| Főoldal | Egyesületünkről | Elérhetőségeink | Aktualitások |


''Miért fontos betegségemben a megelőzés és a rehabilitáció?''


''AZ Egészség Évtizedének Johan Béla Nemzeti Programja'' keretében a mozgásszervi betegségek csökkentése érdekében az ORFI, a Magyar Reumatológia Haladásáért Alapítvánnyal (MRA) együttműködve pályázatot hirdetett ''Miért fontos betegségemben a megelőzés és a rehabilitáció?'' címmel.

Pályázhatott minden nagykorú, egészségügyi képzettséggel nem rendelkező, magyar reumatológiai beteg, vagy ilyen betegeket tömörítő szervezet. A pályázat jeligés volt.

A beérkezett 22 pályázatot egy reumatológus és mozgásszervi rehabilitációs szakorvos, egy gyógytornász és egy sokízületi gyulladásban szenvedő beteg értékelte.
Mindkét kategóriában I. díjat nyertünk (40.000, illetve 50.000 Ft-ot kaptunk).


I.helyezett egyesületi pályázatunk:
Jelige: ''Mozgással az életért!''

MEGELŐZÉS ÉS REHABILITÁCIÓ - EGYESÜLETÜNK TÜKRÉBEN

Összeállította: Sípos Jánosné




''Mozgáskorlátozottság!''- ezt a szót hallva, a legtöbb ember a ''kerekesszékre'' asszociál, a tolókocsi, a mozgásképesség elvesztése, a helyváltoztatás nehézsége jut róla eszébe. Pedig nem kell eljutni a legsúlyosabb, - visszafordíthatatlan fázisig ahhoz, hogy ez az állapot megkeserítse mindennapi életünket, lehetetlenné tegye munkavégzésünket, vagy akár csak a legegyszerűbb hétköznapi teendőink ellátását.

A ''reuma'' nem egy konkrétan meghatározható betegség, hanem egy olyan gyűjtőfogalom, amibe a mozgásszerveknek fájdalommal és mozgáskorlátozottsággal járó betegségeit jelöljük: a gerinc és az ízületek kopásos, gyulladásos állapotát, a csontritkulást soroljuk ide.

Magyarország felnőtt lakosai közül minden ötödik embernek van valamilyen mozgásszervi problémája, a csontritkulás pedig közel minden második 50 év feletti nőt érint.

Ezek a tények, de hazánk egész népegészségügyi helyzete nemcsak indokolttá, de szükségessé is tette a különböző beteg klubok, így a reumás betegeket tömörítő egyesületek létrejöttét is.

Reuma Klubként alakultunk 1991-ben, 37 fővel. 1993-tól - mint Egyesület - a mozgásszervi betegek életminőségének javításáért tevékenykedünk. Az orvosi előadások, a betegtájékoztatók felhívják a figyelmet a megelőzés jelentőségére, a mozgásterápia pedig a rehabilitációt segíti.

Pályázatunk elkészítéséhez egy kérdőívet adtunk közre, hogy tájékozódjunk a tagság élethelyzetéről, egészségi állapotáról, az Egyesület által nyújtott segítség visszhangjáról. Jelenleg l74 tagunk van. A felmérésben 60 fő vett részt (az összlétszám 34,5 %-a). Nemek szerint: 57 nő, 3 férfi. Ez az arány jellemző az egész tagságot illetően is. (Sajnos!)

Az életkor szerinti megoszlás a következő: legfiatalabb tagunk 50 éves, a legidősebb 86 (!) éves, az átlag életkor 62 év. Ezt pozitív értéknek tekinthetjük, mert jelzi az idős emberek aktivitását.

Negatív tényező viszont az, hogy amíg családban 21 fő él, addig az egyedül élők száma 39 fő. A klubban szerzett egészségnevelésre vonatkozó ismereteket viszont van kinek átadni, mert 49 főnek van 9szesen 64 gyermeke, 38 főnek 77 unokája, 2 főnek pedig 3 dédunokája. A család egészségnevelésében 51 fő vállal szerepet. A megelőzésre fiatal korban kell gondolni. Hiába élnek külön háztartásban, a nagymamák igen sokat tudnak tenni és tesznek is a családért, az unokákért, a felnövekvő ifjúságért.

