Önkormányzatról hivatalról, képviselőtestületről polgármesteri munkámról
Milyen állapotok uralkodtak az önkormányzat épületében 1996 elején, megválasztásom pillanatában?
(Későbbi szakértői elemzések tükrében)
A hivatal apparátusának szakmai - erkölcsi színvonala alacsony volt:
szakszerűséget és megalapozottságot.
Nem volt szakképzett vezetője:
és mint említettem, hiányzott a hivatal szakképzett feje, a törvényesség őre, a jegyző.
A képviselőtestület egy laikus, politikai alapon szerveződő, igen nagy önállósággal bíró, az Önkormányzatot irányító testület. E laikus testület működése sok kívánnivalót hagyott maga után, számos ponton volt tetten érhető a törvénysértő működés:
Egyértelműen megállapítható, hogy a község saját, a képviselőtestülete hibájából jutott csődbe. Ennek a képviselőtestületnek volt tagja: Dr. Korompay Péter, Tátrai György, Horváth Alfréd, Tátrainé dr. Bartos Mária, Dr. Gurin Ferenc, Sági György, Nagyné Beck Rozália, Ifj. Furuglyás Péter, Szöllősi Béla, Székely László, Cseke András, Pátkainé Kukli Edit.
Amit erről a képviselőtestületről még tudni kell:
Hát ilyen állapotokat találtam megválasztásom pillanatában a pátyi önkormányzatnál és ilyen körülmények között kezdtem meg a tájékozódást, láttam neki a reorganizációs program kidolgozásának és megvalósításának. Ilyen előzmények után állítottam biztos növekedési pályára a pátyi önkormányzatot 1996 januárjától 2002 novemberéig.
Polgármesteri munkámról:
Rendhagyó székfoglaló
(Elhangzott az 1996. január 16.-ai testületi ülésen)
Székfoglalómat az 1996. évi költségvetési koncepcióhoz kapcsolom. Ebből az előterjesztésből számomra az derül ki, hogy községünk 1996-ban sem tudja megőrizni fizetőképességét.
Rövid egy hetes tájékozódásom ideje alatt - a víz és csatornadíjak, valamint egyéb adóterhek, a különböző megszorítások mellett - azt kellett tapasztalnom, hogy az önkormányzat hivatalában tovább folytatódik a pazarló gazdálkodás. Pazarló gazdálkodás zajlik mind a szellemi-, mind a pénztőke területén.
Ha az előterjesztett koncepcióban a kiadások csökkentésének lehetőségeit nézzük, ilyen
címszavakat találunk:
Kérdezem: ki fogja ezt itt az épületen belül végrehajtani?
Milyen megfontolásból, és milyen szakmai érvek alapján?
Az elmúlt időszakban ugyanis vezetőink mindent elkövettek azért, hogy egyetlen felkészült vezető szakember se maradjon meg az épület falai közt. (Lásd. Zinger úr, vagy Makroncziné)
Korszerűen felkészült jegyző, pénzügyi- és műszaki vezető nélkül reménytelennek tűnik az előttünk álló feladatok végrehajtása.
A toldozgatások ugyanis mindig drágábbak, mint az új ruha. Jelenleg jelentős összeggel fizetünk egy pénzügyi szakembert - a felelősségre vonás lehetősége nélkül -, aki meghatározott időközönként tanácsod ad a pénzügyi csoportnak a hibák kiküszöbölésére. Fizetünk egy ügyvédet, aki ugyancsak jelentős átalánydíjat kap és minden peres ügynél külön is fizetünk számára. Van két falugondnokunk - törvénysértő módon egy státuson -, ugyancsak jelentős bérrel, 3 beosztottra. Van egy jegyzőhelyettesünk is jelentős helyettesítési díjjal és egy teljes embert igénylő feladatkörrel, ami ismételten nem szerencsés.
Így a három hiányzó szakember bérét szinte maradéktalanul elköltjük, és mégsem megyünk ötről a hatra. Ők aztán nem fognak - jórészt nem is feladatuk - sem ésszerűsíteni, sem takarékossági intézkedéseket hozni ennek a háznak falai között.
És akkor még nem beszéltem az intézményekről; az iskoláról, az óvodáról, a művelődési házról.
Mi lehet hát a megoldás?
Égetően szükséges, hogy a testület hozzon létre egy alkalmi bizottságot, amely szervezi a hiányzó szakemberek felkutatását és elősegíti mielőbbi alkalmazásukat. Az intézményeink vezetőitől - a törvényes keretek között - kérje be a takarékossági, ésszerűsítési elképzeléseket. Mindezt úgy tegye, hogy ne sértse az intézmények viszonylagos önállóságát. Ezek képezik az első és legfontosabb feladatot.
A következő észrevételem a pazarló gazdaságról, hogy adókkal, lakbérek, bérleti díjak, iskolai és óvodai térítési díjak emelésével az átlag pátyi család már nem terhelhető. Minél magasabbra emeljük az adókat és a különböző térítési díjakat, annál kevesebben tudják azt - önhibájukon kívül - megfizetni. Így ezekből lényeges bevétel-növekedésre nem számíthatunk. Gondoljanak bele: víz és csatorna, gáz, szemétszállítás, súlyadó és telefon stb., mind-mind egyre több többletterhet rónak a lakosságra.
Vegyük a vállalkozókat: Pátyon a vállalkozók többsége kényszervállalkozó. A két kezemen meg tudnám számolni azokat, akiknek viszonylag jól jövedelmez a vállalkozása. És még őket is érzékenyen érinti például a vízbekötési hozzájárulás.
