|
Szia Seth!
Olvaslak én is, és olvasom a terveidet. Sok kitartást kívánok hozzá. Én nem tudnék elmenni, akármennyire elegem volt és van is, mert túl sok minden ideköt, és a szívem szakadna meg, ha itt kellene hagynom az országot. Az ismerőseim közül többen elmentek, egy informatikus srác kb. tizenöt évvel ezelőtt éppen Finnországba. Öt-hat évet élt ott, igaz, ő nem is örökre tervezte a maradást. Jól érezte magát, azt mondta, az itthonihoz képest elképesztően nyugodt minden tőlünk északabbra. Amit viszont nagyon nem bírt megszokni, hogy szerinte a finnek nem igazán fogadták be az idegeneket, mindig egy kicsit hűvösek és távolságtartóak voltak vele és a francia, angol, meg a többi magyar kollégával. Továbbá sokat szenvedett a hidegtől: egyszer májusban jött haza, és mondta, hogy miközben mi itt már a nyári melegnek örülünk, Finnországban még a fák se levelesednek.
Egy rokonom Svédországban él, már majdnem harminc éve. Egy oda szakadt magyar család lányát vette feleségül, és néhány év itt tartózkodás után oda költöztek. A lány, bár magyar volt, ott nőtt fel, csak pár évet töltött Magyarországon. A fiú tehát úgymond a készbe ment, állása hamar lett, családi közösségbe érkezett. Tulajdonképpen ő is jól érzi magát, amit elsősorban említ, az az, hogy mennyivel nyugodtabb arrafelé az élet, mennyivel normálisabb az emberek mentalitása. Csak a hidegségüket nem tudja megszokni ő sem, hogy még közel harminc év után is furcsán néznek az idegenre, és számon tartják, hogy igazából ő nem közülük való.
Ezeket persze nem azért írtam, hogy elvegyem a kedvedet. Mindenkinek minden máshogyan alakul, két egyforma eset soha nincs. Lehet, te ezt már eleve tudod, ezért nem is fog meglepetésként érni. Ha elég erőt érzel magadban egy ilyen vállalkozáshoz, akkor nagyon sok erőt, kitartást és boldogságot kívánok hozzá, mert a nehézségek ellenére sok szép dolog is van abban, ha az ember egy tőle távoli helyen akar letelepedni.
_________________ 
|
Belépés
GyIK
Keresés
