Korzika fõoldal        Perei Árpád honlapjának fõoldal
        Tíz nap Korzika szigetén (1.rész) (2. rész)  (3 .rész) (4. rész) (5 .rész)
Fotók: Perei Árpád, Balogh Péter, Gergely Mária

KÉPSOROZAT  1. rész  (Perei Árpád fotói)

Korzika - Hányatott történelme során sok névvel ("A Szépség szigete","Napóleon szigete", "Az illatos sziget" , "A (nap)fény szigete") illették a Földközi-tenger negyedik legnagyobb szigetét, az olasz partok közelében fekvõ, de Franciaországhoz tartozó Korzikát. A még néhány évvel ezelõtt is - a korzikai szeparatisták merényletei nyomán - gyakran kétes hírbe hozott sziget most többnyire békés képet mutat. A sziget turisztikai értékét az európai mértékben legtisztább tengervízzel rendelkezõ csodálatos tengerpartjai, kétezer méter feletti csúcsokkal büszkélkedõ, változatos képet mutató hegyvidéke, vad kenyonokban folyó tisztavizû hegyi patakjai, hosszú évszázadokra visszatekintõ történelmi emlékei, sajátos hangutatú falvai és városai adják és persze ne feledkezzünk meg a jellegzetes korzikai ételekrõl és italokról sem. A sziget területe egy tizednyi Magyarországnak felel meg, lakossága azonban kevés, nem éri el a 270 ezer fõt. A fejlõdésnek indult turizmus még nem öltött tömeges méreteket, ideális hely egy mozgalmas, kalandos nyaralásra. 

*

Irány Korzika

  2008. augusztus 20-án délben indultunk el Budapestrõl autóbuszos csoportunkkal a szigetre, egy kalandos 12 napos vakációra. Szlovénián átutazva az olaszországi kikötõvárosba, Livornóba másnap, hajnal 4-5 óra felé érkeztünk több mint 1000 km megtétele  (és egy Korzikán játszódó könnyed film megtekintése) után, ahonnan komppal indultunk Korzikára. (Útinfo http://www.utazas.info/korzika/html/index.php?content=korzika_autoval).
A kikötõben a tapasztaltabbak a kényelmetlen buszos alvást kényelmesebbre
(lásd a képsor 1. kockáját) váltották -:). Kompunk ugyanis csak reggel 8-kor indult és kb. 4 órás út után, röviddel 12 után érkeztünk meg Bastiába, Korzika legfontosabb kikötõjébe. A fedélzeten a sokunk számára újdonságnak számító többszintes komphajó felfedezése után napozással töltöttük az idõt.

Cap Corse: Nonza, St. Florent (1. nap)

Bastiában most nem idõztünk, hanem a sziget északi részét képezõ Cap Corse (formája után mutatóujjként emlegetett) félsziget felé indultunk buszunkkal, annak túlsó, nyugati partjára a Teghime-hágón át ékeztünk. Útközben szembesültünk a helyi passzív ellenállók "franciaszeretetével": a kétnyelvû francia-korz nyelvû táblákon az "idegen" francia feliratokat gyakorta átfirkálják. A nyugati partra megérkezvén a sziklafalak szélén futó keskeny hegyi utakról csodáltuk a látványos, kisebb-nagyobb tengeröblöket. Úticélunk Nonza, egy középkori hangulatot árasztó, kicsinyke falu volt, ahol a falu felett emelkedõ õrtoronyhoz másztunk fel. Onnan fentrõl is csodás képet mutatott a fekete fövényes strand, elsõ tengeri fürdõzésünk színhelye.


A tengerpartra leérve a hatalmas, embermagasságot is meghaladó hullámokkal viaskodtunk, gyakran bizony azoknak alulmaradva..

A fürdõzés után a félsziget nyugati kezdõpontjánál fekvõ St. Florent városába utaztunk, ahol az utazás során elõször verhettük fel sátrainkat a tengertõl nem messze lévõ kempingben. Ismételt tengeri fürdõzés után (itt homokos a tengerpart) elsõ városi portyánkra indultunk a közeli városközpontba, amelynek fõ nevezetessége a Fellegvár. A település egyébként jelentõs nagyságú yacht-kikötõként is ismert. A kisváros nyugodt, minden hektikától mentes csendes képet mutatott, hangulatos vendéglõkkel teli utcákon sétálhattunk, elõször találkoztunk a korzikaiak kedvelt labdajátékával, amit fiatal és idõs egyforma buzgalommal ûz a kialakított vagy alkalmi pályákon sötétedés után is. A sziget legjobb fagyiját kóstolhattuk meg a városkában (azt ekkor még nem tudhattuk...). Este a kevésbé jó tájékozódóképességûek még bolyongtak kicsit a sátrak és a vizes-blokk közti 30 méteres távolságon belül, ott többször eltévedve -:). Erre a játékra még több kempingben is lesz lehetõség, összesen 4 kempingben fogunk aludni a szigeten.

Az északnyugati partvidéken, Calvi városában (2.nap)

Másnap sátorbontás után egy sziklasivatagban (Desert des Agriates) folytattuk utunkat Calvi városába, amelyet a helyiek Kolumbusz Kristóf szülõvárosának tudnak, a hegyre épült és a citadella magas és vastag  falai által védett óvárosban megtekinthetõ egykori szülõházának helye is. A Genovaiak szerint persze az õ városuk szülõttje a nagy utazó és felfedezõ. A történelem során nem ez az elsõ ellentét Genova és Korzika között.

Calvi arról is híres, hogy itt állomásozik a hírhedt Francia Idegenlégió egyik alakulata, amely egy kis múzeumot is mûködtet az óvárosban, bemutatva az ezred történetét, felszerelését, tevékenységét. A városnézés után a citadella alatti sziklás tengerparton töltöttük a délutánt.

A fürdõzés után a sziget belsejébe vettük az irányt, a következõ három napban a hegyvidéken fogunk túrázni (akkor még nem tudtuk, hogy a fürdõzésnek nincs vége, hiszen várnak ránk a kristálytiszta vizû hegyi patakok). Az esti sátorverésre egy Corte melletti cempingben került sor, ahol 3 éjszakát töltöttünk.     

MÉG TÖBB KÉP: 1. KÉPSOROZAT ITT

                                                                                                                    --> Folytatás: 3 nap a hegyvidéken