Szines Mesék
"Részlet a PÁTYI FORUM 1990.januári kiadványából"
Juliska nénit mindenki ismeri a faluban. Ö volt a marokszedő asszonyok brigádvezetője a boldog békeidőkben. Sok igaz történetet és sok mesét hallottam tőle. Ezek közül jegyeztem le néhányat, hogy megismertessem a kedves olvasóval.
Elöversengés
Egy napon - oldódik meg Juliska néni nyelve - komédiások érkeztek a faluba. Kicsik és nagyok egyként sereglenek a csinnadrattára és ámulattal figyelték a mutatványosokat. Barna úr - a társulat vezetője - nagy zsonglőr hírében állott. Hogy elkápráztassa majd megnyerje a közönséget, be is mutatott egy világszámot.
Produkcio!!!! (szántás,vetés, aratás)
Barna úr feltúrté ingujját, kiforgatta üres zsebeit és karjait széttárva elmormolta a varazsigét: vigyázat, csalok! E melyen szántó gondolatokkal hipnotikus kábulatba ringatta a közönséget, majd vetett három bukfencet és - láss csodát! - máris ujjai közt csavargatott három falut: Biatorbágyot, Zsámbékot és Pátyot. A mutatvány - akkor - osztatlan sikert aratott..
Az első mesét: mit visz az IFA?Úgy negyed századdal ezelőtt - jóval az egyesítést megelőző időkben - a pátyi termelőszövetkezet vezetői gondoltak egy merészet és létrehozták az autorepaszt. Közel a biatorbágyi pályaudvar, helyben a munkaerő, majd csak hoz valamit a falu konyhájára. És hozott is! Ám egy napon a kis ördög megirigyelte a pátyiakat. Barna úr fűiébe súgta: vedd e! tőlük! Barna úrnak ettől kezdve csak az járt az eszében, hogy miként engedhet a kísértésnek.
Egy napon aztán kipattant a szikra Barna úr agyából és felkiáltott: meg van! A gonoszságnak azt a módját eszelte ki, hogy Pátyról Zsámbékra helyezi át az üzemet. Hát igy alakult, hogy öt kilométer helyett tizenhat kilométert "utaztatják" az IFÁ-kat a pályaudvarról. Most aztán már senki sem tudja pontosan, hogy mit hoz az IFA a három falu konyhájára. Azt azonban, hogy mit visz, bárki könnyűszerrel kiszámíthatja. A veszteség legnagyobb forrása talán az a félmil!ió(!) kilóméter évente, amivel többet keil utaztatni a jármüveket, a sofőröket és a szakmunkásokat. Az elfecsérelt időről, az erkölcsi kártevésről és sérelmekről ezúttal ne is beszéljünk, itt a vége, fuss el véle.,
Elszaladt az idő lelkem - szólt Juliska néni - sietnem kell a mányi határba, hogy ebédet vigyek az uramnak. Ott éjjeliőr, aho! a sosem használt gabonatároló betonpillérei és az agrominerál berendezési tárgyainak még megmaradt maradványai dacolnak a hóval, a jéggel - potom 30 millióért. Azzal fölpattant ciroksöprüjére és ufókat megszégyenítő iramban, boszorkányos kacagással eltűnt Zsámbók irányában az égbolton.
Wiedermann Gábor