A reumatológia tárgykörébe tartozó betegségek sokfélék, de egyszerre több fajtája is jelentkezhet ugyan annál az embernél. Arra a kérdésre, hogy van-e valamilyen reumatikus betegsége, - 59 fő, tehát szinte mindenki igennel felelt.

Az alábbi csoportosításban ismertetjük a kapott válaszokat:

- l fő combnyaktörést
- 38 fő ágyéki porckorong betegséget
- 18 fő nyaki porckorong betegséget
- 17 fő térd- és lábfájást
- 11 fő csípő problémát
- 16 fő ízületi panaszt
- 9 fő PCP-t
- 9 fő váll- és kar ízületi bántalmat
- 4 fő hátfájást
-1 fő Bechterew-kórt
-1 fő izomsorvadást
- l fő reaktív arthrithist

jelölt meg, azaz 59 fő 126 betegséget említett.

Csak 1 főnek nincs reumás betegsége, viszont magas a vérnyomása. Ezzel azonban sajnos nincs egyedül, mert a megkérdezettek közül 38 fő válaszolt igennel a hipertóniát illetően! A cukorbetegek száma viszont csak négy, - ez rendkívül jónak mondható.

Nem véletlen, hogy 52 fő, azaz a túlnyomó többség rendszeres gyógyszerfogyasztó! Ez egyrészt nem jó, mert ennyien kénytelenek gyógyszert szedni, másrészt viszont azt jelenti, hogy azok, akik betegek, orvoshoz fordulnak, kezeltetik magukat, elkerülve ezzel a további állapotromlást. Ebben nem kis része van Egyesületünk felvilágosító tevékenységének, mert tagjaink tudják, minél előbb kerül a beteg az orvos elé, annál nagyobb eséllyel számíthat a gyógyulásra.

A tagság érintettsége miatt a csontritkulásra külön rákérdeztünk, mint ahogyan arra is, hogy volt-e csonttörése. A válaszokból az derült ki, hogy a megkérdezettek közül 28 főnek van oszteoporózisa, 31 főnek nincs, és csak l fő nem tudta, - ami azt jelzi, hogy szinte mindenki elment szűrővizsgálatra! 27 főnek volt csonttörése, de ez csak 16 főnél hozható összefüggésbe a csontritkulással.

Mindenképpen figyelemre méltó, az az adat, hogy a 28 oszteoporózisos beteg közül 21 fő szed csontritkulásra gyógyszert, 1 főnél pedig tapaszt alkalmaznak.

Reumás megbetegedés mindenkit érhet, minden korban, de vitathatatlan tény, hogy az idős kor növeli a megbetegedések gyakoriságát, súlyosságát. Számos betegség jól gyógyítható, de vannak olyan esetek, amikor hosszantartó, a beteg egész életét végigkísérő, a mozgáskorlátozottság kisebb-nagyobb fokú veszélyét is magában rejtő folyamatról van szó, sőt sokszor a teljes gyógyulásra sincs remény, ezért a betegnek meg kell tanulnia együttt élni betegségével, ebben sokat segíthet a közösség.
Természetes emberi reakció az ismeretlen betegségtől való félelem. De minél többet tud az ember saját magáról, megismeri szervezete felépítését és működését, a betegségét, annál jobban megérti a gyógyítás mechanizmusát, az orvossal együtt működve, nagyon sokat tehet a betegség legyőzése érdekében.

A zsúfolt reumatológiai szakrendelőkben az orvosnak nincs ideje és lehetősége minden egyes betegnek teljes részletességgel mindent elmagyarázni. Ezért van fontos szerepe a reuma kluboknak, hogy ezt az ismeretterjesztő tevékenységet felvállalják, a rendszeres gyógytorna biztosításával a beteget „aktivizálják”. Ez év februárjától egy információs tábla látható a kórházi reuma ambulancia várójában tájékoztatóval és egyesületi hírekkel, felkeltve az ott várakozó betegek figyelmét is.

Egyesületünk betegtájékoztató tevékenysége igen széles körű. Havi összejöveteleinken az orvosi előadások rengeteg témát érintettek: kezdve az emberi test felépítésétől, a fájdalom élettanát követve, a különböző gyógyszeres és fizikoterápiás kezelésekig, az ízületek opreációján át az ortopédiai műtéti lehetőségek bemutatásáig.

