Pádis – Ponor-rét – Glávoj
Túra a Ponor-cirkuszrétjére
Pádisról a Ponor-cirkuszrétre

A „pádis” szláv eredetű szó, jelentése: katlan.
A szó jelzi a Pádis-fennsík jellegzetességét, hiszen ez a terület egy hatalmas,
természetes katlanszerű mélyedés, a Bihar-hegység magasabb északi és déli része között megbújva.

Mai túránk a Pádis-fennsíkra vezet és ott egy kevésbé ismert, szép útvonalon három jellegzetes, ismert pádisi rétet, így a legszebb rét, a Ponor-cirkusz környékét is bejárjuk.

Az 1200—1300 méter tszf. magasságban fekvő Pádisi karsztvidék egy kb. 36 km² nagyságú, fenyveserdőkkel és havasi legelőkkel tarkított fennsík, a Kárpát-medence egyik legszebb és mészkőformákban, búvópatakokban, barlangokban, szakadékos szurdokvölgyekben, víznyelőkben bővelkedő tája, amely számtalan vadregényes túralehetőséget kínál (pl. Boga-kő, Csodavár, Mócok temploma..).

Minden oldalról 1400—1600 méter magas hegygerincek határolják, felszíni vízfolyása is kevés van, s az a kevés is többnyire időszakos és csekély vízhozamú. A Pádis-fennsík mészkövének egy része fedetlen, Nyugaton azonban – a Kék-Magura vonulatairól lehordott – üledék takarja e kőzeteket. A legtöbb pádisi víz víznyelőkben tűnik el, s búvópatakként folytatja útját a föld alatt, majd karszt- forrásként tör elő pár kilométerrel arrébb.

A Pádis fennsík egyik nevezetes pontjáról, túraközpontjából, a karszt-platót keletről behatároló, 1643 méter magas Kék-Magura hosszabb hegyvonulata és az igen közeli, 1466 méter magasságú Mócok temploma csúcsa alatt meghúzódó Pádis turista-telepről, mintegy 1300 méteres tszf. magasságról indulunk túránkra.

Régen Cabana Padis, ma már turistatelep vagy turistakomplexum?

1956 óta létezik itt turistaház, a Cabana Padis, sokáig szinte magányosan állt ott, ma már azonban – köszönhetően a jó közlekedési lehetőségek révén megnövekedett turistaszámnak - télen, nyáron több mint féltucat, szinte minden igényt kielégítő különböző szálláshely áll rendelkezésre: néhány panzió, turistapihenő és egy komfortos hotel is várja a vendégeket. A közeli („Nagy Pádis-”) réten több tucatnyi, nem kifejezetten odaillő és bizony, rendezetlenséget mutató, többnyire furcsa kinézetű építmény, üdülőház, bodé, bungaló és néhány, évek óta befejezetlen hatalmas félkész épület kelt furcsa érzéseket a turistában. Érdekesség, hogy a 2007-ban egy olasz, Berlusconi nevéhez is kötődő olasz befektetési csoport kívánt egy hatalmas turistakomplexumot felépíteni (többezres vendégszámot befogadni képes, hatalmas hotel, panziók, villák, síparadicsom), de azt a hatóságok a természetvédelmi szempontok (az Apuseni Naturpark területe) alapján elutasították. Más kérdés, hogy a a környék időnként feltűnő rendezetlen képe talán annak köszönhető, hogy a Naturpark igazgatósága és a tulajdonos települések (Pietroasa, Bunteşti, Budureasa, Gârda és Beliş) nem tudnak kialakítani egységes szabályzást és egy jövőbe mutató idegenforgalmi koncepciót és talán hiányzik a következetesség is.

Szezonban több házikóban, bódéban lángost, Plăcintă-t azaz román lepényt és mindenfajta dzsemet és italt árulnak. A telepe egyik-másik panzióban étterem is működik. A Salvamont vagyis a Hegyi mentőknek is itt van a bázisa,a ház előtt ( a telep elején) egy nagy méretű turistatérkép is található. A réten ma már sátorozni nem szabad, azt csak a Glavoi-réten lehetséges.

Több turistajelzésen indulhatunk túrázni innen, minden irányba, közeli is távoli célok felé.

