Színes pátyi helyzetkép a 19.század
második feléből (1850-1875)
Mottó: Az új megteremtésével azonos értékű tett a régi megóvása.
A mottóul választott bölcselet mellett ismeretterjesztő énem ösztönzött arra, hogy helytörténeti kutakodásaim egy újabb szeletét közkinccsé tegyem. Tapasztalatom szerint lakótársaim többsége nem tartozik a monográfiákat böngésző, olvasó, kutakodók sorába.
Úgy gondolhatják, hogy ez a történészek, kutatók dolga, ám szívesen befogadják azokat az ismereteket amelyek velük kapcsolatosak, róluk, közeli vagy távolabbi múltjukról, őseikről szólnak. Ezúttal egy érdeklődésre számot tartó, kíváncsiságot keltő és azt kielégíteni szándékozó érdekességre szeretném irányítani az olvasó figyelmét.
Íróasztalom fiókjának mélyéről került a kezembe az a jegyzet, amit évtizedekkel ezelőtt készítettem Galgóczy Károly (1823-1916) jeles akadémikus gazdasági író Pest – Pilis – Solt – Kiskunvármegye monográfiája c. művéből, annak is a Pátyról szóló fejezetéből. A szerző az 1848-49-i forradalom és szabadságharc vérbefolytását követő és a kiegyezésig (1867) tartó tizennyolc esztendőből ad a felsorolt megyék falvairól hiteles helyzetképet.
A kortárs szemüvegén át elénk táruló kép vitathatatlanul színes, gazdag és sok vonatkozásban helytörténeti, történeti forrásértékű.
Lássuk hát a jeles monográfus által megrajzolt képet:
,,Páty magyar község a pátyi völgyben Kis-Torbágyon belül 3 mérföld. Budától Budakeszin keresztül 2,5 mérföldre, saját portaállománnyal. Nagyon szép község. Biztos nyomok odamutatnak, hogy már a rómaiak idejében telep volt.
A török világ után is lakott, mégpedig nagyobbacska helykép irattatott össze. Az 1695-i rektifikációkor 3 porta iratott rá. Bél Mátyás (1684-1749) saját idejéről csekély falunak mondja: Akkor gróf Koháry birtok volt. 1770-ben, Mária Terézia urbáriumakor 47 egész úrbértelek találtatott benne. Ekkor a Bosnyák család s a telki apát voltak birtokosai.
Most hegyek között, kellemes vidéken csinosabb és vagyonos magyar községek egyike. Utcái szabályosak és 15-20 öl szélesek. A házak eleje nagyrészben fákkal kiültetett. A csinosabb és jobbféle építkezésre szabályzattal ellátott szépítő bizottság ügyel fel.
Újabb időben az új épületeket csak cseréptetővel szabad fedni. 1874 végéig – amikorról adatom szól -, már 48 cserepes ház volt a községben. Több csinos urasági épület van a községben. Hátrányul szolgál azonban általánosságban, hogy a házak, mint igen régi községben meglehetősen össze vannak építve. Hajdan a házhelyek kiosztásánál inkább a telkek hosszúságára mint szélességre ügyeltek. Legtöbb háztelek hossza 2-300 öl, szélessége csak 4-6 öl. Az istállók rendesen össze vannak építve a lakóházakkal s azoknak belső végét teszik. A rakományok a telek belső végére eső szérűskertben tartatnak. Lakosok száma 1874-ben 2458 fő.
Ezek közül 2038 fő református, kiknek helyben van anyaegyházuk, mely lelkészei névsorát 1640-től vezeti. Anyakönyvei 1734-től kezdődnek. A 347 római katolikus Szent Imre tiszteletére szentelt templomnak, s Kis-Torbágyhoz tartozó leányegyházzal bír. 73 zsidó él itt, kik Zsámbékon vezettetik anyakönyveiket.
A nép jóerkölcsű, rendszerető, templomba járó, különösen ünnep – és vasárnapon csinosan öltözködő. A község pecsétje: Körded pajzslapon könyökben meghajlított emberi kar, három rozskalászt kezében tartva, s
"Páty helység pecsétje 1848" körirattal.
A határ 1/3 részben hegyes, 1/3 halmos, 1/3 lapály. E külön körzetek nem összefüggőek hanem egymás közt váltakozók. A változatosságból eredően a dűlők száma sok, s 48-ra terjed...
A tagosítás 1864-ben történt bírói ítélet szerint. Ez a népre kedvezően ütött ki s azóta mind a földművelésben, mind az állattenyésztésben dicséretes előmenetel észlelhető.
Különben a gazdálkodás a három nyomásos, ugaros rendszer szerint folyik. Tagosításkor a népnek jutott legelő nagyobb része is felosztatott. Csak 123kh. és 1590 négyszögök hagyatott közösben. Ezt, a községi ugarföldeket is a község marhái minden arányosítás nélkül járják.
Az állattenyésztés közt leginkább a lótenyésztés tűnik ki. A lakosság könnyebb fajta szép csikókat nevel, melyekért évenként szép összeget vesz be. Ménlovak községileg nem tartatnak. Eddig a lakosság lovait leginkább Zsámbékra hordta hágatni. 1877-ben rendezett a község először helyben állami ménállományt két fedező ménnel.
