:07
Hozzászólások: 5563
Kép

SAVANYÚ JÓSKA
(Izsákfa, 1841. szeptember 12. – Tótvázsony, 1907. április 9.)
betyár


Apja, idősebb Savanyú József juhászszámadó volt a Veszprém megyei Orosziban, anyját Kovárczi Erzsébetnek hívták. Birkalopás miatt kellett elbujdosnia. Veszprém, Vas Zala és Győr megyékben folytatta kóborló életét. 1860-ban 8 hónapot töltött a veszprémi fegyházban fegyveres csavargásért. 1872-ben egy sitkei rablás miatt ismét letartóztatták, de bűnrészességét nem tudták bizonyítani. 1875-ben Sümegen egy hónapot töltött börtönben súlyos testi sértés miatt.

1881-ben Bogyai Kálmán csabrendeki földbirtokos kúriáját próbálta társaival sikertelenül kirabolni, eközben lelőtték Bogyai Antalt, a ház urának testvérét. A nagyvázsonyi uradalmi pénztárt vakmerő módon fényes nappal harmadmagával rabolta ki.

1883-ban már országos körözést adtak ki ellene, 1000 forintos díjat tűztek ki a fejére és 1884-ben statáriumot hirdettek elfogatására. 1884 áprilisában Magyarósi István billegi bojtár a zalaegerszegi szolgabírónál bejelentést tett, hogy hajlandó Savanyú Jóskát és társait a hatóság kezére adni. Tettét bosszúvágy vezérelte, mivel nagybátyját 1883-ban Savanyúék a henyei erdőben agyonlőtték. Magyarósi a Tapolca környékén tartózkodó betyárokat áldomásra hívta a halápi erdőbe: csaliként egy romos akolban elrejtett fél akó bor szolgált, de az első kulacs borba még nagy adag erős altatót is kevert. A csendőrök a zalahalápi erdőben május 4-én fogták el a kábult Savanyút és társait.

A szombathelyi törvényszék előtt felelt tetteiért. Az 1884. évi börtöntörzskönyv 85. sz. és az 1887. év 166. sz. bejegyzésében szereplő személyleírás szerint 159 cm magas, zömök testalkatú, arca gömbölyű, piros szeplős, haja gesztenyeszínű, homloka magas, szemöldöke szőke, szeme kék, orra és álla rendes, szája széles, bajusza gesztenyeszín, fogai épek, különös ismertetője a homlokán jobboldalt felül látható forradásos sebhely. Az ügyész 27 pontban adta elő a vádat, amelyek között bobai és szergényi emberölés is szerepelt. Savanyú mindent tagadott. „Igénytelen alak. Szemei, ajkai egyre vonaglanak, görcsösen szorongatja a kalapját. A közönségre azonban kihívó tekinteteket vet. Szemöldökeit összevonja és sötéten néz a kiváncsiakra. Szemei villognak. A vádbeszéd hallatán többször mosolygott, sőt egyszer hangos nevetésre fakadt, amiért az elnök megrótta" – írta a perről tudósító újságíró. Savanyú védője Stirling József volt, aki Horváth Boldizsár politikai köréhez tartozott, de számos botrány fűződött a nevéhez. A tárgyalás során kiderült, hogy a bűnéűl felrótt rablások és fosztogatások jelentős részét nem ő, hanem a nevében követték el.

Az ügyész halálbüntetést javasolt, de csak életfogytiglan tartó fegyházra ítélték. Fellebezése után másodfokon 1886. november 22-én tárgyalta az ügyet a Királyi Ítélőtábla. Ekkor halálra ítélték. Az ismételt fellebezés alapján a Kúria III. számú büntetőtanácsa újfent életfogytiglani fegyházra módosította az ítéletet. A büntetés letöltésére két társával az illavai országos börtönbe szállították. Huszonkét év raboskodás után Csáky Károly váci püspök közbenjárására kapott kegyelmet. Rövid ideig – mint látványosságot – egy pesti kávéháztulajdonos mutogatta. Hamarosan testvéréhez, a tótvázsonyi juhászhoz költözött. Szabóműhelyt nyitott, de súlyos reuma kínozta, és – búcsúlevele szerint – a fájdalmak miatt főbe lőtte magát. Sírja idegenforgalmi látványosság, emlékét számos betyártörténet, népdal őrzi.