Hirek szerint hamarosan Kolozs megye irányából is modernizálják az utat, ami bizonyára azzal jár, hogy még több turista keresheti fel majd (ez az útépítés már több éve halasztódik, de most úgy tűnik véglegesítették a kivitelezőt is, aki uniós forrásokból 2025 tavaszán nekikezd az alig 10 km út feljavításához) a Pádis-fennsíkot. Most ugyanis pár kilométer rendkívüli rossz minőségű út miatt – Pádis utáni 1 km és az Ic Ponor telep/Ponor Ék közötti útszakasz – 9,7 km - a Szigethegység túloldaláról, Kolozs megye felől érkező turistáknak is a Belényesi medence felől, a már modernizált, jó hegyi úton, nagy kerülővel kell megközelíteni Pádist, Bánffhunyad 58 km, Doda Pili 18 km, Ponor ÉK 11 km távolságra fekszik a rövidebb úton.

Mai túránk dióhéjban

Mai kellemes, néhány jellegzetes pádisi rétet bejáró körtúránkon az eltűnő patakok nyomában a leereszkedünk a Ponor-rétre, láthatjuk a Ponor-vízkeletet, a rét végében a víznyelőket, majd az igen közeli Glavoi-rétet érintve, egy emelkedő után, a már megtett utunkon ismét kiindulási pontunkra térünk vissza.

Túránk mintegy 11 kilométer hosszú és kb. 450 méter szintemelkedéssel jár.

A Pádisi üdülőtelepről indulva kezdetben 4 turistajelzés is kíséri utunkat a kék kör a Csodavár, a sárga kör a Galbina körútját jelzi, a sárga kereszt az Elveszett világba, a piros háromszög pedig a Csodavár menedékházhoz vezet. Ezeket a túracélokat egyébként a turisták nem innen, hanem a jól megközelíthető, a túracélokhoz sokkal közelebb lévő Glavoi-rétről szokták elérni.

Túránk a nyugalmas, szemet gyönyörködtető pádisi réteken keresztül a kasztfennsík vizeinek nyomába ered, hiszen a Kék Magura lejtőin, a vizet át nem eresztő permi homokkőn fakadnak a vízrendszer legtávolabbi forrásai, név szerint a Girjoaba, a Trighiesti , az Arsurii és a Cutilor patakok, amelyek lejjebb a mészkőrétegen a Tamáska réten egyenként eltűnnek a víznyelőkben. Valahol a mélyben a vizek találkoznak, és egy barlangrendszerben, légvonalban kb. 2 kilométerre, több mint 200 méter eséssel ismét a felszínre törnek a Ponor vízkeletben, hogy pár száz méter után a Ponor-rég végén lévő víznyelőkben ismét eltűnjenek és a vizek majd korábbi túránk színhelyén, a Csodavárban fognak megjelenni.

Túrára fel!

A teleptől délnyugati irányban kezdetben a szórványosan beépített réten a szekérúton kezdjük meg túránkat, ahol kisebb-nagyobb furcsa építmények, üdülök, bódék, alkalmi boltok, étkezőhelyek, balról a Mócok temploma kíséri utunkat. Csakhamar elhaladunk a szerencsétlenül járt lengyel turisták emlékműve mellett.

(A Mócok templom alatt elterülő rét neve nem egyértelműen definiált, a térképek, leírások általában kerülik az emlitését. Egyesek Pádis-rétnek (hiszen a Pádisként ismert hely mellett van) vagy Nagy Pádis-rétnek nevezik, mert  a közeli ötös elágazásnál lévő Kis-Pádis elnevezésű területen (Sesul Padis, Magda Pádis az erdész neve után), ahol a Pádisi Erdészház is áll(t), terül el a Kis-pádis rét. A régebbi leírások (Mátyás Vilmos, Daday János) Tamáska-rétként tüntetik fel a  víznyelőrét területét, a közeli Tamáska-csúcs okán.

Egyesek viszont  a Kis-Pádis rétet emlegetik Nagy-Pádis rétként, még ilyen térképek is vannak.

