A német hadvezetés már 1941 februárjában döntött a Szovjetunió elleni támadásról, de az offenzívát a balkáni hadjárat, és a hóolvadás elhalasztotta.  Mely idő veszteségnek később nagy jelentősége lett Moszkvánál. A hadjárat kezdő hulláma így csak június 22-én indulhatott el, amire Sztálint és vezetést ugyan a hírszerzése figyelmeztette, de komolyabb lépéseket az elhárításra csak nagyon későn tettek, és így a megfelelő védekezés elmaradt. A Wehrmacht a Luftwafféval azt a taktikát alkalmazta, hogy a repülőtereket megtámadva és az ott lévő gépeket még a földön megsemmisítve, a gyors alakulatok is bevetve elvágják az ellenséget az utánpótlástól, és hatalmas területek kerítenek be. Így több, mint 1 millió orosz esett fogságba. (!) (Ez majd később alapot szolgáltatott a ROA, azaz az Orosz Felszabadító Hadsereg megalakulásához.) A német hadsereg három fő irányban támadt, Észak-, Közép- és Dél-hadsereg csoport néven. Míg északon a finnek, délen a románok, a magyarok is bekapcsolódtak a harcba. A 3 kitűzött irányból csak 1-et sikerült teljesíteni, mivel Leningrád 900 nehéz ostromi nap után, de végül elkerülte a német megszállást, Moszkvánál pedig a németek kénytelenek voltak  visszavonulni, mert el akarták kerülni  a még súlyosabb veszteségeket, amiket nem csak a Vörös Hadsereg, hanem a kemény orosz tél is okozott.  Majd a támadást Kijev elfoglalása után (Dél-hadseregcsoport) Sztálingrád felé vezették, ahol a volgai kereskedelmet akarták elvágni és stratégia fontosságú iparterületeket akartak elfoglalni és közel kerülni az olajmezőkhöz. A város 90%-ának (!) németek által  való elfoglalása után friss energiával, biztos utánpótlási vonallal és kellőmennyiségű újonnan gyártott, modern harckocsival felszerelt Vörös Hadsereg ellentámadás után bekerítette és szétverte a német 6. hadsereget, a németek Sztálingrádnál  több, mint 1 millió embert vesztettek (!). 1943-ra németek visszakellett, hogy vonuljanak, azaz pontosabban visszaverték őket egészen Harkov térségéig, de a szovjet alakulatok túl gyorsan törtek előre, mert  az utánpótlási vonalaik nem lettek rendesen kiépítve, ráadásul a németek is összeszedték magukat. Harkovot visszafoglalva SS páncélosok új, korszerű fegyverzettel (tigris, párduc harckocsikkal  és elefánt páncélos vadászokkal) egészen a kurszki kiszögelésig  jutottak, ahol a háború legnagyobb páncélos csatája zajlott le. Itt is, mint a háború folyamán a vereség oka a benzin hiánya és a dilettáns parancsok voltak. A hadművelet elvesztése után a németek helyzete a keleti fronton kilátástalanná vált. Már komolyabb olyan hadműveletet nem hajtottak végre ez után ami megmásíthatta volna a háború kimenetelét. A szovjet vezetés 3 részre osztotta a fő támadási irányát, az egyik Gallícán, Lengyelországon keresztül Berlin felé tartott, a második Ukrajnán keresztül Magyarország és Ausztria irányába,  a 3. irány miután kivált a másodikból  Románián keresztül a Balkánt célozta meg.  A második támadási irány elakadt Magyarországon, mert Debrecennél, és Budapestnél is komoly csatákat kellett vívni az oda összpontosult német-magyar, (nagy részben német  felszerelés, de sok magyar katona is részt vett az ellentámadásokban) erőkkel. Így a 3. irány a Balkán felszabadítása után Magyarországnak segített be az itt Malinovszkij  marsall által vezetett haderőnek. E közben északon Lengyelországot teljesen kitisztították a németektől miután végignézték és nem segítettek a varsói felkelésben amely így véres megtorlásban végződött. Így már nagyon vészesen közel kerültek Berlinhez. 1945 elejére már Budapest is 108 napos ostrom után elesett, február 13-án. Bécs közvetlen fenyegetésnek lett kitéve április elejétől, Berlin pedig április közepétől front várossá vált, majd májusra elesett hatalmas áldozatok árán. A háború befejezésének időpontja május 8-ára tehető, mivel Hitler akkorra már meghalt, Berlin szovjet kézre került, keletről Németország az összeomlásba lett taszítva.