Nanking angyala
A világon évente valamivel több, mint egymillió ember lesz öngyilkos a statisztikák szerint. Ráadásul egyharmaduk egyetlen országban, Kínában vet véget az életének. Így talán nem meglepő, hogy Kínában található az a hely is, ahol a világon a legtöbb öngyilkosságot követik el: becslések szerint évente több, mint 4000 ember élete ér véget azon a másfél kilométer hosszú hídon, amely a Jangce folyó északi és déli partját köti össze Nanking városában. Egyébként a világ második legnépszerűbb helye az öngyilkosságra úgyszintén egy híd, mégpedig a Golden-Gate híd San Franciscoban.
Nanking egy jelentős iparváros, Kína Csiangszu tartományának fővárosa, Sanghajtól körülbelül 300 kilométerre fekszik. A városban hozzávetőleg 8.5 millió ember lakik. El lehet képzelni, hogy egy ilyen óriási metropoliszban mennyi tragikus sorsú ember él, de különös módon az öngyilkosok háromnegyede a városon kívüli falvakból származik. Kínának ezen a vidékén bár drága a megélhetés, mégis rémisztően alacsony az életszínvonal még a nagyvárosokban is, a falvakban pedig egyenesen olyan, mintha a középkorba utaznánk vissza. A falusiak egy része jobb élet reményében mindenét feladva próbál munkát találni a városban, de túlnyomó részük falakba ütközik. A városiak nehezen fogadják be őket, nehezen találnak munkát, nehezen értetik meg magukat a városiakkal, mivel a dialektusok Kínában még kis távolságon belül is nagyon eltérőek. A sokszoros kudarc végül megtöri ezeket az embereket, és a Jangce hídján találják magukat, ahol a 150 méteres magasságból való zuhanással próbálják meg megoldani a gondjaikat.
Chen Si egyike a vidékről városba költözött embereknek, akiknek mégis sikerült munkát találniuk. Ő átélte milyen érzés magányosnak és kitaszítottnak lenni. Ő átélte, milyen a kilátástalanság, milyen egyik napról másikra élni, milyen a reménytelenség. Ezért elhatározta, hogy megpróbál tenni valamit a sorstársaiért, és 2003 szeptembere óta minden hétvégéjét kint tölti a Jangce folyó hídján, és reggeltől estig önkéntesként járőrözve próbálja megmenteni az embereket. Telefonszámát az évek alatt már számtalan helyre felfestette a híd teljes hosszában, hogy bárki bármikor felhívhassa, akinek segítségre van szüksége, és robogójával naponta tucatnyiszor körbejárja a hidat, vizsgálja a sétáló embereket, ki viselkedik furcsán. 2003 óta közel 1400 napot töltött már kint a hídon, több, mint 300 ember életét mentette meg, majdnem 10000 embernek nyújtott lelkisegélyt, és több, mint 41000 telefonhívást kapott.
Amit tesz, abszolút önkéntesként teszi. Sőt! Fizetésének felét elkölti különös hobbijára. Állítása szerint az embert, aki meg akar halni elég könnyű lerángatni a hídról, a neheze utána jön. Hiszen segíteni kell neki, hogy meg tudjon birkózni azokkal a problémákkal, amik annyira maguk alá temették, hogy nem látott más kiutat, csak az öngyilkosságot. Ezért a valódi segítség csak azután kezdődik, hogy ők ketten lejöttek a hídról. Chen Si tartja a kapcsolatot azokkal az emberekkel, akiket megmentett, rendszeresen felhívja őket telefonon, érdeklődik, vigyáz rájuk, támogatja őket, segít nekik megoldani az eléjük kerülő kríziseket. Akinek pénzre van szüksége, annak egy kis pénzt ad a sajátjából. Akinek munkára van szüksége annak megpróbál munkát szerezni. Akinek egy kis időre van szüksége, annak lehetővé teszi, hogy ellegyen pár napig abban a lakásban, amit kifejezetten az őáltala megmentett emberek számára bérel.
Chen Si nem egy gazdag ember, a fizetése körülbelül 100000 forintnak megfelelő Jüan havonta, és a felesége bizony időnként panaszkodik is, hogy miért nem tudott magának egy kevésbé megterhelő hobbit választani. De ő nem adja fel, mert mindenkit közel érez magához, aki elviselhetetlen terhet hordozva áll a híd korlátjánál.
A helyiek pár éve már csak úgy hívják őt: Nanking angyala.
Amikor újságírók kérdezik, mi a legnehezebb az önkéntességben, Chen Si azt válaszolja: az, hogy rendszeresen előfordul vele, hogy egy ember a szeme láttára lesz öngyilkos. Nem tudott odaérni hozzá időben, nem tudta visszatartani az illetőt, nem fogta elég erősen, és kicsúszott a kezéből. Ezek megrázó élmények, és bárki más talán fel is adná a kudarcok hatására.
De nem ő.
"Mi emberek nagyrészt szénből és vízből állunk. Csodálatos módon mégis olyan erősek tudunk lenni, mint az acél, néha pedig olyan törékenyek, mint egy tojás." - mondja Chen Si.
Hogy mitől leszünk törékenyek? Habár ő nem végzett semmilyen hivatalos iskolát, nem egy képzett pszichológus, de megvan a magához való esze. Az évek alatt felhalmozott tapasztalata alapján úgy véli, hogy az öngyilkosoknak négy nagy csoportja van.