Dukrét Géza (Nagyvárad) a Bihari turiznus történetét tárgyaló könyvében (Partiumi füzetek 2018)  igy irt:

" Tomasca Pádison volt a hadseregnek egy háza, amelyet soha nem használtak, miután Biharfüreden megfelelő körülmények voltak katonai sítáborok létesítésére. Ezért a Katonai Hatóságokhoz fordultam, hogy ezt a házat bocsássák a Turisztikai Igazgatóság rendelkezésére menedékház céljából. A ház teljesen el volt hanyagolva és évek óta senki sem őrizte. Így teljes javításra szorult. Teljesen új fedelet, a falak borítását és belső részek teljes felújítását kellett elvégezni. Nagy gondot jelentett ez számunkra, mivel semminemű szállító eszközzel nem volt megközelíthető. De a feladat vonzó volt, mert a ház valójában központja lehetett a Bihar-hegység turista útjainak. Nem írom le azt a keserves kínlódást, amit ennek felépítése okozott. A szállításokat részben lóháton, szamárháton kellett végezni, vagy derék biharfüredi kocsisunk által kikutatott szekérúton, de mondanom sem kell, hogy a lekopaszított szekeret is alig bírták a lovak vonszolni az 1 660 méteres hágón keresztül. A ház 1956-ban elkészült 80 priccses férőhellyel, már csak kisebb igazítások hiányoztak, amelyeket 1957-ben sikerült rendbe hozni. A menedékház gondnokának hanyagsága folytán 1958. március 26-án néhány óra alatt porrá égett. Ez lett a pádisi álomból."

Mátyás Vilmos vázlata a Pádisi vízrenszerről  (Bihar-hegység Turistakalauz Sport Kiadó 1988)

2011. június elején egy harmincas éveinek elején járó házaspár egy lengyel turistacsoporttal sátorozott itt a közelben, aznap reggel erős vihar tört ki, a pár a táborhelyüktől nem messze álló Pádis menedékházba kézen fogva indultak a menedékház felé, amikor villámcsapás érte őket és azonnal meghaltak. Holttestüket a hegyimentők találták meg mintegy 300 méterre a menedékháztól.

E szomorú emlékű hely után, ha kedvünk tartja az ösvénytől nem messze kanyargó Gârjoaba-patak felé is eltérhetünk a jelzett úttól, amely tőlünk balra még bőszen kanyarog, ott a Mócok temploma orma alatt vadregényesebb a táj, mint a bodegák közötti szekérúton való kilométeres séta. A patakon való átkelés után megszűnik a „bódé-falu”, az út egy ritka, lucfenyős réten, víznyelőkkel tarkított kellemes hangulatú réten, régebbi elnevezés szerint a Tamáska-”víznyelő”-rét, azon részén folytatódik, ahol a patakoknak már nyomuk sincsen.

Nagyjából két kilométert túrázunk addig, mikor a tisztás vége felé, 1250 méteres magasságon jobbra eltérnek. A kék és sárga körtúrák jelei ugyanis itt szétválnak a Glavoi-rét felé (onnan fogunk majd, e jeleken visszatérni). Mi továbbhaladunk egyenesen, majd kissé balra tartva, egy erdős részen eleinte emelkedünk, és hamarosan, alig 4-500 méter után – a Rotunda-réten - a sárga kereszt jelzés az Elveszett Világ felé letér balra, mert az más, közeli útvonalon megy le a Ponor-rét, e bájos és idillikus havasi legelő távolabbi, déli részére.

A "ponor" szó a román nyelvű "ponor" szóból származik, amelynek jelentése "víznyelő" vagy "suvadás". Az erdélyi magyar nyelvben a román hatásra került át, és a helyi földrajzi viszonyok leírására vált elterjedtté.

A Ponor-rét „kerek czirkusza”

Közel másfél kilométer erdei környezetben való ereszkedés után (a Bradetanului völgyében) elérjük a Ponor- rét észak-keleti szélét, ahol a piros háromszög (Csodavár Menedékház) kissé leválik tőlünk. Elérjük a felszínre tört patakot, a közeli Ponor-kitörésnél 1090 méteren, mintegy 200 méter távolságban – a meder jobb partja mentén lévő szűk ösvényen elérhetően - egy hatalmas sziklafal alatti üregből, nagyon szép természeti környezetben törnek elő a Tamáska víznyelőknél elnyelt vizek, vagyis a Pádisi háromlépcsős vízrendszer második állomásánál vagyunk.

