A mai Horvátország területének emberek alakította történelme visszanyúlik egészen az ókorig. Ahol az itt élő törzsek Augustus császár uralkodása alatt kerültek a római fennhatóság alá. A Nyugatrómai Birodalom bukásával a Dalmát szigetek és városok a Bizánci Birodalom ellenőrzése alá került.

A horvátokat Bizánc telepítette le a 7. század környékén, határőr funkcióval. A letelepedett horvátok két nagyobb fejedelemséget hoztak létre. Az egyiket Pannon-Horvátországnak (Szlavónia), míg a másikat Tengermelléki Horvátországnak neveztek. Zvomimir király (1067-1089) halála után belviszály tört ki, melyet Szent László király vetett véget Horvátország elfoglalásával 1091-ben. Ezzel a Horvát Királyság megszűnt, és Horvátország tartomány lett a Magyar Királyságon belül, habár komoly autonómiával bírt, hiszen közigazgatásilag külön állt az ország többi részétől.

A mohácsi csata után (1526) Horvátország, a megmaradt Magyar Királysággal együtt a Habsburgok fennhatósága alá került a korona részeként. Ezzel a horvát függetlenség erősen sérült az osztrák centralista törekvések hatására. Nem hívták össze a Svabort (nemzetgyűlést) ahogy a pozsonyi országgyűlést sem.

A 19. század elejére szinte teljes Horvátország a Habsburgok irányítása alá került, kivéve azt a részét, amit nem sikerül visszafoglalni a töröktől. Ebből Bosznia-Hercegovina tartomány jött létre.

A kiegyezés után a két ország közjogi viszonyát szabályozó magyar-horvát kiegyezés (1868. évi XXX. tv. Magyarországon, 1868. évi I. tv. Horvátországban) mindenekelőtt kimondotta, hogy a két ország kifelé "egy és ugyanazon állami közösséget képez". A Magyar Királyságon belül Horvátország "külön territóriummal bíró politikai nemzet", amely "belügyeire nézve saját törvényhozással és kormányzattal bír.  Így csak 1868-1918 között rendelkezett társországi státusszal.

A kiegyezés értelmében (1868) a Horvátország és Szlavónia, valamint a volt horvát és szlovén katonai határőrvidék egyesítésével létrehozott Horvát-Szlavónország politikailag egységes terület lett a magyar korona részeként, Isztria és Dalmácia azonban a Monarchia osztrák részéhez tartozott. A 19. században ébredő horvát nacionalista mozgalom egyik legfontosabb célkitűzése valamennyi horvátlakta terület egységesítése volt.

A 20. században, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásával Horvátország a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság része lett, melyet hamarosan felváltotta a Jugoszlávia néven ismert államszövetség.

1991-ben kikiáltották Horvátország függetlenségét, melyet 5 év véres háború tövetett a Monarchia idejében idetelepített jelentős számú szerb lakosság miatt. Akik nem akarták elismerni a függetlenséget.