VERSEK
Az Angyalom megint elvan.
Majd ki csattan és úgy röhög,
Mint a kövérke ökörök.
De volt nála már több baj is,
Mégse jut észbe más hamis.
Tavaszi idő a fejben,
Fehér lovon van a herceg.
Máris sok gond szúrja lelkét,
Barátja eltörte a kezét.
Most ott ül az ágya mellett,
Ekkor vidámság se kellett.
