A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából!

A napkollektor olyan épületgépészeti berendezés, amely a napenergia felhasználásával közvetlenül állít elõ fûtésre, vízmelegítésre használható hõenergiát. Fûtésre való alkalmazása az épület megfelelõ hõszigetelését feltételezi és általában csak tavasszal és õsszel mint átmeneti, illetve télen mint kisegítõ fûtés használatos. Hõcserélõ közege jellemzõen folyadék, de a levegõt használó változatai is elterjedtek. A hétköznapi nyelvben gyakran összetévesztik a napelemmel, amely a napsugárzást elektromos energiává alakítja.

A napkollektor fényelnyelõ (matt fekete, fényt nem visszaverõ festékkel bevont) rétegét abszorbernek is nevezik. Ez a réteg a fény elnyelése által melegszik fel, majd a hõt egy csõkígyón át vezetik el – általában szivattyúval. A csõkígyó másik oldalán hõszigetelõ réteg van fokozandó a hatékonyságot, illetve megakadályzandó az átégetést.

Derült, napos idõben hozzávetõleg 1 kW erõsségû sugárzás érkezik minden négyzetméternyi felületre. Az éves, átlagos napsugárzás Magyarországon 3,17 kWh négyzetméterenként naponta.

Típusai

A napkollektorok hõcserélõ közege rendszerint folyadék, ritkábban levegõ – ez utóbbi esetben légkollektorról beszélünk. Azon rendszerek, amelyekben a közeg keringéséhez nem használnak szivattyút – légkollektor esetén ventilátort –, termoszifonnak nevezzük. Ezek különbözõ hõmérsékletbõl eredõ fajsúly-különbséget használják ki.

Folyadék közegû, szivattyús rendszer

A fekete színû, néha tükrökkel is megvilágított kollektor (1) elnyeli a napsugár által közvetített hõt és azt átadja a kollektorban keringõ folyékony, fagyálló, jó hõközvetítõ folyadéknak. A kollektor felmelegedését egy automatika (2) figyeli, amely a rendszernél magasabb hõmérséklet esetén elindítja a szivattyút (3). Ez a folyadék egy zárt hõcserélõ tartályban (5) átadja a többlet hõt a bojlerben (6) tárolt víznek. A rendszert nyomásszabályozó (4) egészíti ki, illetve közvetlen a hõcserélõbõl (5) is lehet melegvizet nyerni fûtési célokra.

Légkollektor

A légkollektor olyan napkollektor, amely napenergiával történõ légfûtésre, más néven szoláris légfûtésre használható. Ezek a kollektorok rendszerint a „téli” nappályát figyelik, ezért általában függõlegesen szokták felszerelni õket a házak falára.

A levegõ a kollektor belsejében halad, a hõcserélõn keresztül felmelegszik, majd beáramlik a fûtendõ területre. A levegõ mozgatását általában ventilátor(ok) végzi(k) – ez esetben a melegítõ csövek alul és felül egy közös csõben érnek véget. A szerkezet belsejében szabályozó tag található, amely csak abban az esetben engedélyezi a mûködést, ha fûtésre alkalmas a rendszer hõmérséklete. A légkollektorokat általában fûtésre alkalmazzák, bár vannak csõhálózattal kombinált típusok, amelyek használati melegvizet is készítenek.

Kevésbé összetett szerkezetek mint a „vizes” napkollektorok, ezért áruk alacsonyabb, szerviz- és üzembentartási költségük kisebb, elõállításuk egyszerûbb. A házilag készített napkollektorok többsége így légkollektor, gyakran háztartási hulladékból, ezen belül is elsõsorban üres alumínium italospalackokból összeállítva – ez utóbbiak gyakran használt neve a sörkollektor. Ezek hobbiszintû építõi idõnként rendezvényeket, építõversenyeket rendeznek; Magyarországon az elsõ ilyet 2007 augusztusában tartották Solton, „Sörkollektor verseny” név alatt.