BAKONYI LÁSZLÓ LELEKIPÁSZTORRA EMLÉKEZÜNK ISTENTISZTELET KERETÉBEN
2013. December 08 (vasárnap) 10 óra
Egyházunk fél évezredes története során számos prédikátor és lelkész szolgálta a pátyi gyülekezetet. Névsoruk a fellelt dokumentumok alapján, Hadi Antal testvérünk lelkiismeretes munkája során vált szélesebb körben ismertté.
A mai alkalommal Bakony László lelkipásztorra emlékezünk:
- születésének 90.
- Pátyon megkezdett szolgálatának 60.
- halálának 10. évfordulóján.
Talán az sem véletlen, hogy mindhárom esemény decemberben az advent idején történt.
Ő volt Vizi István lelkészünk elődje. Ő zárja a Pátyon szolgált lelkipásztor elődök azon sorát, akik már nem lehetnek közöttünk, akiket már magához szólított az Úr.
Jó érzéssel fogadtam a felkérést a megemlékezésre, és hálás szívvel köszönöm mind a családja, mind az özvegye, mind a magam nevében Vizi István lelkipásztorunknak és a kezdeményező presbitereknek az alkalom biztosítását, megteremtését, az emlékezés gondolatát és lehetőségét. Azt mondja az Ige a Galate 6-ban: "A jó cselekvésben pedig ne fáradjunk el." Három héttel ezelőtt az istentiszteleten a 397. ének 4. versszakában énekeltük: "Küldj fiaidból, akik nem hiába élvezik kincsed: hirdessék szavad!" Bizonyára így énekeltek őseink is, mert az Úr meghallgatta énekbe foglalt imájukat, és időről időre gondoskodott arról, hogy a pátyi gyülekezetben - a mi gyülekezetünkben - is mindenkor legyen egy az Úr fiaiból, aki birtokosa kincsének és hiteles hirdetője szavának
Bakonyi László is élvezhette, birtokolhatta a kincset, és négy évtizedet át hirdethette az Úr szavát, az Igét gyülekezetünkben. Tette ezt hazánk és benne községünk történelmének egy igen nehéz, ellentmondásokkal, feszültségekkel, megfélemlítésekkel terhes szakaszában.
Abban az időszakban, amikor mind az egyházakat, mind azok papjait, mind pedig a gyülekezetek tagjait hitük gyakorlásában erős kontroll alá helyezték. Abban az időben a vallásos oktatás és nevelés helyébe a marxizmus-, leninizmus materialista-, ateista - istentagadó - eszmerendszerét erőltették
Bakonyi Lászlót ifjúként érintette meg az Úr szolgálatra hívó szava. Így kora ifjúságától kezdve készülhetett hivatása gyakorlására. Az elhivatás és a küldetés közötti időben - a tanuló években - is birtokolta Urunk gondoskodását és szeretetét. Budapesten a Lónyai református Gimnáziumban alapozta meg műveltségét, ahol a kötelező tárgyak mellett latint, németet, oroszt, görögöt is tanult és ezekhez társult később az ógörög és héber. Egy 37 fős osztályba járt, amely osztály tanulóinak mindegyike különböző egyetemekre nyert felvételt. Ő, a színjeles érettségijével a teológiát választotta. Rendkívüli tehetséggel, éles elmével, fogékonysággal jutalmazta őt az Úr, hogy küldetése, szolgálata mind tökéletesebb legyen, hogy mind alkalmasabbá váljék az Ige hiteles, érthető és befogadásra alkalmas hirdetésére.
Ebből a gazdag jutalom-áldás halmazból emelek ki néhányat úgy, mint:
És meg kell említenünk kimagasló előadói, szónoki, prédikátori képességét. Akik hallották őt prédikálni, legendaként beszélnek felnőttet, gyermeket egyaránt lebilincselő, magával ragadó, színes, szemléletes, hatásos, példákban gazdag igehirdetéseiről. Minden korosztály számára, szívet, lelket, elmét egyként megérintő közelségbe - ember közelbe - tudta hozni a bibliai történeteket, tanítások, azok lényegét, az Igét. Ennek az isteni ajándéknak köszönhetően több alkalommal hívták és szolgált számos európai nagyváros templomának szószékén. Így hirdette az Igét: Münchenben, Zürichben, Amszterdamban, Krakkóban többnyire német nyelven.