A Ponor-rét Czárán leírásaiban is megjelent, Kalauzában (1903) így írja le a Ponor vidékét:

„Táborozási hely, honnan a Csodavár egy nap alatt megtekinthető, a Ponor-nak elhagyott fürészmalma, az Izbuk (kitörés) mellett. Bárhonnan, bármely oldalról jön tehát valaki: ide az Izbuk-Ponorra kell éjszakára jönnie, itt meghálnia, másnapreggel a Csodavárhoz kimennie, estére vissza a fürészhez s harmadnap reggel haza. A kirándulónak minden szükségeset magával kell hoznia, mert e lakatlan vadonban semmit sem — legjobb esetben talán itt-ott

néha egy kis tejet kaphat valamelyik pásztortól. Sátrat nagyon tanácsos vinni: méet lehet

hogy e fűrészmalom is mielőbb ama másik ponori házikó sorsára jut, melyet a pásztorok

szórakozás czéljából felgyújtottak.”

„A megérkezés után fel lehet mindjárt a sziklaszakadékba vezető facsatornán a patak érdekes kitöréséhez az Izbuk-hoz menni. Innen le és ki a Ponor medencze szép nagy kerek czirkuszába, megtekinteni, mikep tűnnek el sziklakulisszái lábánál s a mezőn a patak egyes ágai. Azután f. a legfelső viznyelő közelében levő vörössel jelölt sziklafalnál a gádorszakadékba s mindjárt fen ki egy kis katlanba, melyből a Ponorvár sziklakapujának bolthajtás-ive nyílik”.

A kitöréshez megtett kitérő után visszatérünk a patak mentén a kis hídhoz és a patak jobb partján jutunk a kiteljesedő cirkuszrétre, a szemet gyönyörködtető Ponor cirkuszba, ahol kanyarogva halad még több száz métert, majd egy sziklafal tövében eltűnik a meder fenekén lévő, fövennyel fedett víznyelő-nyílásokban. A vizek ezután légvonalban több mint egy kilométert tesznek meg föld alatti járatokon, hogy 66 méterrel lejjebb, a Csodavár portáléja alatti barlangban törjenek ismét felszínre.

A kék és piros jelzés továbbhalad egy rövidke, erdős hegyi részen a Csodavár felé, a Glavoi rétről érkező lezárt erdészeti út mentén található információs pont felé. Mi azonban a réten maradunk, még hatalmasat sétálhatunk a Ponor réten alacsonyabb vagy magasabb déli részein, ahol általában birkanyájak vagy lovak is legelésznek a legeltetési időszakban. Esősebb, gyors olvadásos időszakban tanúi lehetünk, hogy a rét kisebb nagyobb része tóvá változik (Ponor-tó), mert a víznyelők nem győzik a sok vizet, ügyelni kell arra minden időszakban, hogy a vízjárta talaj sokszor ingoványos a rét mélyebb részein. A rét északi részén, a Glavoi-rét felőli kijáratánál egy kis sziklás kilátóhelyen, többnyelvű tájékoztató tábla olvasható. A Glavojra nem vezet jelzés, hiszen oda egy rövid, kb. egy kilométeres jól kijárt ösvény, szekérút vezet.

