Simson Motor

A Simson S51-es modell egy két személy szállítására is alkalmas, de mára már elavult, többnyire megbízható, strapabíró kismotorkerékpár. 1980-ban jelent meg, az S50-es sorozatot váltotta le. 1980-tól 1991-ig gyártották a volt NDK egyik egykori körzeti székvárosában, Suhlban. A sorozatból kb. 1 300 000 db készült összesen. Legnagyobb számban az "S51B 1-4" típusú példány, ebből 360 600 db gördült le a gyártósorról 1980 és 1989 között. (Néhány típus neve mellett zárójelben az ismertebb neve vagy az oldalmatricán szereplő felirat szerepel, a könnyebb felismerhetőség érdekében.)

A sorozat tagjai legkönnyebben a motorblokk (M531 vagy M541 típusú) alapján különíthetőek el elődjétől, az S50 típustól (szögletesebb forma, generátor fedélen nagy Simson felirat, kuplungfedélen szerepel a választható sebességfokozatok száma, valamint a hengerfej bordázata párhuzamos), ám ezenkívül másféle kezelőszervekkel szerelték (kombinált kapcsoló), valamint a fényszóróház műanyagból készült, laposabb formát öltött. Ezeken kívül a további részleteiben megegyezik az S50-es modellel.

Az S51-eseket hajtó M541 KF motorblokk, karburátor, illetve váltó- és berúgókar nélkül

Típusok

Az S51 sorozatnak több típusát gyártották, melyek teljesítménye közel azonos, különbségek csupán a felszereltségben mutatkoznak.

S51N-H: A típus nevében szereplő "N" betű jelentése egyesek szerint "Normal", mások szerint a "Nicht" (semmi) ill. "Neutral" (semleges). Egy másik forrás szerint, a Simsonok (amelyek N-es típussal jöttek ki), nem volt index, és csak gyári, kék festés volt. A jármű felszereltsége csekély, nem volt rajta irányjelző, hátsó lábtartó, az ülésen kapaszkodó, csomagtartó, km óra valamint a kombinált kapcsoló és a gyújtáskapcsoló is hiányzott róla. A hátsó teleszkóp műanyag borítást kapott. Akkumulátor sem volt gyári tartozék. A duda helyett "IFA" feliratú csengő volt rajta, jellemzője az egyszerűsített elektromos rendszer (csak a szükséges elektromosságot kapta). Leginkább ezüstszürkére fújt acélfelnit kapott, majd 1985-től már alufelnivel is szerelték. Ennek a típusnak - teljesítményben 2,45 le-re fojtott - kizárólag 3 sebességes motorblokkja (M531 KF) volt. A 40 km/h-s végsebességre való fojtást több módon érték el. A henger kipufogócsatornájának méretét csökkentették, a porlasztónál egy műanyag karikával akadályozták a súber teljes útján való mozgását, a kipufogókönyök hosszát megnövelték és a kipufogódobból eltávolították a konfúzor részt, helyette sima lemezt kapott nyolcas furattal. Az N típus könnyen felismerhető jellemző kék színéről (viccesen: "bilikék") és az irányjelzők hiányáról. 1987-ig készültek ezek a modellek, 16N1-11-es, majd 1986-tól 16N3-12-es porlasztóval és 6 V-os elektromos rendszerrel. A típust 1987-ig K-30-as gumikkal szerelték.

S51B 1-3-H: A típus nevében szereplő "B" a "Blinker" (irányjelző) szó rövidítése. A típusban szereplő 1-es szám a megszakítós gyújtásra utal. Ami ezen a modellen található, az alapfelszereltségnek tekinthető, mert az S51N-en és az S51E/4-en kívül az összes későbbi típus tartalmazza. Tehát ezen modellen található irányjelző, hátsó lábtartó (nem mindegyik magyarországi példányon), ülésen kapaszkodó, csomagtartó, krómozott hüvelyű hátsó teleszkópot, kombinált- és gyújtáskapcsoló, akkumulátor, elektromos kürt, helyzetjelző. Előre 6 V 25/25 W-os izzó tettek. A régebbi nagyobb felszereltségű Simsonokról ismert 16 collos alumínium felniket kapta. A típust csak és kizárólag 3 sebességes (M531 KF) blokkal árulták. Jellemző színek: piros, világos- és sötétzöld, okkersárga, majd 1987-ben (az N típus gyártásának befejezésekor) kevés számban "bilikék" színben is kapható volt. 1988-ig gyártották a típust ebben a formában, 1985-ig BVF 16N1-11-es típusú porlasztóval, majd a szigorodó környezetvédelmi normák miatt 1986 januárjától a korszerűbb BVF 16N3-4-es porlasztóval szerelték fel. A típust 1987 első feléig fém mutatós 100-as kilométerórával, ezt követően műanyag mutatóssal szerelték. A típust 1987-ig K-30-as, majd 1988-ban K36/1-es gumikkal szerelték.

S51B 1-4-H: Megegyezik az előző típussal, egyedüli különbség a 4 sebességes motorblokk.