A csontritkulás többször is napirendre került, nemcsak Egyesületen belül, hanem Betegfórumon és az Osteoporózis Világnap alkalmából is.

Szólt előadás a reumás betegségek ok-okozati összefüggéseiről, a depresszióval való kapcsolatáról, a szemészeti elváltozásokról, a cukorbetegek mozgásszervi problémáiról, az ízületvédelemről.

Téma volt az immunrendszer, az allergia, a légutak fertőzései, a vírusos agyhártya-gyulladás, a magas vérnyomás, a strook is.

Kiemelt jelentőséget kapott az egészséges életmód, a helyes táplálkozás, a reumás betegek étrendje, a mozgás, az úszás jelentősége, a test-élek egyensúlya.

Említhetjük még a gyulladáscsökkentők hatásmechanizmusáról, a reuma elleni gyógyszerek gyomor- bélrendszerre gyakorolt mellékhatásairól, az új elektromágneses terápiáról, akupunktúráról, a jógáról, az agykontrollról szóló előadásokat is, de a felsorolás még így sem teljes.

Az előadások után kérdések feltevésére is lehetőség van. Az egyéni problémákra adott válaszok az orvos-beteg közvetlen kapcsolatát teszi lehetővé.

A megkérdezettek nagy többsége bízik orvosában. Arra a kérdésre, használ-e homeopátiás készítményeket, 11 fő adott igen, 49 fő pedig nem választ, és 17 főnél alkalmaztak, 43 főnél nem alkalmaztak természetgyógyászi kezelést.

A mozgásszervi betegségek gyógyításában alapvető követelmény a beteg ''aktív részvétele'', ezért a mozgásterápiára nagy hangsúlyt fektetünk. A mozgásnak kiemelt szerepe van, mivel a mozgás semmivel sem helyettesíthető. Ezért 1995-ben gyógytorna-foglalkozást indítottunk hetente egy alkalommal, 10-14 fő részvételével. Ekkor már 62 tagja volt Egyesületünknek, megközelítőleg kétszerese az alapító (37 fős) létszámnak, és a tagság 22,5 %-a járt tornázni.

A gyógytorna-program beindulásával az egyesületi élet is ''mozgásba'' lendült, a taglétszám évről-évre növekedett. Az alábbi adatok önmagukért beszélnek:

1998-ban 98 főből 42 fő (42,8 %) tornázott
2000-ben 113 főből 65 fő (57,5 %) tornázott
2003-ban 174 főből 80 fő (49,5 %) tornázott

A most megkérdezettek közül 40 fő (66,7 %) jár tornázni.

A létszám további növekedése szükségessé teszi egy újabb tornacsoport megszervezését is.

Akik rendszeresen részt vesznek a tornaórákon, személyesen megtapasztalják annak jótékony hatását, azaz tudják, hogy a gyógytorna

helyreállítja az izomegyensúlyt (nyújt - lazít - erősít)
növeli az ízületi mozgáspályát
javítja a mozgáskordinációt
segít a csontritkulás kialakulásának megelőzésében, a már kialakult folyamat lassításában
segíti a vérkeringést
megakadályozza az elhízást.

Köztudott, hogy a túlsúly az ízületek legnagyobb ellensége, ezért rákérdeztünk a testsúlyra. A válaszok: 27 fő normális testsúlyúnak, 23 fő túlsúlyosnak, 10 fő kövérnek vallotta magát. A megkérdezettek közül 33 főnek (55 %) van súlyproblémája és tennivalója az ízületei védelme érdekében.

Az úszást igen hatásos gyógymódként ajánlják az orvosok számos mozgásszervi betegségben, a csonttörés vagy műtét utáni utókezelés céljából. A gond csak az, hogy sok ember nem tud úszni. Egyesületünk tagjai között is voltak ilyenek. Ezért szerveztünk úszótanfolyamokat, az elsőt még 1995-ben, ezen 15 fő vett részt. Ezt követte még további három tanfolyam 45 fővel. Az elmúlt évek során összesen 70 fő vett részt úszásoktatásban és 65 fő el is sajátította az úszás alapjait. Ez az eredmény mindenképpen figyelemre méltó! Jellemző, hogy az úszni nem tudók félnek a víztől, mégis irigylésre méltó elszántsággal legyőzték a víztől való félelmüket, úrrá lettek víziszonyukon. Ebben sokat segített a társak biztatása és az ismerős úszóedző, aki már több előadást is tartott nálunk.