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2011.09.21. 17:46 
Offline
Mesemondó
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 11:07
Hozzászólások: 5563
Katt kép

A csárda

„Zsindelyezett a mizselyi csárda,

Rezgő pohár, víg muzsika járja,

Jó bor mellett, cigány mellett,

Betyárok közt énekelget

Kocsmárosné kökényszemű lánya”

Erdők szélén, utak mentén álló csárda az átutazóknak, a kereskedőknek meg a szegénylegényeknek voltak pihenőhelyei.

A legtöbb már eltűnt a múló idővel, helyüket is alig látni, emléküket gyakran csak egy-egy híres betyár életéről szóló nóta őrzi.

Nem kis diplomáciai feladat volt akkoriban csárdatulajdonosnak lenni. Ha a pandúrokkal tartott a tulajdonos, akkor a betyárokkal gyűlt meg a baja, ha pedig a betyárokhoz húzott, akkor a pandúrok üldözték ki a csárdából.

Na de, kik , mik voltak a betyárok?

A „becar” perzsából átvett szó, jelentése legény, zsoldos. Régibb nótáinkban igazmondó a jelentése.

Eredeti jelentései: foglalkozás nélküli, facér legény



A betyárság valósággal „intézmény” volt, Élethivatás, a maga külön „ erkölcsi” törvényeivel. Lehetett is az. Az óriási pusztaságok, mocsaras lápvidékek, irdatlan erdők szinte kínálkoztak, hogy emberek falkába verődjenek, mint a vadak, társadalmat szervezzenek. Lehetővé tette ezt a rossz közigazgatás, a gyatra közrendészet. Sokan menekültek a jobbágyság elviselhetetlen terhei elől, sokakat elhajszolt – mint Berzeviczy Gergely írta – „nem ritkán igazságtalanul kiosztott büntetésekkel járó becstelenség…”

Ugyancsak ő írja, hogy „előbb 12, majd 10, azután 8 esztendőre fogdosták össze a szegény sorsú legényeket katonának, ami elől, sok legény elmenekült a pusztába, vagy az erdőbe, ott átalakult fenevaddá.”

Kép
„ Ne bántsd a Magyart” Ezt vésték a fokos fejébe.

A nép a betyárokat különböző csoportokra osztotta. Beszélt rabló betyárokról, gyalog betyárokról, voltak futó betyárok, lókötők .

A betyárok általában éjjel „tevékenykedtek”, nappal békés pásztoroknak mutatkoztak.

A betyároknak legfőbb gondjuk volt, szorgalmasan felügyelni, hogy a csendőrök váratlanul meg ne lepjék őket. Igen elterjedt jeladás volt a kútágas felengedése és a feltűnő pipázás is. Ez volt hivatott jelezni, csendőrök, pandúrok jelenlétét.

A betyárok nem használták a valódi nevüket. Sobri Jóska igazi neve Papp József volt.

A híres nyírségi betyárt, Angyal Bandit eredetileg Onódi Andrásnak nevezték. Hozzátartozóikat nem akarták bajba keverni és eredeti nevüket gyakran még az akasztófa alatt sem árulták el.

Kép

(Szaruból készült sótartó. Bőgatyás betyárt ábrázol.

A kocsmárosné éppen itallal szolgálja ki.)

Érdekes esetek adódtak egyébként a vármegyék merev szabályrendeleteiből és a túlzott megyei önállóságból, megnehezítve az üldözések sikerességét.

Az Orosházáról Szentesre vezető út mentén állott Lebuki Csárda olyan furfangosan épült, hogy egyik fele Békés, másik fele Csongrád megye területére esett. Mivel pedig az üldöző pandúrok engedély nélkül nem léphették át megyéjük határát, előfordult a csárdában, hogy míg a vármegye fegyveresei a „békési” felen ültek, addig a „csongrádi” oldalon a betyárok békésen iszogattak. „ Szabály az szabály”, a pandúroknak tehetetlenül kellett nézniük az asztal túloldalán borozgató betyárokat. A környék népe, de főleg az érdelelt betyárok pedig jót mulattak rajta, hogy az üldözötteket éppen az üldözők rendeletei védik. Éltették, vivátozták a megye bölcs vezetőségét, hogy tartsa meg Isten továbbra is ezt a régi jó szokásukat.

Savanyó Jóska volt az utolsó híres betyárvezér.

Volt egy cseles szokása, hogy pandúrnak öltözött és így járta az erdőket, mindenhol érdeklődve Savanyó Józsi felől .

