Kislacfalvi történetek II. Morci - A Könyv
(Részletek a regényből)
Morci és Jónás bácsi a budapesti Állatkertben
Előzmények
Morci Afrikában, közelebbről Kenyában született. Orvvadászok pusztították el a családot, amelyben élt, ő maga csodával határos módon menekült meg. Fehér emberek találtak rá, meggyógyították és hazavitték Németországba. Már kicsi korától kezdve családtagként nevelték, így fokozatosan érteni kezdte az emberi nyelvet, és végül teljes értékű tagja lett ennek a családnak.
Történetünkben Jónás bácsival Erdélybe menet Budapestre látogat, ahol minden nagyon tetszik neki, az Állatkertet pedig ki nem hagyná bármennyi banánért sem!…
Morci és Jónás bácsi jegyet vált és belépnek az állatkertbe
Ebéd után Jónás bácsi és Morci felkerekedett, hogy belevesse magát Budapest forgatagába, és meglátogassa a híres-nevezetes budapesti Állatkertet. A Malom Panzió előtt taxiba szálltak és a Hősök teréhez vitették magukat. Jónás bácsi kifizette a fuvar díját majd kiszálltak a taxiból.
- Gyere, Morci, megnézzük Magyarország legszebb terét! Látod, itt a Hét Vezér szobra, aki elhozta a magyarságot ebbe a honba! És ott, hátul, kétoldalt félkörben, más híres királyok és vezérek szobrai vannak, akik mind hozzájárultak Magyarország felvirágoztatásához.
Morcinak nagyon tetszettek a szobrok, olyannyira, hogy már fel is akart mászni az egyikre, éppen az Árpád fejedelemére, de Jónás bácsi visszaparancsolta.
- Nem szabad, Morci, kerüljük a feltűnést! Még soha senki nem próbált felmászni egyik szoborra sem, ez tiszteletlenség lenne, még a rendőr is jogosan tartóztatna le bennünket garázda magatartásunkért. Nézelődjünk még egy kicsit a téren, aztán irány az Állatkert! Innen már csak öt perces séta, ami szintén élmény lesz itt, a Városligetben.
Miután kinézelődték magukat a Hősök terén, megcsodálták a teret két oldalról lezáró múzeumi épületeket, a Szépművészeti Múzeumot és a Műcsarnokot, továbbmentek azon a kis hídon, amely a Városliget felé vitte őket. Elhaladtak a műjégpálya üzemen kívüli területe mellett, majd a Vajdahunyad vár, illetve annak csodálatos mása elé érkeztek. Itt is körbenéztek egy kicsit, s elhaladva az épület homlokzata előtt, balra kanyarodva vágtak át a parkon, az Állatkert irányába.
A bejárat elé érve megcsodálták a kőelefántokat. Morci itt már idegesen szaglászott. Már korábban is érezte a számtalan állatfajta közelségét, de gyakorlott cirkuszi majom lévén ez nem vitte az őrületbe, egyszerűen tudomásul vette jelenlétüket.
Szerencsére ezen a hétköznapi kora délutánon nem voltak sokan, így hamarosan sorra kerültek a pénztárfülkénél, ahol Jónás bácsi megvette a belépőket. A belépők mellé szép, színes állatkerti ismertetőt is kapott, amelyben még térképen is ábrázolva voltak az egyes állatok lakóhelyei.
- No, Morci, most leülünk arra a padra, és megtervezzük, merre is menjünk! Te mit szeretnél elsősorban megtekinteni?
- A majomtársakat feltétlenül meg akarom látogatni – felelte Morci. – Elbeszélgetek egy kicsit velük, ők mindent el fognak mondani nekem erről az Állatkertről. Aztán az elefántokat szeretném megnézni, velük a cirkuszban mindig jóban voltam. És a zsiráfokkal is váltanék pár szót. Ha a többre is marad még időnk, akkor másokat is meglátogatnánk.
- Ez nagyszerű program, Morci – helyeselt Jónás bácsi. – Kezdjük is el a tervezést, de előtte együnk egy-egy banánt, amit a panzió szakácsa csomagolt nekünk, és pakolt a hátizsákunkba.
Csendben ültek, amíg a banánt falatozták és nézték a flamingókat, a csendben úszkáló hattyúkat, meg a sok kis buta teknőcöt, akik ott kalimpáltak a kis tó közepén kialakított szigetecske partján. Aztán ittak egy kortyot a magukkal hozott ásványvízből…
*
Séta a medvékhez
Jónás bácsi és Morci felkerekedtek, és elindultak a széles úton előre, a Kisszikla felé. Az étterem előtt jobbra fordultak, és a hóbagoly mellett elsétálva, hamarosan az oroszlánfóka és a jegesmedve medencéje elé érkeztek. Az oroszlánfóka éppen a víz alatt forgolódott, őt nem tudták üdvözölni, de a jegesmedvék egyike egy pillanatra rájuk nézett, miközben lomha, táncos járással fel s alá járkált sziklás kifutójában, társa pedig a medencében úszkált.