A vízben az ízületek megterhelése nélkül, fájdalommentesen lehet mozogni, ezért az úszás szerepe felértékelődik. Egyesületünk úszni tudó tagjai is csatlakoztak a csapathoz, számukra is hasznos volt, mert ők is megtanulták a helyes levegővételt, a szabályos kar- és lábtempót és megpróbálkoztak a hát- és gyorsúszással is. Az Egyesület tagjai közül 18 fő rendszeresen jár úszni.

A felmérésből kiderült, hogy 34 fő tud, 26 fő nem tud úszni. Ez nem is rossz arány, de az még jobb, hogy az úszni nem tudok közül 15 fő jelezte, hogy szeretne megtanulni, ezért egy újabb úszótanfolyamot szerveztünk, ami május 17-én el is kezdődött (12 fővel).

Fentieken túlmenően minden évben szerepel programunkban egy-egy szakmai tanulmányút olyan gyógyfürdőbe (Tiszaújváros, Mezőkövesd, Eger, Berekfürdő, ahol a résztvevők a gyógyvíz jótékony hatását élvezhetik és a legújabb hidroterápiás kezelési lehetőségeket is megismerhetik. Velünk jönnek a gyógytornászok is, akik víz alatti gyógytornát tartanak.

A mozgásszervi betegségek és stressz összefüggése kimutatható, mert idegesség hatására megfeszülnek az izmok és a fájdalom erősödik. A szorongás a félelem befolyásolja az ember közérzetét. Ezért a lelkiállapot felmérésére is feltettünk néhány kérdést. A válaszokból kiderült, hogy 41 fő érzi magát kiegyensúlyozottnak, 19 fő hangulata változó. 16 fő szorong, 17 fő csak néha szorong, 27 fő pedig egyáltalán nem szorong. Viszont 49 fő, - tehát a döntő többség - fél betegsége súlyosbodásától.

Fentiek bizonyítják, hogy jó kezdeményezés volt a relaxációs csoportterápia (1998-ban 30 fő részvételével). A megkérdezettek közül 20 fő vett részt ezen, ami azt jelzi, hogy ők már 1998-ban tagjai voltak az Egyesületnek. A jövőben is lenne igény rá, 49 fő szeretne részt venni a csoportterápiában.

Jó a kapcsolatunk más betegegyesületekkel, pl. Sárospataki Mozgássérültek Egyesületével, a Pax Corporis Természetes Életmód Egyesülettel, a hévízi Szent András Kórház Reuma Klubjával. Ez utóbbi 22 fős csoportját három napra vendégül láttuk, és mi is (44-en) felejthetetlen napokat töltöttünk el Hévízen és Keszthelyen. Ezen a nyáron Gyulára készülünk három napra, hogy megismerjük az ottani gyógyvíz kedvező hatását.

Elindítottuk a kapcsolatfelvételt a Nyíregyházi Reuma Klubbal. Választ még nem kaptunk, pedig nyitottak vagyunk a segítőkész összefogásra.

A Magyar Reumabetegek Egyesületében jogi tagsággal rendelkezünk, támogatásukkal évente néhányan gyógyüdüléshez juthatnak Berekfürdőn. A megkérdezettek közül 10 fő már kapott ilyen lehetőséget.

Néhány éve bekapcsolódtunk a civilmozgalomba is a Társadalmi Egyesülések Szövetségén keresztül. Részt vettünk a Megyei Civil Expón, a Civil Partnerség Konferencián, az I. Magyar Szociális Fórumon. Figyelemmel kísérjük a Csont- és Ízület Évtizede és az Egészség Évtizedének Johan Béla Nemzeti Programját.

