A pátyi kőbánya
Településünk egyik leglátványosabb, a falu keleti képét meghatározó természeti képződménye a 341 méter magas Mézeshegy. Az autópályán Bécs felöl érkező utazó tekintete már a zsámbéki-pátyi határnál megakad a hegycsúcson, az alatta tátongó szürkés-fehér, sziklás meredélyen, a hajdan volt kőbányán. Úgy uralja a medence keleti peremét ez a csúcs, mint országát egy öreg, hanyag király kibontott palástban. Mintás mellénye a fénylő sziklatömbök, köpönyegén díszek a fák, a cserjék: akácok, galagonyák, somok, csipkebokrok. Koronája a kelő nap, ősz fürtjei maroknyi csillogó árvalányhaj. Mesevilág. Páty egyik ékköve, csodája, kirándulók kedvelt állomása. A tetőről félkörbe tekintve varázslatos panoráma tárul elénk a János hegytől a Vértesen, a Gerecsén, a Nagy Gerecsén és Kis Gerecsén át a távolba vesző Pilis tetőig. Lábunk előtt a Zsámbéki-medence apró falvait, mint gyöngyszemek hevernek.
Szemet, lelket gyönyörködtető ez a magaslat, ez a hely, amit féltőn ölel, szorít magához a pátyi föld, őseink gondozott, életet adó földje. Eszembe jut, hogy másfél évszázaddal ezelőtt erre vezetett a bor útja, a fekete kadarka vesszőin itt termett a híres "Budai vörös".
Mit is mondanak a krónikások?
"Pátynak 351 hold vegyes talajú, de általában szépfekvésű szőlője van. Ezt népe kitűnő szorgalommal s gondos értelmességgel is műveli. Rajta a budaival minden tekintetben vetekedő jeles bort termel mely csakugyan rendesen Budai név alatt is jő kereskedésbe, s azzal egyenlő áron kelvén a vidéki vevők által helyben kerestetik meg." Kellemes íze, finom illata és szegfűszegre emlékeztető zamata tette, hogy messze földön keresetté vált. A Mézes hegy lankáin gyümölcsöt is termeltek a pátyiak amiből, bőségesen jutott Buda piacaira is. Nem csoda hát, hogy Pátyot mint a főváros éléskamráját emlegették. Az itt élők hamar felfedezték a hegyet alkotó mészkőréteg hasznát és mintegy másfél évszázaddal ezelőtt megbontották a palástot, bányát nyitottak. Először az öreg bányát a fenyvesben majd az újat a Mézes-hegyit. Egy korabeli monográfiából tudjuk, hogy a 19.század második felétől, a nálunk is fellelhető mészkőréteg szolgáltatta Budapest és környékének a legtöbb és a legjobb épületi és faragási követ. "Ilyen kőbányák vannak és műveltetnek többek között Pátyon." Gyermekkoromban még fellelhetőek voltak a csillepálya nyomai, amely pályán a bányából
a követ a főútvonalig szállították. Egy 1873/74-ben kelt dokumentumból azt is megtudhatjuk, hogy a falunak milyen fontos bevétele származott a bánya műveltetéséből. A falu költségvetésében a tizenhét legfontosabb jövedelmi forrás egyike a bánya üzemeltetése volt.
A mezőgazdaság úgynevezett "szocialista átszervezésével" sokunk számára rejtélyes körülmények között a kőbánya is termelőszövetkezeti használatba (tulajdonba) került.
A hatvanas évek elejétől kisebb-nagyobb intenzitással zajlott a kő kitermelése jó husz-huszonöt esztendőn keresztül. A szakszerűtlen rablógazdálkodás eredményeként 1980-ra a bánya már gazdaságosan nem volt üzemeltethető így a termelés megszűnt. A pátyiak épületkő nélkül maradtak, a bányaközeli földtulajdonosok pedig "ideiglenesnek" mondott épületeikkel mind közelebb merészkedtek a bányához. Mára már a robbantásos bányaművelés elképzelhetetlen. A helyi téeszre súlyos teherként nehezedtek a hatóságilag előírt bányabezárási és tájrendezési kötelezettségek, a rekultivációs feladatok és azok költségei.
Ebben a szorongatott helyzetben születhetett az ötlet, a döntés a bánya eladásáról.
1996 március 20-dikán aláírták azt az adásvételi szerződést, amelyben a közel három és fél hektáros (32369m2) területet a Petőfi Mg. Tsz. eladta kettő azaz kettőmillió forintért és egy azaz egymillió forintot érő, azzal egyenértékű áruszállításért. Összességében tehát a három és félhektáros terület vételárát három, azaz hárommillió forintban határozták meg 1996-ban.
A szerződés negyedik pontja arról rendelkezett, hogy minden tájrendezési, rekultivációs feladat és költség a vevőt terheli. Ezzel megszűnt a téesz tájrendezési kötelezettsége de a falu súlyos árat fizetett, mert területének egy darabját veszítette el.
Ma a három és félhektáros ingatlant sorompó, huzalkerítés és kutyák védik a "betolakodó", eltévedt turistáktól, kirándulóktól.2011.január
Wiedermann Gábor