- Szervusztok – mondta a jegesmedve. – Különösen neked szólok, te majom, aki ott mégy emberi ruhában. Te lennél a Misi?
- Szervusz, jegesmedve. Az én nevem Morci, és soha nem laktam állatkertben. Ki az a Misi, akivel összetévesztesz engem?
- Tényleg, ahogy jobban megnézlek, te nem a Misi vagy, ráadásul ez az emberruha teljesen megtévesztő, mert egyébként is olyan tenyérbe mászóan emberes képed van. Hogy ki az a Misi? Évekkel ezelőtt volt itt három csimpánz, név szerint Lara, Bianca és Misi. Aztán egyik napról a másikra eltűntek innen. Azt mondják, elvitték őket egy másik állatkertbe. Győrbe, ha ez a szó mond nektek valamit.
- És nincs is hasonló fajta majom itt, a budapesti állatkertben? – kérdezte csodálkozva Morci. – Úgy értem, olyan fizimiskájú majom, mint én. Csimpánz!
- Sajnos, nincs – felelte a jegesmedve és egy ugrással lehuppant a vízből kiálló villás fatörzsre, a másik jegesmedve mellé. – De vannak másféle majmok, talán belőlük van a legtöbb itt. Ezek itt számtalan fajtát begyűjtöttek, az egészen kicsiktől a gorillákig mindent! Nemrégen épült át az egész részleg, most úgy élnek ott, mint egy lakóparkban. Menjetek, nézzétek meg ti is, hátha többet megtudtok az elkerült csimpánzokról!
- Egy pillanat, kicsi majom! – szólalt meg a másik jegesmedve, aki a vízben lubickolt. – Jól látom, hogy egy emberrel sétálgatsz itt, fényes nappal, a mi állatkertünkben?
- Csak azért kérdezem, mert ilyet még soha nem láttam. Azt javaslom, húzd jobban a fejedbe azt a sapkát, mert ha meglátnak a gondozók, biztosan azt hiszik majd, megszöktél valamelyik ketrecből!
- Köszönöm a tanácsot, medvekoma – felelte Morci. – De engem nem fognak szökött majomnak nézni, annál is inkább, mert éppen a társad mesélte el, hogy ilyen majom, mint én, már nem él az állatkertetekben. Meg aztán beszélem az emberek nyelvét, és így igen nehéz lesz az ellenkezőjét állítani annak, amit én mondok.
- Te beszélsz az igazgató nyelvén?! – kérdezte szinte egyszerre a két jegesmedve. – Megtennél nekünk egy szívességet?
- Természetesen, jegesmedve komák! Mi legyen az a szívesség? – kérdezte Morci.
- Ha találkozol az igazgatóval, mondd el neki, hogy rettenetesen hiányolunk egy kunyhót innen, a kifutónkból. Egy jegeskunyhót, ami persze nem igazi jégből van, mert az elolvadna a nyári harmincfokos melegben! Jó nekünk egy jégkunyhónak álcázott fakunyhó, vagy egy jól szigetelő poliészter kunyhó is, csak csináljanak már valamit, megfőlünk a nyári hőségben ezen az árnyéktalan helyen!
- Abban is benne lennénk - folytatta a másik medve, – ha átlátszó falú lenne ez az enyhet adó építmény, így a látogatók is megkapnák, amit a pénzükért várnak. És mi is sokkal szívesebben mórikálnánk magunkat előttük, ha látnánk, az állatkert vezetése mindent megtesz, hogy növelje komfortérzetünket!
- Köszönöm, jegesmedvék, hogy bizalmatokba fogadtatok, és mindezt elmondtátok nekem – felelte Morci. – Feltétlenül elmesélem az igazgatónak, amit megosztottatok velem! Most tovább kell mennünk. Sok halat és gyenge nyarat! A viszontlátásra!
- Ez pech, hogy vérrokonaim nincsenek már ebben az állatkertben – fordult Morci Jónás bácsihoz. - No, de sebaj, lesz itt elég ismerős mindenképpen! Például a gorillák, vagy azok a nagy, lomha emberszabásúak, az orangutánok!
Azzal továbbmentek, majd kikerülve egy építkezési területet, a langurok otthonához érkeztek…
Megjegyzés:
Az egyes fejezetek jobb olvashatósága
érdekében ajánlott a teljes képernyős megjelenítés, amely a képernyő jobb alsó részén található:
Olvasás után normál nézetre váltás ugyanott:
Az egyes fejezetek jobb olvashatósága érdekében ajánlott a teljes képernyős megjelenítés, amely a képernyő jobb alsó részén található:
Olvasás után normál nézetre váltás ugyanott:
Teljes képernyős módba kerülhetünk akkor is, ha az olvasmány alsó részén megjelenő ikonra kattintunk: 
Érdemes tudni, hogy a teljes képernyős módból való kilépés Esc billentyűvel is lehetséges!
És még egy!!!
A reklámok a jobb felső sarkukban található "x"-el kikapcsolhatóak, így az olvasmány nagyobb lesz !
■
