Lázár Vilmos

(1817-1849)

Első a golyó által kivégzettek között. Noha csupán ezredes volt, mint önálló hadtestvezénylőt a szabadságharc tábornokaival együtt állították az aradi hadbíróság elé. Azért kapott „kegyelmet”, mert a császári csapatok előtt tette le a fegyvert.
Utolsó mondata: „Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.”

Dessewffy Arisztid

(1802-1849)

Második a golyó által kivégzettek között. Mivel császári csapatok előtt tette le a fegyvert Haynau az ítéletet később „kegyelemből” golyó általi halálra változtatta.
Utolsó mondata: „Tegnap hősök kellettek, ma mártírok... Így parancsolja ezt hazám szolgálata.”

Kiss Ernő

(1799-1849)

Harmadik a golyó által kivégzettek között. Az első lövés a vállába hatolt, ekkor saját maga vezényelt újra tüzet a tanácstalan kivégzőosztagnak. Ezután a halálos ítéletet közvetlen közelről hajtották rajta végre.
Utolsó mondata: „Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.” A kivégzést követően tisztiszolgája temette el álnéven az aradi temetőben.

Schweidel József

(1796-1849)

Negyedik a golyó által kivégzettek között. Ő volt az egyetlen, akit az aradi vészbíróság kegyelemre javasolt Haynaunak, ő azonban ezt elutasította, és kötél általi halálra ítélte. Ezt felesége könyörgésére azonban golyó általi halálra változtatták
Utolsó mondata: ”A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot."

Az akasztásokat Franz Bott hóhér végezte, legidősebb vértanú 54, legfiatalabb 30 éves volt.

Poeltenberg Ernő

(1808-1849)

Első a kötél által kivégzettek között. A bitófa alatt így szólt: „Szép deputáció megy Istenhez a magyarok ügyében reprezentálni!”
Utolsó mondata: „Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.” Haláltusája hosszú és szörnyű volt.

Török Ignác

(1795-1849)

Második a kötél által kivégzettek között. A hadbíróság előtt magyarságával igazolta a tettét: „Lelkismeretem felment engem”.
Utolsó mondata: „Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.”

Lahner György

(1795-1849)

Harmadik a kötél által kivégzettek között. Aznap volt az 54. születésnapja.
Utolsó mondata: „Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.” Holttestét Csernovics Péter temesi főispán a hóhér lefizetésével szerezte meg és saját birtokán temette el.

Nagysándor József

(1803-1849)

Negyedik a kötél által kivégzettek között. A hadtanácsban kijelentette: „hogyha valaki diktátorrá akarna lenni, ő Brutusává válnék”.
Az utolsó pillanatig szivarozott, utolsó mondata: „De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.”

Knézich Károly

(1808-1849)

Ötödik a kötél által kivégzettek között. Kivégzéséig halkan imádkozott.
Utolsó mondata: „Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.”

Leiningen-Westerburg Károly

(1819-1849)

Hatodik a kötél által kivégzettek között. A kivégzése előtti utolsó perceiben a becsületét ért támadásokat verte vissza: „Csak most, későn esett tudomásomra, hogy a hírlapokban felülem azon hír szárnyal, mintha én Buda vára bevételénél az osztrák tiszteket orozva legyilkoltattam volna, nekem most többé lapok útján ezt megcáfolni alkalmam nincs, de itt az utolsó percben, Isten szabad ege alatt, a jelenlevők előtt – midőn mindjárt az Isten ítélőszéke előtt állandok – e felőlem terjesztett hírt ünnepélyesen alacsony rágalomnak nyilvánítom.”
Utolsó mondata:” A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.” Magas ember lévén sokáig szenvedett.

Aulich Lajos

(1793-1849)

Hetedik a kötél által kivégzettek között. Amikor az aradi várbörtönben a kirendelt minorita lelkész október 5-én délután két órakor kivégzése előtt utoljára meglátogatta, gyertyaláng mellett ült, és Horatius költeményeit olvasgatta. A lelkészt szivarral kínálta volna, de látva, hogy abban már csak egy szál szivar van, a következőket mondta: „Sajnálom, ezzel meg nem kínálhatom, kell a reggeli útra.”
Utolsó mondata: „Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot.”

Damjanich János

(1804-1849)

Nyolcadik a kötél által kivégzettek között. 190 cm magas lévén földig ért a lába a bitófán; a hóhérnak saját kezével kellett megfojtania. „Azt gondoltam én leszek az utolsó, mert a csatában mindig az első voltam. Szegény Emíliám! Éljen a haza!”
Utolsó mondata: „Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.” Soha nem szenvedett vereséget a harcmezőn.

Vécsey Károly

(1803-1849)

Kilencedik a kötél által kivégzettek között. Egyedül ő volt császári és királyi kamarás a kivégzettek közül. A hadbírságon a következőket mondta: „az a véleményem, hogy a magyar hadsereg nem felkelő hadsereg volt, mint ezt szájamba akarják adni. Különben is, én a hadügyminiszter parancsára, következésképp őfelsége, a császár parancsára tettem esküt az alkotmányra”. Rossz lábon élt a kamarillával, és magatartásának köszönhetően – családtagjai minden erőfeszítése ellenére – nem csak hogy kötél általi halálra ítélték, de végig kellett néznie összes társa halálát. Kivégzése még előtt megcsókolta az előtte kivégzett Damjanich kezét.
Utolsó mondata: „Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.”

Batthány Lajos

(1807-1849)

Az olmützi haditörvényszék először vagyona elkobzására ítélte, ezt azonban a bécsi udvar nyomására kötél általi halálra változtatták. Az ítéletet Haynau hagyta jóvá, azonban Batthyány a kivégzés előestéjén a felesége által becsempészett tőrrel súlyos sebeket vágott a nyakán, hogy kivégzését kénytelenek legyenek golyó általi halálra módosítani. Batthyány-t - a súlyos vérveszteségtől tántorogva - ketten kísérték a vesztőhelyre.
A kivégzőosztag előtt fél térdre ereszkedett, utolsó mondata ez volt: „Éljen a haza! Rajta, vadászok”