Nikaia

Hatezer méter hosszú, szabálytalan ötszög alakú fal és 240 torony övezi a várost, már a IV. századtól kezdve. Kelet-Kisázsiában az Aszkániai-tó partján helyezkedik el.

A XI. században nagyrészt görögök lakják. 1071-es Manzikerti ütközet után foglalják el a törökök a Bizánci birodalomtól, onnantól egy ideig Rúm Szultánátus központja.

1096 októberének elején portyázó francia keresztesek fosztogatnak a külvárosban, a kiküldött kisebb erőket pedig megverik, s visszavonulnak.

1097. május 6-án érkezik meg a keresztesek második hulláma. Bouillon Gottfried áll északon, Tankréd keleten, Rajmund délen (16-tól). A nyugati falak az Aszkániai-tó felől nem támadhatók, csak a tóról. 14-étől kezdték bizánci segédlettel ostromolni. A gyűrű bezárulás után érkezik meg az első felmentő sereg, de nem tudtak bejutni délről és kénytelenek visszavonulni.
Május 21-én Kilidzs Arszlán sikertelenül próbál bejutni délről. Le Puy püspöke és Rajmund állja támadást. Csak Róbert, Flandria grófja siet segítségükre.
Június 19-én a védők a bizánci császár seregeinek megnyitják a kapukat. Innentől újra a birodalom része.