Véleményem szerint a lakosság további terheinek növelése tehát nem járható út. Mit olvashatunk az előterjesztésben, bevételeink növelésének utolsó lehetőségeként? - megmondom: az intenzív ingatlan értékesítést! Igen ám, de ezt - ha rosszul végzik -oda vezet, hogy elpazaroljuk a jövőt, vagyis megesszük az aranytojást tojó tyúkot. Ha ugyanis ezt nem kellő szakértelemmel tesszük - vagyis a meglevő szakemberhiányt nem tudjuk megszüntetni-, akkor feléljük, elkótyavetyéljük a közösségi tulajdont.
Vajon miért nem tesz említést a költségvetési koncepció intenzív ingatlan-hasznosításról és miért beszél értékesítésről?
Azért, mert mi - a környező településektől eltérően - trehányságból az elmúlt öt esztendő alatt nem teremtettük meg ennek feltételeit. NINCS PÁTYNAK ELFOGADOTT ÉS ENGEDÉLYEZETT ÁLTALÁNOS RENDEZÉSI TERVE! Ez minden baj fő forrása. Végső soron ez is gondatlanságra, a jó gazdaszemlélet hiányára, a szakmaiság fogyatékosságaira vezethető vissza.
Ha ez most megvolna, akkor nem fájna a fejünk a 100 milliós adóssághiány miatt.
Akkor nem 3 számlával kellene dolgoznia a pénzügyi csoportnak, nem kellene kijátszanunk a hitelezőket, ami természetesen újabb visszaélésekre, pazarlásra ad alkalmat.
De pazarlóan bánunk a kft-inkkel is, ugyanis nem ellenőrizzük őket, így némelyik vezetője ott sír az ajtóban, hogy még mi fizessünk neki. Majd hozzáteszi, hogy szívesen megvenné a mi részünket is. El tudják képzelni, hogy milyen ráfizetéses? Akkor miért kell neki? Egyik nulláról indult és milliomos lett.
Ezek vizsgálatára ugyancsak bizottság felállítását javaslom, és a jövőben szigorú ellenőrzésüket. A következő kérdéskör: MIT NEM SZABAD TENNÜNK 1996-BAN.
Nem szabad egyedi igényeknek engedve méregdrága beruházásokba, fejlesztésekbe fognunk. Mire gondolok? Hadd mondjak erre is egy konkrét példát.
Minden jogszabályi előírásnak fittyet hányva építési engedélyt kapott néhány család olyan területen, ahol se villany, se víz, se út, se gáz, se csatorna. De telefon az van, természetesen más telkén elhelyezett oszlopról. (A tulajdonos, akinek a telkén elhelyezték az oszlopot, majd ezután jelent fel bennünket.) Felépültek ezek a házak. A mi hivatalunk elfogadta valamennyi közműre a befizetéseket. A családok érthető módon, szeretnének beköltözni.
De, ha mondjuk rá szeretnénk kötni Őket a csatornára, akkor - mivel ezek a telkek mélyebben vannak mint a több száz méterre lévő gerincvezeték, oda kell vinni a vezetéket, és mindegyiknek külön-külön aknát, szivattyút kell biztosítani, miközben a faluban 5-10 család vár 1 szivattyúra, hogy ráköthessen és hiányzik mintegy 20 szivattyú, ami 100-200 családot jelent. Ugyanez a helyzet a vízzel, gázzal, villannyal!
Tisztességtelen előnyhöz jutnak egyes családok utcarészek rovására és ráadásul méregdrágán. Így folyik el a pénz!
Sok mindenről nem beszéltem. Nem esett szó a galvánüzemről, nem esett szó azokról az emberi viszonyokról, amelyek mérgezik a környezetet. Nem beszéltem azokról, akik kardoskodnak egy-egy, az előzőekben vázolt fejlesztés mellett, nem esett szó az acsarkodókról, a bizalmatlankodókról, azokról, akik már a megválasztásom pillanatában kijelentették, hogy majd betartunk neki. És be is tartanak ahol csak tudnak.
Végül is erről én azt gondolom, hogy nem nekem, hanem a falunak, az itt élő embereknek tesznek keresztbe. Velük szemben egyetlen eszközöm: a nyilvánosság. Kérem, mindenki jól gondolja meg, hogy melyik oldalra áll, mert hintázni most nem lehet. A tét nagy: a falu jövője.
Végül röviden arról, hogy mit kellene, mit lehet tennünk.
Rendezni sorainkat, felállítani egy ütőképes szakembergárdát. Kidolgozni saját és intézményeink ésszerű és takarékos működésének programját. Félre tenni minden egyéni sérelmet, és vállvetve úrrá lenni a katasztrofális helyzeten. Csak annyi ingatlant értékesíteni amennyi egyrészt hivatalunk és intézményeink zavartalan és takarékos működését biztosítja, másrészt megteremteni az általános rendezési terv gyors megalkotásának feltételeit, harmadrészt halvány eséllyel biztosítja a hitelelrészeltek visszafizetését. Ha ez nem lehetséges - akkor akár csődeljárás lefolytatásával, de a legkevesebb további kárt okozni a településnek. Megítélésem szerint ez lehet a minimális cél a testület előtt, s talán ha a szerencse is mellénk szegődik, akkor elkerülhető lesz a csődeljárás lefolytatása.
Egy biztos: az eddig járt útról le kell térni és összefogással, egy akarattal egy irányba,
a helyes irányba kell elindulni.
Budapest, 1996. január 16.
Wiedermann Gábor
polgármester
