Colosseum
Róma alapítása
Róma
kiváló fekvése - a Tiberis
folyó alsó átkelő helye -, a
közlekedés és
vízellátás
biztosítása méltán tehette
egy későbbi világbirodalom
fővárosává ezt a falusi
települést. Ez a földrajzi tény
azonban nem elégítette ki már az
ókorban sem a
történetírókat, akiket
lázasan foglalkoztatott Róma
alapításának
története. Az egyik változat szerint -
Aeneastrójai hős volt az alapító, a
másik szerint Romulus és Remus, a
pásztorok felnevelte ikerpár volt az
alapító. Két
történetből végül a Kr. e. 3.
századra született egy olyan változat,
amely mindkettőt magába olvasztotta: Aeneas fia Ascanius
Alba Longát alapítja, míg Romulus
és Remus, kiknek apja maga Mars isten, anyja albai
királyleány pedig Rómát. A
történetírók még
az alapítás idejét (ab urbe condita)
is tudni vélték, s Kr. e. 753-ra
tették.
A régészek ásatásai nem
mindenben tudták megerősíteni a
hagyományt: szerintük Alba és
Róma nagyjából egyidős, s
már a Kr. e. 10. század óta lakott.
Zsúpfedeles kunyhókból
álló falucska lehetett, úgy 2-300
lakossal. Földművesek voltak, háztartási
tárgyaikat maguk
készítették. Az igaz, hogy a Kr. e. 8.
század közepétől szaporodik a
régészeti anyag, főként a
sírleletek, amely a lakosság
számbéli
növekedésére utal. A sírokban
elhelyezett értékes
dísztárgyak a társadalmi
differenciálódást és a
görög gyarmatvárosokkal
megélénkülő kapcsolatokat is
bizonyítják. Egy századdal
később Róma már városias
település - a majdani hétből,
három dombot a Forumot, Quirinalist és
Esquilinust foglalja magába -
időállóbb házakkal, sőt a Forumon
középületekkel.
A hagyomány tudni véli, hogy az első
rómaiak a szabin nők elrablásával
szereztek feleséget maguknak. A
valóságban annyi bizonyos, hogy a szabinok
fontosak lehettek Rómában, nyelvükben, a
latin alapszókincsében sok szabin szó
szerepel.
Róma alapítása
tulajdonképpen egy folyamat, amely során a latin
ajkú közösségbe más,
később bevándorolt csoportok - a
hagyomány szerint a sabinok - is beleolvadtak, majd ez a
közösség hozta létre a
városállamot.