S51B 2-4-H (S51 Electronic): A típus ismertebb neve: S51 Electronic, amely az első csúcsfelszereltségű típus volt. A típusban szereplő 2-es szám a tirisztoros gyújtásra utal. Eltérés a korábbi típusokhoz képest: erősebb fényszóró (6 V 35/35 W), 1983-tól első teleszkóp gumit, feketére fényezett hátsó teleszkópot, valamint megszakító nélküli, tirisztoros gyújtása volt, amely nem igényelt karbantartást. Jellemző színe 1985-ig a sötét (méreg)zöld szín, majd 1986-tól a többi színben is kapható volt. 1983-ban megkapta a vastagabban párnázott bordázott enduro típus ülését, 1986-ban lecserélték a normál hajlított berúgókart a kihajtható enduro berúgókarra. A típust 4 sebességes blokkal (M541/1KF) szerelték. 1985-ig BVF 16N1-11-jelű porlasztóval, majd a szigorodó környezetvédelmi normák miatt 1986 januárjától a korszerűbb BVF 16N3-4-es porlasztóval szerelték fel. A típust 1987 első feléig fém mutatós 100-as kilométerórával, ezt követően műanyag mutatóssal szerelték. A modell 1987-ig K-30-as, majd 1988-tól K36/1-es gumikkal szerelték.

Simson S51B 2-4-H, avagy Simson Electronic

S51E-H (S51 Enduro): A típus nevében szereplő "E" az "Enduro" (endurance = kitartás) rövidítése. 1981 telén mutatták be az új modellt. Főbb eltérés a többi típushoz képest a megjelenésében nyilvánul meg: emelt kipufogó található rajta (a hátsó teleszkóp miatt horpasztott a kipufogó dob valamint a dob miatt a légszűrő fedél szintén horpasztott), védőráccsal, az első lábtartó vas jobb oldala szélesebb a kényelmes elhelyezkedés végett. A jobb oldali hátsó lábtartó vas szélesebb a fenn vezetett kipufogó dob miatt. Kettő fokozatban állítható krómozott hátsó rugóstagokat kapott kevesebb menetszámú rugóval, amely az MZ-hez hasonló. Az enduro gyári felszereltséghez hozzátartozott a terepmintás Pneumant K32 gumiabroncs. A lábfék karja sem görbített a fenn vezetett kipufogó miatt, stílusosabb behajtható berúgókart kapott valamint a kormány is magasabb lett, valamint gondozásmentes tirisztoros gyújtást kapott. A többi típushoz képest az üléshuzat mintája is eltérő, divatos, a csúszás meggátlására szolgáló bordázott felületet kapott. A nagyobb igénybevétel miatt a motorblokk felett két vázmerevítőt kapott. Jellemző még a polírozott generátor fedél valamint a szintén finoman polírozott első teleszkóp alsó szár. Az electroniccal ellentétben a típus már a gyártásának megkezdésekor megkapta az első teleszkóp gumit. Többi típushoz képest még eltérő a hátsó krómozott csomagtartó függőleges eleme, valamint a hátsó sárvédő, amely a többi típushoz képest 5 cm-rel rövidebb. Jellemző színe kezdetben az elegáns ezüstszürke (AL Silbermetaleffekt), majd 1986-tól további színváltozatokban is készültek, mint piros, világos-, sötétzöld, okkersárga. Az ezüst szín 1988-ban tűnik el a kínálatból. A blokkja 4 sebességes (M541/4 KF), 1988-ig 6 V-os világítással, majd 1989. januárjától 12 V-ossal. Az enduro típus megjelenésének évét követően kapott valamennyi típus nagy, áztatós tankmatricát, új, nagyobb három csavaros hátsólámpát, valamint fokozatosan elhagyták az első sárvédőív merevítéseit. 1985-ig BVF 16N1-11-jelű porlasztóval, majd a szigorodó környezetvédelmi normák miatt 1986 januárjától a korszerűbb BVF 16N3-4-es porlasztóval szerelték fel. A típust 1987 első feléig fém mutatós 100-as kilométerórával, ezt követően műanyag mutatóssal szerelték.

Simson S51E-H, avagy Simson Enduro

S51E/4 (S51 Enduro): A típus hazánkban nem kapható, csupán a német piacra gyártották 1984 és 1988 között. Története rövid: mivel az igényeket enduro kismotorok terén nem tudta kielégíteni a gyár, ezért egy egyszerűbb, olcsóbb típus gyártásába fogott, amely az N típushoz hasonlóan egyszerűsített elektromos rendszert (nem kapott gyújtáskapcsolót, indexeket valamint kombinált kormánykapcsolót) kapott. Az "E/4"-es típus az "Enduro"-ból származó magas kipufogót, kormányt, hátsó rugóstagot, vázmerevítést, kihajtható berúgókart, lábfék kart, az "Enduro" üléshuzatát és gumiköpenyeit (K32 Pneumant) viselte, valamint egy 4 sebességes (M541/2KF) motorblokkot kapott. A típus csak és kizárólag 6 V-os megszakítós rendszerrel került forgalomba.