A Glavoi-rét és a visszaút

A fenyvesekkel körbevett, szép fekvésű Glavoi-rét 1085 tsz.f.m.), amelyen a később, a Csodavárba beömlő Vár-patak folyik keresztül, népszerű, legális és a fennsíkon jószerivel az egyetlen táborozóhely, vadkemping, a Pádis fennsík egyik fontos túraközpontja, mert innen tucatnyi látnivaló elérhető csillagtúrával és iható forrásvíz is rendelkezésre áll. Régen istállók álltak itt, ma már az istállók és a tehenek helyett több gyorsétkezde várja a nyári csúcsidős hétvégeken több száz, talán ezer főt is meghaladó turistahadat. Levesek, Mititi/Miccs, sült hús, sült krumpli, sör, üdítő kapható, egyebek mellett (pl. térkép, póló, hűtőmágnes) itt a turistaszezonban. A turisták többnyire a békés „együttélés” szabályait betartva nomád, szabályozatlan körülmények között táboroznak itt, a tisztálkodás, WC-használat problémás a naturparki területen, ami felveti ennek a tömeges táborozóhely fenntarthatóságát ebben a formában. Ugyan korában megbírságolták, a területileg illetékes Vasaskőfalva (Pietroasa) önkormányzatát, mivel nem léptek fel a réten megszaporodott illegális építkezések ellen és a kemping helyzetének rendezése is elmaradt, ugyanis a polgármesteri hivatalnak egy szabályos kempinget is ki kellett volna alakítania. Érdekes rövid epizódja volt ennek a történetnek, mikor 2019-ben megtiltották egy rövid ideig a sátorozást, ami azonban hatalmas turistaáradat közepette a gyakorlatban nem volt kivitelezhető.

A réten az elhagyatottnak tűnő régi Erdészház (Canton Glavoi/La Graiduri „Istállók”) illetve a forrás közelében a Bihar megyei Salvamont Hegyi mentőknek is van itt szezonbéli állomása, e közelében térkép és a túraútvonalak főbb adatait is megtekinthetjük, de ha kempingezés közben olvasgatni van kedvünk, egy kis átlátszó gömbben elhelyezett becsületkönyvtár is rendelkezésre áll.

A turisták azért is kedvelik, mert a télies időszakot kivéve, ide autóval is ellehet jutni. A Belényesi medencéből a Kisszedres - Vasakőfalva – Boga-telep - Pádisi szerpentin - Scăriţa nyereg – Bál-réti elágazás útvonalon kiváló minőségű úton (28 km), majd a Bál-rétnél jobbra letérve 2,5 km hosszan magasabb építésű kisautóval járható makadámúton juthatunk el autóval (nem téli vagy télies időszakban), vagy esetleg gyalogosan.

A Glavoi-rét ideális túraközpont, mert innen pompás túracélokat lehet elérni, pl. a Csodavárat (6 kilométer távolság és 300 méter szintemelkedés), de az Elveszett világ, a Bársza-katlan, az Eszkimó-jégbarlang, a Galbina-szirt vagy a Galbina-szoros túrák kiindulási pontja is lehet. Az innen induló piros kereszt Piatra de casa/ Kőház felé (9,5 km - 3,5 óra) illetve az egész hegységet átszelő Biharfüredről induló, piros sáv jelzés a Vertop hágó (a Glavojtól kb. 11,5 km / 2,5 -3 óra) is követhető. A közeli Csodavár menedékházhoz (2km) is erre vezet az út. A rét déli sarkánál az utat lezáró sorompó mellett elhaladva az erdészeti úton érhetjük el (Csodavár túra) , ide autóval behajtani már tilos, de a Csodavár Menedékházba megszállt vendégek itt valószínűleg folytathatják útjukat a 2 kilométerre lévő lévő szállásig. Ahogy már jeleztük a közeli illetve egyszerű megközelíthetősége miatt Ponor-rétre nem vezet jelzés

A Glavoi-rétről most visszaindulunk a Pádisi menedékház felé, a rétet keleti irányban hagyjuk el a piros/illetve kék pont jelzésen, hogy visszatérjünk a Tamáska-rét azon pontjára (2,3 km), ahol láttuk idejövet a Glavoi-rét irányába szétváló jelzéseinket. A Glavoi-ról 1085 méter magassági szintről indulva kell az előttünk lévő hegyet megmászni, amelynek legmagasabb érintett pontja 1285 méter. Az útszakasz közepén egy szép tisztáson pihenőhely található. A túrát aztán már a jól ismert Tamáska (Pádis) réten folytatjuk, érdemes a visszaúton - az Avenul din valea Răchitei lezárt nyílása irányában - a Mócok temploma felé letérni, mert mesésen szép arra a táj este. A merészebbek a csúcsra is felmehetnek improvizált útvonalon. Ha fáradtak vagyunk, a Pádisi turistakomplexumban koszt és kvártély is kapható.

videók

túraleírások

Perei Árpád honlapja nyítóoldal