A Keszthely című lap 1884 május 11. – i számában írnak Savanyó Józsi elfogásáról a hős csendőrök felmagasztalásával. „ F. hó 4. – én déli 1-2 óra között lelték meg Savanyót, ki mikor a csendőröket észrevette, forgópisztolyához kapott, de azt nem használhatta, mert Grósz csendőr azonnal rávetette magát, Kovács őrmester és Papp őrvezető pedig kezét és torkát ragadták meg és a vadállati erőt kifejtő betyárt Kaszni István és Bőhm Samu csendőrökkel együtt megláncolták”.

Nem, nem ment ez ilyen egyszerűen. Az igazság az, hogy csellel, árulással gyűrte le a hatóság Savanyóékat, amiről az újságolvasó városi népek nem értesülhettek, ellentétben a csárdák látogatóival, ahol még sokáig emlékeztek és emlegették .


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2011.09.22. 08:00 
Offline
Mesemondó
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 11:07
Hozzászólások: 5563
Az Egyetlen Igazi

Kép

Természetesen mindenkit érdekel, hogy létezik e az a bizonyos nagy Ő. Valószínűleg a feltételezés, a szállóige nem véletlenül örvend ekkora népszerűségnek, hiszen nap, mint nap használjuk ... de miért?


Boldogok bárkivel lehetünk, ha meg van a partnerben és bennünk is a megfelelő kompromisszumkészség. Elég, ha az álmodott és vágyott tulajdonságoknak egy kisebb hányadával rendelkezik és boldogok lehetünk bárkivel, sőt, akárkivel.

De az Egyetlen ténye ... ???

Volt egy nagyon híres, zseniális XX. századi költőnk, aki remekül értett az érzelmekhez, Ő József Attila.

Tehát József Attila 1933-ban megírta Óda című versét, amit a hozzáértők a mai napig a magyar irodalom egyik gyöngyszemének tartanak.

Itt ülök csillámló sziklafalon.
Az ifju nyár
könnyû szellõje, mint egy kedves
vacsora melege, száll.
Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz -
idesereglik, ami tovatûnt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz.

Nézem a hegyek sörényét -
homlokod fényét
villantja minden levél.
Az úton senki, senki,
látom, hogy meglebbenti
szoknyád a szél.
És a törékeny lombok alatt
látom elõrebiccenni hajad,
megrezzenni lágy emlõidet és
- amint elfut a Szinva-patak -
ím újra látom, hogy fakad
a kerek fehér köveken,
fogaidon a tündér nevetés.

Óh mennyire szeretlek téged,
ki szóra bírtad egyaránt
a szív legmélyebb üregeiben
cseleit szövõ, fondor magányt
s a mindenséget.
Ki mint vízesés önnön robajától,
elválsz tõlem és halkan futsz tova,
míg én, életem csúcsai közt, a távol
közelében, zengem, sikoltom,
verõdve földön és égbolton,
hogy szeretlek, te édes mostoha!


Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak.

Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,
õrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
Elmémbe, mint a fémbe a savak,
ösztöneimmel belemartalak,
te kedves, szép alak,
lényed ott minden lényeget kitölt.

(Mellékdal)

(Visz a vonat, megyek utánad,
talán ma még meg is talállak,
talán kihûl e lángoló arc,
talán csendesen meg is szólalsz:

Csobog a langyos víz, fürödj meg!
Ime a kendõ, törülközz meg!
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
Ahol én fekszem, az az ágyad.)


A jelentéktelen idő és az érzelmek kapcsolata. Azt gondolom, hogy ez a vers arról az egyetlenről szól, kihez karmikus, túlvilági kapcsolat fűz ... akivel talán sosem leszünk együtt; egyszer látjuk; örök barátunk ... de valahol belül tudjuk, érezzük, hogy Ő volt az. Az, akinek rendeltettünk már életeken át; akinek puszta léte boldogsággal tölt el.

Mindenki megtalálja ... de vajon megtartja?

A pontos információk tekintetében, amikor a verset írta József Attila akkor Szántó Judittal élt élettársi kapcsolatban, de a művet Márta ihlette, akivel a Balatonon ismerkedett meg. Csak a mellékdalt írta Juditnak.

Azt hiszem a vers önmagáért beszél...


Vissza a tetejére
 Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 2115 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34 ... 212  Következő

Időzóna: UTC


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség