Az oldal szerkesztésekor sokat gondolkoztunk azon, hogy miként és milyen formában mutassuk be egyesületünket.
Ekkor közbe szólt egy esemény, mégpedig a 2006-os közgyűlésünk, ahol Lányi Miklós bácsi egy nagyszerű meglepetéssel rukkolt elő. Több napos munkával és pontos adatokra, feljegyzésekre támaszkodva állította össze az elmúlt 70 év emlékeit,amit itt élt meg a paksi dunaszakaszon. Hát akkor meséljen Miklós bácsi.


A szerkesztő

Az elmúlt 7-évtizedről szeretnék sokmindent elmondani és ezért, mint a diák az iskolában jelenti, készültem!

Egy 2000 éves kínai közmondással kezdem.

"Ha egy napig akarsz boldog lenni, idd le magad!
Ha egy évig akarsz boldog lenni, házasodj meg!
ha egy életen át akarsz boldog lenni, menj el horgászni!"

Mivel az első két mondásnak nem feleltem meg a hét évemmel, így a harmadik, de legbölcsebb mondatot választottam és a horgászattal egy életen át boldog voltam.1937-ben éppen 70 éve kezdtem a horgászatot.Mivel halban nem volt hiány és nem csak megszerettem, hanem szenvedélyemmé is vált a horgászat.Igaz ez nagyon sokszor a tanulás rovására ment.
1945 előtt 18 felnőtt és 6 gyerek volt állandó elkötelezett rabja ennek a szenvedélynek.

Felnőtt horgászok:
-Széles Béla
-Vadász bácsi (utca is van elnevezve róla)
-Id.Takács (zenész)
-ifj.Takács(zenész)
-Tenczinger bácsi (Szeged nyugdíjas polgármestere)
-Varga Mihály
-Madács István
-Schönveisz János
-Krézler Antal
-Id.Tezás József
-Kocsándi József
-Sárközi Árpád
-Olajos bácsi
-Sárközi bácsi
-Golstein Lipót
-Lányi/Lyubojevits/Vazul (az édesapám)

Akik nekünk bácsik voltak, mint felnőtt horgászok sajnos ők már az örök horgászvizeken áztatják zsinórjaikat.

Gyermek horgászok:
-K.Balogh János (megyei levéltár igazgató volt.)
-K.Balogh József
-Pfeifer Lajos
-Boros Zoltán
-Pálfi Ferenc
-Lányi/Lyubojevits/ Miklós

A fent említett akkori gyermek horgászok közül már csak én horgászom Lányi Miklós a "krónikás"

Hal bőven volt,ha nem is annyi mint a középkori utazók írták, hogy a Duna fele víz, fele hal.A fent említett akkori létszám 18+6 , azaz 24 volt és még volt akkoriban 5-6 emelőhálós "táplis" kishalász is.Jelenleg a 2 paksi horgász egyesületbe kb.1500 fő a horgászok száma.Ennek csak örülni lehet,hogy ennyien megszerették ezt a szép sportot, csak volna hal elég!A halfogás csökkenésének több oka is van.Eltűntek a mellékágak,ahol a halak ívni tudnának és a vizek meggondolatlan szennyezése.A régebbi időkben a víz minősége, tisztasága olyan volt,hogy inni is lehetett belőle.A fentiekhez még csatlakozott egy halfogó konkurencia a kormorán,mely sajnos egész Európában védettséget élvez.
Egy kisebb kitérővel szeretnék szólni a Duna helyi történetéről,és egy dolgot elmesélni.
Édesapám 1910-től hajós volt és egy alkalommal Szentedrén volt szabadságon.A szomszéd bácsi.aki már akkor túl volt a 90.életévén mesélte ,hogy 1840 és 1850 között szabályozták először a Dunát, így utána sok melékággal együtt keletkezett a Kis Duna.Amit 1905-ben 2 kőgáttal lezárták és ezt hívjuk alsó és felső kőnek.A felső kőröl lehet átmenni az úgynevezett Ordasiba, az alsó kőröl a jelenlegi 5. kőhöz.A két kövezés a 60-as években is valóságos halparadicsom volt.De ugyanilyen jó volt a fok és a telelő,valamint a Girst gödör melynek ma már csak a helyét tudnám megmutatni.A Girst gödör néven ismert kis tavacska az átlagos 180-200 cm-es vízmélységével,rengeteg csuka,compó,aranykárász és ponty otthona.Mivel az említett helyek igazán jó fogást biztosítottak így nem is nagyon horgásztunk a nagy Dunán.Mint gyerek, nem mentem el apámmal a fent nevezett helyekre úgy én az előttünk lévő Dunán horgásztam.Felszerelésnek elég volt a mogyoróbot ,2 sorosan font erős cérna.A horogtól kb.20 cm-re kötött kavics volt a súly és ezzel fenekeztem a partól.Szépen jött a keszeg,de főleg jászok 30-50 dkg körüliek.Ha jöttek a csendőrök,mivel gyermekjegy nem volt,összetörték a botjainkat és a halat,amit fogtam a törött bottal együtt a Dunába kellett dobnom. Akkoriban ez volt a "fegyelmi"ami elég sokszor előfordult.Még a halászlegények is ellenőriztek ők voltak az úgynevezett "pislicárok".A fok torkolatától kb. 150-200 méterre a fok bal partján volt egy halászház.Itt két 70 év körüli Orova nevű halsz testvér lakott.A fokot apadás idején lezárták hálóval,mivel a halak eladásából éltek.
A rekesztés felett és alatt 20 méterre engedték a horgászatot.Ezt a házat az 1940 és az 1941-es jeges árvíz elmosta ,mára már nyoma sem maradt.
Területi engedélyt Szedresi Imre főbérlő halásznál kellett 5 pengőért vátani.Az engedély április 1-től következő év március 31-ig volt érvényes.Májusban minden nemű halra tilalom,még piszét sem szabadott fogni!A tilalom nem csak a horgászokra , hanem a halászokra is vonatkozott.A csónak utca előtt a Dunaparton lévő rudakon száradó hálókat még éjjel is ellenőrizték a csendőrök,hogy nem-e használják őket.Ugyanígy járták a vizek partjait és a horgászokat is ellenőrizték.Állami engedélyt 10 pengőért lehetett váltani a főszolgabírói hivatalban.(ma zene iskola van a helyén)

A horgászbotok száma nem volt korlátozva,ahogy a hal mennyisége sem.Az akkoriban nagyobb halra bodza bottal,keszeg félékre mogyoró vesszővel horgásztunk.A horgász zsinór selyemzsinór volt.Keszegre 1 szál,csukára kettő,melyet erősen összesodorva használtunk rézdrót előkével.Horgászat után otthon kihúztunk száradni és időként bekentük méhviasszal rothadás ellen.Igaz volt már fonott "köplizett" zsinór, de drága volt.Még tároló orsót is csak ritkán láttunk.A peremorsó teljesen ismeretlen volt akkoriban.

Engedjék meg,hogy emlékezzek egy akkori igazi sporthorgászról Tenczinger bácsiról Szeged nyugdíjas polgármesteréről.Nála láttunk egy igazi extra szerelést. Bambuszbotok,tárolóorsók,köplizett zsinórral,melyet csak bámulni tudtunk.És ladikja is hatalmas ülésel volt elláttva,sőt egy segítője is akadt Varga Mihály nyugdíjas hajós személyéban,aki részére szintén kiváltotta az engedélyt.Mindenkori napszámot fizetett neki,amink fejében a horgászat előtti napon meg kellett szedni neki a gilisztát és a telelőbe tárolt ladikjába vinni a felszereléssel együtt,majd átevezni a Kis Dunán vagy a fokba.Ha Tenczinger bácsi fogott egy halat(ez ritkán fordult elő mert koca horgász volt),akkor oda tartotta segítője elé a következő mondat kíséretében."Misa kérem,vegye le és fűzzön rá gilisztát!"
Közben a háborús időben az itt állomásozó Magyar katonák étkezésükhöz halat robbantottak.Front után a szomszédunkban lakó Orosz katonák,még 100 kilós bombával,gyújtózsinór segítségével robbantottak halat a komp átjárónál. Megesett,hogy 4-5 darab 50-60 kilós harcsavolt az áldozat.
A fentiek miatt egy kicsit féltünk, hogy nem marad a Dunában elég hal.Bár csak annyi hal lenne ma a Dunában, ami akkor megmaradt!1945 után szintén az előzőek szerint kellett engedélyt váltani.

1947-ben megalakult az egyesületünk!

Titkáraink:
-Széles Béla
-Subecz bácsi
-Bálint Bulcsú
-Zalakovits János
-Bekk bácsi
-Tokaji Sándor

Elnézést,hogy ha több ember keresztneve helyett bácsit írtam és ha valakit véletlenül kifelejtettem volna,de az idő talán megbocsájtja nekem.
Még a jegyrendszer idején az 50-es évek elején történt, hogy a jegyre járó hús elfogyott mire a feleségem sorra került volna.Amikor hazaért azt mondta "menj le és fogj egy-két süllőt" mert kényszerből ma azt eszünk ebédre!Fogtam 2 darabot és így meg lett mentve a vasárnapi ebéd!Igaz akkoriban még lehetett süllőt fogni a Dunán!
Azóta ha hal mennyisége nem is,de tudásban a felszerelések terén sokat fejlődött a horgász társadalom.Ma már nem selyemzsinór és mogyoróbot a felszerelés.Sőt jól eső érzés, hogy büszkélkedhet az egyesületünk egy Gyursánszki Nikolettel és egy Fotyék Péter országos és világbajnokkal.

Köszönöm,hogy meghallgattak és ápolják-e nemes és szép szórakozást,valamint a természet szeretetét.Minden kedves horgásznak kellemes időtöltést és jó horgászatot kívánok!

Lányi Miklós

Vezetőségi tag