Régebbi Verseim

Egyedül

Egyedül vagyok.
És ez az ami egész életemben elkísér.
Nem szabad senkiben megbízni,
És itt bukik el mindenki,
Mert odaadja szívét valakinek,
Aki később eldobja azt,
És akkor már úgy érezzük
Összetörtünk. Nincs senkink.
És ez így is van. Egész életedben
Egyedül leszel, és soha nem
Lesz melletted senki, nem írják
Meg helyetted a leckéd, a dolgozatod,
Az érettségid, a végrendeleted.
Csak magad vagy, gondoskodj az életedről:
EGYEDÜL.

2002. 04. 15.

Érted?

Hallod- e!
Igen Te!
Érted ezt?
Hogy mit? Az életet!
Mert én már nem hiszem,
Hogy jobb lehet,
Mert ez, mi történik velem,
Ez nem az én életem.
Meghalok, s egy uj emberben
Lelkemre találok.
TALÁN! Semmi sem biztos!
Mert lelkem bolyonghat messze,
S nem találja azt ki hozzá kedves.
Meghalni? Minek?
Hisz az már nem élet!
Csak a szenvedés az életben,
Csak a sok baj, csak a sok
Zöldség, és ez az ami összekavar.
Nem tudok tovább élni!!
És tűrni kell, míg szíved
Örömre nem lel.
Hát TŰRJ, SÍRJ, és SZERESS!

2002. 04. 23.

9 hónap emléke

9 hónap sok idő,
S a szeretetem egyre nő
Bennem el nem apadó érzelem,
Szeretlek! Szeretlek!!
S csak ez számít énnekem.

2002. 05. 05.

Szerelem?

Mond ez érzés,
Ugye nem kérdés?
Szerelem ez, mi más volna,
Mi szívemben tombolna?
Szeretlek, szeretlek leírom százszor,
Szemem elnéz távol...
Örökké itt leszek, Örökké szeretlek,
S ha itthagysz, akkor is,
Én mindíg itt leszek!

Neked

Itt élsz a szívemben,
Bent vagy a lelkemben.
Onnan tán már ki nem engedlek,
A szerelem börtönébe temetlek,
S ott örökké szeretlek!