Az MRA Prevenciós Műhelye ''Mit jelent számomra a mozgás?'' címmel meghirdetett pályázatára 3 tagunk írt dolgozatot és szép eredményt ért el (II., III. díj, IX. helyezett). Napjainkra sikerült beszereznünk néhány egészségügyi könyvet, betegtájékoztató füzetet, elkészült a katalógus is, így megnyithatjuk Betegkönyvtárunkat, ami további segítséget jelenthet tagjaink számára. Kikölcsönözhető lesz az Egyesület 10 éves jubileumára készült Évkönyvünk is.

Rohanó világunkban Egyesületünk olyan, mint egy békés kis sziget, ahol nagyon jó közösségi programok szerveződnek. Amikor szakmai tanulmányutaink, kirándulásaink alkalmából elmegyünk az ország más tájaira, a fájdalmakat, a gondokat, az élet egyéb kellemetlenségeit igyekszünk otthon hagyni, feltöltődve, élményekkel gazdagodva tértünk haza, ami új erőt ad.

Bár a televízió ''ablakot nyit a világra'' - mégis szükség van ''kézzelfogható'' élményekre is. Szervezett kirándulásainkat hosszadalmas lenne felsorolni, így csak a legemlékezetesebbeket említjük: Budapest - Országház, Gödöllő - Grassalkovics Kastély, Ópusztaszer - Nemzeti Történeti Emlékpark, Szentendre Kovács Margit Kerámia Múzeum, Visegrád - Fellegvár, Esztergom - Bazilika, Debrecen - Déri Múzeum, Munkácsy Mihály Krisztus-trilógia. Olyan helyekre jutottunk el, ahová talán egyénileg nem mertünk volna elindulni.

Rodin szerint ''A szépség mindenütt ott van. Nem rajta múlik, hogy nem tudjuk meglátni'' - és mi igyekeztünk keresni a szépet lelkünk egészsége érdekében, hogy ez által a test fájdalmai is enyhüljenek. Az évet hangulatos karácsonyi összejövetellel zárjuk, fenyőgallyal, gyertyafénnyel, apró ajándékokkal - mint egy igazi nagy családban.

Tevékenységünkről hiteles véleményt tud alkotni az a felmérésben részt vevő 60 fő, akik közül 50 fő már 3 évnél több ideje egyesületi tag, de számítunk minden újonnan belépő tag közreműködésére is.

Arra a kérdésre, hogy miben jelent előnyt a klubtagság, egészségügyi ismerete bővült-e, ad-e biztonságot a közösséghez való tartozás, szívesen vesz részt klubfoglalkozásokon, társasági programokon? (a felvilágosítás terén a volt egészségügyi dolgozók kivételével) – szinte mindenki igennel válaszolt, ami azt jelenti, hogy nem dolgoztunk hiába.

Köszönet illeti a kórház igazgatóságát, hogy biztosítja Egyesületünk működési hátterét, az orvosokat és más előadókat a színvonalas előadások megtartásáért, a gyógytornászokat, akik egyre több tornaórát vállaltak, az úszótanfolyamok vezetőjét, aki ''vízbe ment'' értünk.

Végül, de nem utolsó sorban a Vezetőség irányítása, a tagság lelkes együttműködése kellett hoz, hogy ezen eredményeket felmutathassuk, hogy egészségünk megőrzése érdekében tegyünk minél többen, minél többet ''MOZGÁSSAL AZ ÉLETÉRT!''







Szintén I. díjat nyert egyéni kategóriában Egyesületünk gazdasági vezetője Sípos Jánosné.
Néhány gondolat nyertes pályázatából:


I. díj: ''Soha se késő!''
Sípos Jánosné




- Életünk során törekednünk kell egészségünk megőrzésére, a betegség megelőzésére.

- Az ember életében a nyugdíjas kor elérése egy állomás, de nem szabad és nem is kell végállomásnak tekinteni.

- ''Mentsük, ami még menthető!'' - ismerjük meg és fogadjuk el betegségünket, és tegyünk meg mindent, hogy állapotunk ne romoljon tovább.

- A testi és lelki állapot között szoros kapcsolat van: azaz a lelki probléma befolyásolja fizikai állapotunkat és fordítva: a fájdalom rontja lelkiegyensúlyunkat, közérzetünket. Pound írja: ''Ha az ember lelkében nincs rend, nem képes rendet teremteni önmaga körül''