2005. március 14.-i bihari túránk az addig számunkra jószerivel ismeretlen Tatár-havasra vezetett. Túracélunkra egy „véletlen” folytán bukkantam, a túra elõtt egy héttel ugyanis a már lassan hagyományossá váló, márciusi „Bihar”-elõadás kapcsán jártunk Nagyváradon, Egri Ferencnél és otthona egyik falán egy csodálatos helyrõl, a Tatár-havasról  fotózott, szinte az egész Bihar-hegységet „belátó” panoráma képre figyeltem fel.

Egri Ferenc, a nagyváradi Czárán Alapítvány elnöke (akit 2002. júniusában ismertem meg, amikor vezetésével a Nagy-Bihar környékén megbúvó a vízeséseknél túráztunk), nagy érdeklõdés mellett tartott elõadást aznap Békéscsabán. A közel 150 érdeklõdõ nem fért be a terembe, így a rendezvénynek otthont adó Lencsési Közösségi Ház vezetõje, Takács Péter úr, azonnal meghívta az elõadót egy újbóli elõadásra, amely április folyamán került megrendezésre. Az elõadás Czárán Gyula, a Bihar-hegység turizmusának megteremtõjének, a fáradhatatlan felfedezõnek bemutatásával kezdõdött és a továbbiakban a Fekete-Körös forrásvidékét, különösképpen a biharmezõi Fekete-Körös forráságainak vízeséseit illetve azoknak környezetét mutatta be elõadónk diái segítségével.

 Egri Ferenc a következõ szombaton szervezett túrát a Tatárhavasra, amely egyébként  a Bihar –hegységen belül a Petroszi-havasokban, nem messze Vasaskõfalvától (Pietroasa) illetve a kiskohi Medve-barlangtól emelkedik, magassága pedig 1291 méter.

Mi azonban a rákövetkezõ vasárnap vágtunk neki a túrának, ezúttal tehát nem Czárán Gyula, hanem Egri Feri nyomdokain (ez a hasonlat korántsem képletes, hiszen feljebb –a hol már hó is volt - megtaláltuk az elõzõ napi túrázok nyomait). Vasaskõfalván/Petroszon hagyva az autókat –Egri Ferenc útmutatása alapján – egy hídnál azonnal a gerincre kapaszkodtunk fel, utunk a Tatárhegyre ugyanis turistajelzés nélküli úton kell haladunk. Néhány perces meredek rész után egy sziklás kilátópontra értünk: alattunk a tiszta vizû, most igencsak szerény vízállású Köves-Körös jellegzetes sziklás medre, távolabb balra a Harasztosi-Magura jellegzetes csúcsa (1106 m) illetve attól jobbra feltûnik a Mezõhavas (1627 m) lágy ívelésû csúcsa.  Tudjuk már, megint látványos túra elõtt állunk.

A gerinc fák nélküli részen vezetett tovább, hátunk mögött a már távolodó Vasaskõfalva illetve a Béli-hegyek vonulata: a Bihar peremén vagyunk. A látási viszonyok elég jók voltak és a márciusban igencsak szokatlan tûzõ nap illetve a szélcsendnek köszönhetõen az edzettebbek pólóra vetkõztek. Hamarosan elértük a Tatárhavasra vezetõ gerincen a szemközti Alo-völgy vonalát, amely a Bohogyõ (Istenek-Havasa vagy Bohodei csúcs) oldalában lévõ Nagy-Phaeton (Bohodei) vízeséshez vezet, amely tavaly októberi túránk egyik célja volt. 

