Az a boszorkány vagy varázsló, akit denevérré változtatnak, felszállhat a magasba, viszont a felrepülés pillanatában elfelejti, hova indult, hiszen egy denevér észbeli képességeivel rendelkezik. A levitáció mindennapos dolog, azonban elődeink nem elégedtek meg azzal, hogy a talajtól másfél méterre lebegjenek. Többre vágytak: úgy akartak repülni, mint a madár, de a tollasadás kellemetlenkedése nélkül.

Ma már Nagy-Britannia minden varázsló-háztartásban található legalább egy repülő seprű, s mi annyira megszoktuk ezt a tényt, hogy ritkán merül fel bennünk a kérdés: miért? Miért a szerény küllemű seprű vált a varázslók törvényes röpművévé? Pontosabban: nálunk, nyugaton miért nem keleti testvéreink által előszeretettel használt szőnyeg honosult meg? Vagy miért nem döntöttünk repülő hordók, karosszékek, fürdőkádak mellett? Miért épp a seprű?