A teheneknek kb. fele nagyszarvú szép magyar fajta, a másik fél csira és tarka szőrű morva faj.
A sertésféle, nagy mangalica. Bikák és kanok régi szokás szerint községileg tartatnak. Juh tenyésztés csak a telki apátság gazdaságában folyik, mintegy 2100 finom gyapjú juhállományok.
Fő földtermék a tiszta búza és zab. Mindegyik jeles minőségű. Különösen búzája igen sikeres s értük a kereskedők a községet helyben is felkeresik. A vetett takarmány termesztésnek szintén terjedt divatja van.
Különösen az ugarnak hagyott földből évenként mintegy ötszáz hold bükkönyös zabbal és muharral szokott és pedig szép sikerrel vettetni. A trágyázást is a község szép szorgalommal gyakorolja s januárban és májusban a munka fő ereje erre van szentelve.
Van a községben egy gőzerejű cséplőgép, három pedig lóerőre készült, azután kivétel nélkül vasekék használtatnak.
Azonban minden földművelési ág között első helyen ál a szőlőművelés. Ez a budai szőlők mintájára történik. A bor minősége pedig vetekszik a budaival, sőt rendesen budai név alatt kél.
A gyümölcstermesztés szintén figyelemre méltó, de leginkább csak nyári fajták termeltetnek, melyek értékesítése a budai piacon történik.
A református egyháznak 1650, a római katolikusnak 500 négyszögök faiskolája van, melyben az iskolás gyermekek fanemesítésre oktatnak. Azonban a fatenyésztés és fanemesítés mára faiskolák létrejötte előtt is divatozott. Nincs Pátyon gazda, akinek gyümölcsöskertje ne volna...
A mezei rendőrség is jó karban van, s kihágások ellen nem sok a panasz. Van a községben 20 kézműves, különféle iparágakban és 5 vegyeskereskedő boltos.
A lakosság főképp Budára piacoz, odahordja eladnivalóját, kivévén a bort s nagyobb szükségét is onnan teljesíti. A bor többnyire helyből kél s messze vidékre elhordják mert jó minőségéért kedvelt.
Ez a kitűnő minőségű bor a Mézes -, a Mária, a Pintér – és a Pesti hegyen termettek, amelyek a filoxéra pusztítása idején kipusztultak. A község határában van egy igen bővízű forrás, tégla – és cserépgyártásra igen alkalmas agyag, és épületkő bánya.
Olyan gazdák akik földeiket és szőlőiket kitűnő szakértelemmel és szorgalommal mívelik számosan vannak a községben. Ők ugyancsak szorgalmuk után jólétnek is örvendnek.
Kitüntetést érdemelnek többek között Burányi János a telki apátság intézője, Várady Sándor földbirtokos és a népgazdák közül Finta József, Cseke András, Mucsi János, Mocsai János, Nyitrai Ferenc.
Nagyobb birtok -, illetve telekeladás a községben évenként egy, kettő szokott történni...
Történelmi nevezetességek a határban most már nincsenek, mert azok gondatlanság miatt nagyrészt megsemmisültek. Különben Páty nagyon klasszikus földön fekszik. A földműves minden lépten-nyomon római régiségekre bukkan...
Van itt egy berek, s abban az úgynevezett Főkút, melynek igen bő forrása van. Itt évekkel ezelőtt fürdő-nimphákat ábrázoló jelképes követ találtak. Ahhoz közel 1873-ban egész római balneárium (fürdőhely) alapja ásatott ki. Megvoltak ebben a vízvezető és melegítő csövek.. Ugyanezen környéken találtatott egy sodronyból készült lovaging. Ez Várady József magánmúzeumában látható.
Az úgynevezett Kozárom dűlőben messze elnyúló egymásba illesztett igen erős cserépcsövek találtatnak, melyek emberlábszár vastagságúak... A községi temetőben pedig most is látható egy felásott római sír. Megvan a nagy kőkoporsó és annak fedele. Külön jelképes római kövek egyes gazdák birtokában is vannak."
A kortárs szerző "látleletéből" kitűnik, hogy Páty gazdaságát nem vetette vissza a bresciai hiénának is nevezett Haynau kegyetlen ellenforradalmi terrorja. Jóllehet Páty 58 lovast és 94 gyalogost adott a nemzetőrség ötödik őrnagyi kerületének. Arról nincsenek információink, hogy a hadbavonultak között volt-e áldozat, ért-e valakit később atrocitás. A kiegyezésre törekvő magyar uralkodók erőfeszítései konszolidálták a korabeli helyzetet és a fejlődés olyan méreteket öltött, hogy a századfordulóra Pátyot a főváros éléskamrájaként, gyümölcsöskertjeként kezdték emlegetni.
- Felhasznált irodalom:
- Galgóczy Károly: Pest-Pilis-Solt-Kiskunvármegye monográfiája
3köt. 1876-77 - Új Magyar Lexikon 1962 /Akadémia Kiadó/
- Borovszky Samu: Pest-Pilis-Solt-Kiskunvármegye Bp. 1910
- Felügyelőségnek a községünket érintő 1848-49-es emlékekről,
hagyományokról a Centenáriumi Naptár anyagához /Kézirat 1947 május 29/
2020.05.26.
Wiedermann Gábor
ex polgármester