Idáig havat nem tapodott lábunk, de ekkor megjelentek az elsõ hófoltok, ami persze minket hógolyózásra és egyéb vidámságokra ösztökéltek….A hóréteg egyre vastagabb lett (20-30 cm), de mivel fagyott volt és egyelõre csak a legteteje olvadt a márciusi nyárban, többnyire kellemes járást biztosított. A csúcs alatti részen különlegesen szép rálátás nyílt a Boga-telepre ill. a Bulz-kõre is. Maga a csúcs kb. még 600 méterre lehetett, a felvezetõ nem túl meredek úton kirajzolódtak elõzõ napi turistatársaink nyomai. A csúcs alatt közvetlen tárult fel az eddig még sohasem látott tág bihari panoráma: a Harasztosi-csúcstól, a Nagyhavason illetve a Boga-váron és a Galbina-szirten keresztül egészen a Nagy-Biharig, meg persze kicsit tovább is, hogy csak a néhány jellegzetes pontot említsünk.

A csúcson és az út során többször is napozás szakítja meg a túrát. A csúcson ritka találkozás részesei leszünk, a faluból (!) is feljöttek négyen.: barátságosan mesélik merrõl is jöttek.  Ritka az ilyen találkozás, a helybeliek nemigen szoktak hegyet mászni. Egyébként most nem vagyunk messze a Medve-barlangtól (késõbb többször onnan értük el e pompás kilátópontot)  illetve a Szegyesdi- völgytõl sem, a Rozsda-szakadék is idelátszik: „számunkra nem térkép e táj”, sok olyan hely tûnik fel, ahol már túráztunk és kellemes emlékek kötnek hozzájuk.  Lefelé nem az idevezetõ úton megyünk, hanem egy másik gerincen, igencsak meredek „ösvényen” ereszkedünk le a faluba, hogy ott a Köves-Körös medrét – mint mindig, ha erre járunk, megcsodáljuk.

A megtett túraút igazán nem sok, talán 13 kilométert tehettünk meg, Vasaskõfalváról 350 méterrõl indultunk, a Tatár-hegy pedig 1291 méteres, a szinteltérés tehát viszonylag jelentõs.

Szép túraútvonalat jártunk be, valószínûleg jövõre nyílt túrát szervezünk márciusban vagy áprilisban a Tatár-hegyre, amely elhelyezkedése és magassága révén az egyik legkiválóbb kilátópont a Petroszi-havasokban. Vasaskõfalvától másik csúcs felé is jó túraalkalom kínálkozik: a Gurányi-Magura 948 méteres csúcsa a Nagy-havas vonulatának közelében talán hasonló élményeket kínál (késõbb ide is eljutottunk) .                                                                                                                                      

Túrainformációk

A különlegesen szép panorámát biztosító Tatárhegyre több útvonalon is feljuthatunk, én 2 irányból  jártam be ( a kettõ kombinálható -  több jármû meglétekor ez kényelmes megoldás -,  ekkor a Vasaskõfalva -Tatárhegy - Medve-barlang/Kiskoh/ útvonalon turázhatunk). Jelzett ösvény nincs, ezért a térképet használjuk, jó ehhez a Pádis Karsztvidéke cimû DIMAP térkép (Biharfüreddel kibõvítve).  A lenti mûholdas képet tanulmányozva látható hogy VAsaskõfalvátol 2 gerinc indul (közöttük a Lazul -völgy), mi a baloldali gerincen indulunk, mert az látványosabb túrát igér.

I.-es útvonal : Vasaskõfalva-Tatárhegy  között, a fenti képek ilyen útvomalú túrák során készültek. A visszaút lehet úgyanez, hiszen visszafelé is kápráztat a panoráma. Esetleg  a II.-es útvonalon, rövidebb túrával a Medve-barlang közelében érkezünk le a hegyrõl.  Időközben egy jelzéssel (kék +) ellátott  III. útvonal is létezik: a Vartop-hágó közeléből indulva a Rozsda-szakadékot érintve a Tatár-hegyre , innen pedig Kiskóh faluba (Medve-barlang)  juthatunk. (13,5 km es túra)

A II.-es túraútvonal hamarosan itt olvasható.

                                                                                                                                                         Perei Árpád

Túraleirások -   vissza a fõoldalra