Vermandois-i Hugó

(1055 körül - 1101. X. 18., Tarszosz)

Le Maisné (fiatalabb), Vermandois grófja

Királyi herceg. I. Henrik francia király és a skandináv Kijevi Anna kisebbik fia. I Fülöp, francia király öccse. Jelentéktelen a politikai tevékenysége. Csak egy kicsiny grófság ura, azt is egy házassággal szerezte. Cselekvésképtelennek tarották.

Azok közé tartozott, akik pozíciójuknál fogva bíztak, hogy vezethetik a kereszteseket. Elõször birtokát nejére bízta, majd 1096 augusztus végén indult el kicsiny kisérettel, akik a saját és bátyja birtokairól érkeztek. Üzenetet küld I. Alexioshoz az illõ fogadtatásról. Indulás után csatlakozik hozzá az a szerencsétlenül járt Emicho-féle kereszteshad néhány lovagja(Nesle-i Drogo, Vendeul-i Clarambald, Vilmos, az "Ács"). Rómán keresztül ment, ahol II. Orbán pápától kapott egy arany "Péter-zászlót".
Októberben éri el Barit. Az Ács Vilmossal küldötséget küld elõre, hogy Durazzo kormányzója illõ fogadtatását készítse elõ neki. Kis hajóratj bérel az átkeléshez, de viharba kerülnek és több hajó elsüllyed. Hugó Durazzótól északra a Palli-foknál ér partot. Komnénosz János mindent úgy tesz, ahogy egy herceghez illik, de nem engedi, meg a császár küldöttsége meg nem jön. Manuél Butumitész kíséri Konstantinápolyba Philippopoliszon át. Bár szabadságát korlátozzák a fõvárosban is, a császár rengeteg ajándékkal halmozza el. Hamarosan Hugó hûségesküt tesz, hogy a visszafoglalt területeket visszaadják Bizáncnak.