S51C (S51 Comfort): A típus nevében szereplő "C" a "Comfort" rövidítése. Az igazi csúcsfelszereltségű típust 1983-ban tették elérhetővé. Az "Enduro"-ról ismert kényelmes hátsó rugóstag, és az üléshuzat (picit módosítva), némely példányon pedig még a merevítés is visszaköszön. A fordulatszámmérő és a halogén HS1 fényszóró gyári felszereltség volt. Újdonságnak számított a színre fényezett sárvédő is (a többi típuson 1990-ig ezüstszürke minden esetben), a blokk pedig 4 sebességes, feketére festett. A többi típustól eltérően ennek a változatnak fordulatszámmérő kihajtása is van ami baloldalt helyezkedik el . Jellemző szín: atlaszfehér, egyedi sárga feliratokkal. Sajnos Magyarországra hivatalosan nem került egy példány sem. Valójában igen kevés példány készült belőle a többi típushoz képest (31 000 db). 1989-ig gyártották.

S51/1B-H (S51 12 Volt): 1989-ben a gyárban áttérnek a 12 V-os elektromos rendszerre, valamint innentől kezdve kizárólag 4 sebességes blokkokkal szerelik az S51 széria összes tagját. Ez a típus lesz az alapfelszereltségű típus 1989 után, amely a régebbi "B" típus összes extrájával rendelkezik, és a régebbi "B" típus helyét veszi át. Főbb eltérések: a gyújtáskapcsoló alá szerelt hagyományos diódás 6 V-os feszültségszabályzót és a tank alá szerelt 6V-os indexautomatát egy "ELBA" (Elektromos töltő- és villogóberendezés) nevezetű 12 V-os elektronikus egység helyettesíti, a kürt a jobb első teleszkópra került, és a féklámpakapcsolót megváltoztatják (a hátsó középre kerül, amelynek kapcsolóját most már a lábfékkar működteti közvetlenül, valamint bevezetik az első kapcsolót is is). A matrica 1989 végétől már nem áztatós, hanem hagyományos ragasztós. A megszakítós gyújtást meghagyták. A modell a már jól ismert BVF 16N3-4 jelű porlasztót kapta (az S51/1B-H40 a BVF 16N3-12 jelűt). Jellemző színek: piros, világos, sötétzöld és 1990-től a törtfehér vagy piszkosfehér, amely az okker színt váltotta le. 1989-ben eltérő mintázatú, "S51 12 Volt" feliratú oldalmatricát kap egységesen az összes Simson típus, valamint fekete fényezésű sárvédőkkel is készül a gyártás utolsó évében. 1989-ben érkeznek hazánkba az S51/1B-H típusok hazánkba, majd 1990-től csak és kizárólag a 2,45 le-re fojtott változat, az S51/1B-H40 változat érkezik hozzánk.

S51/1C1-H (S51 12 Volt): Hasonló a "/B2-4" típushoz, kivéve az elektromos rendszert: 12V 35/35 W-os halogén HS1 fényszóróval szerelték, amihez módosították a műanyag lámpaházat, valamint a kisebb méretű elektromos kürt az első teleszkóp jobb első szárának rögzítéséhez került. A tirisztoros gyújtást érintetlenül hagyták. Mezei nevén elektronik, nem keverendő a Comfort-tal a "C" betű miatt . Kizárólag fojtatlan 4 sebességes motorblokkal (M542/4KF) árusították. Jellemző színe a piros, sötétzöld, világoszöld, az okkersárga színt leváltotta az törtfehér/piszkosfehér. Ezüstmetál színt eredetileg nem kapott a típus. A vizes matricákat 1989 év végén normál matricákra cserélték, az oldaldekliken szimplán a 12V felirat állt. Az S51/1C1 típust csak és kizárólag BVF16N3-4-es karburátorral szerelték. 100-as, műanyag mutatós km órát kapott, a kipufogó vége már számozott. A modellt csak K36/1-es gumival szerelték. Ezt a típust Magyarországon is forgalmazták, de kevesebb extrával, mint "névrokonát" (a "Comfort"-ot).

S51/1E-H (S51 12 Volt): A "/1B" újdonságait tartalmazó "Enduro" modell. Gyújtása megegyezik a "/1C"-ével: 12 V-os elektromos rendszer, tirisztoros gyújtás, valamint a /1C"-ről is megismert halogén HS1-es 12V 35/35W-os izzó gondoskodik a világításról. Jellemző színek: "piszkosfehér", piros, ritkábban világos és sötétzöld. Az ezüst szín még 1988-ban eltűnik a kínálatból.

Ezek voltak az ismertebb típusok. A -H jelzés a Magyarországra szánt típusokat jelzik. Ezek, ha sosem voltak rendszámosak, akkor előfordulhat, hogy a fojtott teljesítményű (S51N-ről ismert) hengerrel kerültek forgalomba kismotorként (CM50ccm beütés az adattáblán vagy mellette a váznyakon).

A típusok leírása a legtöbb mai Simson kismotorra már csak részben vonatkozik, mivel az alkatrészek csereszabatossága és a könnyű szerelhetőségük miatt szinte alig maradtak gyári állapotú, érintetlen típushű példányok (az N-es típusra fokozottan igaz, melyeket csekély felszereltségük miatt leginkább szoktak bővíteni).