Bakonyi László jegyzetten 1953-tól 1992-ig volt gyülekezetünk lelkipásztora. Betegsége okán nyugállományba vonult, de ezt követően is követve az Ige útmutatását - "amíg ideje engedte, tette a jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvérei voltak a hitben." Miközben rá emlékezünk, emlékezzünk mindazokra a prédikátorokra, lelkészelődökre, akik történelmünk viharos évszázadaiban is derekasan szolgálták gyülekezetünket tudva, hogy a gondjaikra bízott emberek - miként a Galate 3-ban - kizárólag az Ige meghallásából származó hit alapján nyerhetik el a Szentlélek ajándékát. Ennek a felelősségnek a tudatában hirdette Isten Igéjét, így lettek gyülekezetünk múltjának szerves részei, közösségünk fejlődésének motorjai, életadó a jelennek és a jövőnek.
Közéjük tartozik a 10 esztendővel ezelőtt elhunyt Bakonyi László lelkipásztor is, akire most kiemelten emlékezünk. Miközben próbáltam felvillantani személyiségének pozitívumait, óhatatlanul adódik a kérdés: neki nem voltak gyengeségei? - A válasz: de igen: csak ezek előttünk - tanítványai előtt- észrevétlenek maradtak.
Pedig tudtuk, tudjuk Ő is teremtmény volt: Ember, mindazokkal az örökölt és maga által elkövetett hibákkal, gyengeségekkel, terhekkel, bűnökkel, amelyek eltérő tartalommal és erővel ugyan, de valamennyiünk szívét, vállát, lelkét nyomják.
Hogy helyesen, jól sáfárkodott-e Bakonyi László az Úrtól kapott ajándékokkal ennek megítélése nem a mi feladatunk és lehetőségünk. Nekünk a jelen, a jövő: az ÉLET aspektusából a szeretet, a jó, a szép, az erkölcsös megragadása, - a LÉLEK gyümölcseinek felmutatása - lehet az egyetlen elfogadható alternatíva.
Emlékezzünk hát Bakonyi László lelkipásztorra szeretettel és azzal a reménységgel, hogy Urunknál üdvösségre talál.
Befejezésül pedig - ahogyan Bakonyi László tiszteletes úrtól 5 éves koromban tanultam - összekulcsolom a kezem, fejemet meghajtom és imádkozom: - aki úgy gondolja, úgy érzi - tartson velem:
"Kegyelmes Mennyei Édesatyám! Hálás szívvel köszönöm meg Neked ezt a mai alkalmat. Köszönöm, hogy ebben a rohanó, elidegenedő világban lelki vezetőnk és presbiter testvéreink figyelmének fókuszába hoztad az emlékezés, a megbecsülés fontosságát, hogy rádöbbenjünk a költő szavainak igazára miszerint "a múlt erős, gazdag gyökér, jelen, jövő: a múltból él!"
Köszönöm, hogy történelmünk viharos évszázadaiban is megőrizted gyülekezetünket, és a legnehezebb időkben is adtál jó pásztorokat, útmutató, bátorító vezetőket, akik nem engedték szétszéledni a nyájat, akik birtokolták kincsed, hirdették szavazd és gyülekezetünkbe hozták az örömhírt, az evangéliumot.
A Te kegyelmedből és gondviselő szeretetedből így volt ez a régmúltban, így volt a közelmúltban, Bakonyi László pátyi szolgálatának 40 esztendejében és így van mostani lelki vezető immáron 2 két évtizedet is meghaladó szolgálati ideje alatt is. Köszönöm Uram, hogy a különböző politikai-, társadalmi környezetekben és helyzetekben segítetted lelkészeinket abban, hogy kaput nyissanak Igéd szabad áramlása előtt.
Köszönöm, hogy Te nem csak feladatot adtál fiaidnak, hanem kincseid kimeríthetetlen tárházának ajtaját - áldásaid csatornáit nyitottad, tártad ki előttünk, hogy elvégezhessék a rájuk bízott feladatot.
Köszönöm, hogy adtál melléjük hűséges segítőtársakat: segítő presbitereket, - feleséget, család - és gyülekezeti tagokat, barátokat.
Köszönöm, hogy gondoskodtál arról, hogy szájukból édes legyen a szó az Ige, és annak üzenete ne csak a fülünkig jusson el, de megérintse szívünket, lelkünket is.
Kérlek Téged Uram: őrizd meg továbbra is gyülekezetünket, táplálj, újíts, erősíts meg minket hitünkben. Lelkipásztorunknak pedig add meg továbbra is mindazt, ami eredményekben bővelkedő áldásos munkájának, szolgálatának folytatásához szükséges.
Add Uram, hogy segítségével mind többen fogadjuk be szívünkbe JÉZUST, a Szabadítót, a Megváltót, hogy Ő lehessen életünk, boldogulásunk, jövőnk alapja, értelme: lényege.
Ámen
Wiedermann Gábor