Az első csoport az, akinek valamilyen nagy drámai változás következett be az életében, például elvesztette a munkáját. A második csoportba azok tartoznak, akiknek halálos betegségük van, és már nem bírják a fájdalmaikat. A harmadik csoport tagjait családon belüli erőszak sújtja. Ők nagyrészt nők, de bizony vannak köztük férfiak is. Végül a negyedik csoportba azok tartoznak, akiknek szerelmi bánatuk van. Mert bizony a szerelembe képes belehalni az ember.
Chen Si tapasztalata szerint az első csoportba tartozókat lehet a legkönnyebben megmenteni. Akinek valamilyen nagy változás állt be az életében, annak rendszerint csak két dologra van szüksége: egy helyre, ahova biztonságban elvonulhat egy kicsit, és időre, amíg feldolgozza a változást, amíg megbírkózik vele. Pontosan ezért bérel lakást Chen Si a számukra. Hasonló a helyzet a családon belüli erőszak esetében is, csak ott természetesen be kell vonni a másik felet is. Ilyenkor sokat beszélgetnek hármasban, hogy a felek az ő jelenlétében tudják tisztázni egymással a konfliktusaikat. Gondolom ezekután nem meglepő, hogy Chen Si tudása szerint az összetört szívek számára is az idő a legjobb gyógyír. Csupán a halálos betegségben szenvedők számára nincsen biztos recept, ők azok, akiket a legnehezebb visszatartani az öngyilkosságtól, érthető módon.
Ez a történet számomra két jelentőséggel bír.
Az első, hogy bármelyikünk elérheti a célját, vagy akár tehet valami jót a világért, másokért, bármelyik pillanatban. Nanking angyala egy szegény ember, mégis elkötelezte magát, hogy megment másokat. Minden áldott hétvégén kint van a hídon, ha esik az eső, ha havazik, ha szmog van, ha köd van, és rendíthetetlenül járőrözik a hídon, hogy megmentse a sorstársait. Akarsz valamit? Hát csináld! Minden más csak kifogás. Ha valamit nagyon szeretnél, ne keress kibúvót, menj utána, és dolgozz a célodért!
A második pedig, hogy a betegségektől eltekintve minden bajunkat csupán egyvalami okozza: az, ha valaki rosszul bánik velünk. Ha a főnökünk, munkatársunk, barátunk, házastársunk rosszul bánik velünk, akkor az súlyos válságot is képes előidézni.
Ha rosszul bánnak velünk, az bizony valódi stresszel jár, és hogy mi történik velünk, amikor stressz ér minket azt egészen pontosan tudjuk, ugyanis Selye János, a világhírű magyar tudós intenzíven kutatta ezt a témát.
Selye János arra jutott, hogy a stresszel járó helyzetek csak négyféleképpen kezelhetők:
1. Elmenekülsz előlük
2. Találsz valakit, aki megvéd vagy megoldja helyetted
3. Megküzdesz a helyzettel és te magad megoldod
4. Megbetegszel
Nincs más út.
Van még egy fontos kifejezés ezzel kapcsolatban: a hatékonyság. Hatékonyan kell menekülnöd, olyan valakit kell találnod, aki hatékonyan véd meg, vagy hatékonyan kell megoldanod a helyzetet.
Különben belebetegszel.
Például, ha százszor kell valakinek elmondanod valamit, az nem hatékony. Ezért abba belebetegszel.
Az egészséged érdekében tehát meg kell tanulnod hatékonyan kommunikálni, hogy megelőzd, hogy rosszul bánjanak veled. Meg kell tanulnod hatékonyan bánni a nehéz emberekkel is, akik látszólag nem törődnek azzal, hogy mi van veled, nem foglalkoztatja őket, hogy jól bánjanak veled.
És természetesen nem csak az egészségedről van szó.
Ha eljutsz oda, hogy egy nehéz embert tudsz kezelni, akkor onnantól bárkit tudsz kezelni. Így ha hatékonyabbá teszed a kommunikációdat, azzal direkt módon javítasz az életed minőségén: kevesebb konfliktusod lesz, kevesebb érdekellentétbe kerülsz másokkal.
Magasabb szintű kommunikációs jártassággal több pénzt tudsz keresni. Akár úgy, hogy jobb munkahelyekre tudsz pályázni, akár úgy, hogy jobb értékesítővé, jobb cégvezetővé, vagy jobb MLM-essé válsz.
Ha hatékonyabban kommunikálsz, akkor több mindent tudsz elérni az életben, így pedig nő az önbizalmad. Ha nő az önbizalmad, akkor jobb döntéseket tudsz hozni az életedet, a jövődet illetően, lesz energiád arra, hogy jobban odafigyelj a környezetedre, jobban bánj másokkal. Röviden: jobb emberré válsz.
Az, hogy mások megértsenek minket az egyik legerősebb vágyunk. Sajnos az esetek nagy részében viszont az a helyzet, hogy a többi ember magával van elfoglalva, a saját bajával, a saját életével, a saját projektjével. Ezért bármennyire is ez lenne a normális, de nincs ideje, energiája, kapacitása arra, hogy megértsen minket. Nekünk kell megértetnünk magunkat.
Nem véletlenül a kommunikáció az egyik legfontosabb területe az életünknek: összefügg az anyagi helyzetünkkel, az egészségünkkel, az önbizalmunkkal, végső soron azzal, hogy mennyire vagyunk boldogok.