![]() Korzika fõoldal Perei Árpád honlapjának fõoldal |
---|
Tíz nap Korzika szigetén (1.rész) (2. rész) (3 .rész) (4. rész)
(5 .rész)
Fotók: Perei Árpád, Balogh Péter, Gergely Mária KÉPSOROZAT 1. rész (Perei Árpád fotói) Korzika -
Hányatott történelme során
sok névvel ("A Szépség szigete","Napóleon
szigete",
"Az illatos sziget" , "A (nap)fény szigete") illették a
Földközi-tenger negyedik legnagyobb szigetét, az olasz
partok közelében fekvõ,
de Franciaországhoz tartozó Korzikát. A még
néhány évvel ezelõtt is - a
korzikai szeparatisták merényletei nyomán -
gyakran kétes hírbe hozott sziget
most többnyire békés képet mutat. A sziget turisztikai
értékét az európai mértékben
legtisztább tengervízzel rendelkezõ
csodálatos tengerpartjai, kétezer méter
feletti csúcsokkal büszkélkedõ,
változatos képet mutató
hegyvidéke, vad
kenyonokban folyó tisztavizû hegyi patakjai, hosszú
évszázadokra visszatekintõ
történelmi emlékei, sajátos hangutatú
falvai és városai adják és persze ne
feledkezzünk meg a jellegzetes korzikai ételekrõl
és italokról sem. A
sziget területe egy tizednyi Magyarországnak felel
meg, lakossága azonban
kevés, nem éri el a 270 ezer fõt. A
fejlõdésnek indult turizmus még nem
öltött tömeges méreteket, ideális hely egy
mozgalmas, kalandos nyaralásra. *
2008. augusztus 20-án délben indultunk el
Budapestrõl autóbuszos csoportunkkal
a szigetre, egy kalandos 12 napos vakációra.
Szlovénián átutazva az olaszországi
kikötõvárosba, Livornóba másnap,
hajnal 4-5 óra felé érkeztünk több mint
1000
km megtétele (és egy Korzikán játszódó könnyed film megtekintése) után, ahonnan komppal indultunk
Korzikára. (Útinfo http://www.utazas.info/korzika/html/index.php?content=korzika_autoval).
Cap Corse: Nonza, St. Florent (1. nap)
Bastiában
most nem idõztünk, hanem a sziget északi
részét képezõ Cap Corse (formája
után mutatóujjként emlegetett)
félsziget felé indultunk buszunkkal, annak
túlsó, nyugati partjára a
Teghime-hágón
át ékeztünk. Útközben
szembesültünk a helyi passzív
ellenállók "franciaszeretetével": a
kétnyelvû francia-korz nyelvû táblákon
az "idegen" francia feliratokat gyakorta
átfirkálják. A
nyugati partra megérkezvén a sziklafalak
szélén futó keskeny hegyi utakról
csodáltuk a látványos, kisebb-nagyobb
tengeröblöket. Úticélunk Nonza,
egy középkori hangulatot árasztó,
kicsinyke falu
volt,
ahol a falu felett emelkedõ õrtoronyhoz másztunk fel. Onnan fentrõl is
csodás képet
mutatott a fekete fövényes strand, elsõ tengeri
fürdõzésünk színhelye.
A tengerpartra leérve a hatalmas, embermagasságot is meghaladó hullámokkal viaskodtunk, gyakran bizony azoknak alulmaradva.. A
fürdõzés után a félsziget nyugati
kezdõpontjánál fekvõ St. Florent
városába utaztunk, ahol az utazás
során elõször
verhettük fel sátrainkat a tengertõl nem messze
lévõ kempingben. Ismételt
tengeri fürdõzés után (itt homokos a
tengerpart) elsõ városi portyánkra
indultunk a közeli városközpontba, amelynek fõ
nevezetessége a Fellegvár. A
település egyébként jelentõs
nagyságú yacht-kikötõként is ismert. A
kisváros
nyugodt, minden hektikától mentes csendes képet
mutatott, hangulatos vendéglõkkel teli utcákon
sétálhattunk, elõször találkoztunk a
korzikaiak
kedvelt labdajátékával, amit fiatal és
idõs egyforma buzgalommal ûz a
kialakított vagy alkalmi pályákon
sötétedés után is. A sziget legjobb
fagyiját kóstolhattuk meg a
városkában (azt ekkor még nem tudhattuk...). Este
a kevésbé jó
tájékozódóképességûek
még bolyongtak kicsit a sátrak és a vizes-blokk
közti 30
méteres távolságon belül, ott
többször eltévedve -:). Erre a játékra
még több kempingben is lesz lehetõség, összesen 4 kempingben fogunk aludni a szigeten. Az
északnyugati partvidéken, Calvi városában (2.nap) Másnap sátorbontás után egy sziklasivatagban (Desert des Agriates) folytattuk utunkat Calvi városába, amelyet a helyiek Kolumbusz Kristóf szülõvárosának tudnak, a hegyre épült és a citadella magas és vastag falai által védett óvárosban megtekinthetõ egykori szülõházának helye is. A Genovaiak szerint persze az õ városuk szülõttje a nagy utazó és felfedezõ. A történelem során nem ez az elsõ ellentét Genova és Korzika között. Calvi arról is híres, hogy itt állomásozik a hírhedt Francia Idegenlégió egyik alakulata, amely egy kis múzeumot is mûködtet az óvárosban, bemutatva az ezred történetét, felszerelését, tevékenységét. A városnézés után a citadella alatti sziklás tengerparton töltöttük a délutánt.
A fürdõzés után a sziget belsejébe vettük az irányt, a következõ három napban a hegyvidéken fogunk túrázni (akkor még nem tudtuk, hogy a fürdõzésnek nincs vége, hiszen várnak ránk a kristálytiszta vizû hegyi patakok). Az esti sátorverésre egy Corte melletti cempingben került sor, ahol 3 éjszakát töltöttünk. MÉG TÖBB KÉP: 1. KÉPSOROZAT ITT |