Főoldal Filmek Sorozatok Starfleet Szereplők

Nos lássuk a filmeket ...




bővebb info az almenüknél --> katt ide az ugráshoz



Star Trek I.: Csillagösvény
(1979. december 7.)



Két és fél év telt el azóta, hogy Kirk befejezte öt éves parancsnoki szolgálatát a USS Enterpriseon. Az Enterpriset felújították, és James T. Kirköt előléptették admirálissá, így ő a Csillagflotta parancsnoka. Egy masszív energia felhő formájában megjelenő idegen erőt detektálnak Klingon felségterületen, amely a Föld felé halad. A felhő útja során elpusztít három klingon hajót, és a Föderációs Epszilon-9 es megfigyelő űrállomást. A flotta parancsnokság úgy dönt, hogy az Enterpriset bízza meg, hogy lépjen kapcsolatba a jelenséggel. Kirk admirális átveszi az Enterprise feletti parancsnokságot, ezzel is bosszantva Willard Decker parancsnokot, hisz őt jelölték volna erre a posztra. A régi legénység legtöbb tagjával a fedélzeten, az Enterprise elindul, hogy teljesítse a küldetést. Az indulásnál azonban baleset történik, a transzporter meghibásodása miatt a tudományos tiszt meghal. Hiányát azonban pótolja Spock parancsnok, akit később vesznek fel a fedélzetre, mivel pont a Vulcanon végezte a kolinahr nevű rituálét. Az Enterprise kapcsolatba lép a felhővel, és megindul a belseje felé, ahol is egy hatalmas idegen űrjárművet találnak. Egy idegen szonda jelenik meg az Enterprise hídján és elrabolja a navigátort, Ilia hadnagyot, akit egy Ilia formájú androiddal helyettesít. Ennek feladata az, hogy a "Szén alapú egységeket tanulmányozza", az ez idáig ismeretlen lény, V'ger utasítására. Decker kétségbe esik Ilia elvesztése miatt (szerelme volt), ám rájön, hogy a droid rendelkezik Ilia emlékeivel. Mindeközben Spock űrsétára indul, és telepatikus kapcsolatba kísérel lépni a lénnyel. Kísérlete sikerrel jár, és megtudja, hogy V'ger egy élő gépezet.
Az Enterprise végül eléri V'ger központját, és kiderül, hogy V'ger nem más, mint a Voyager 6 űrszonda, ami a Voyager program részeként készült, és a huszadik század során lőtték fel a Földről (fikció). A meghibásodott szondát élő robotok faja találta meg, és annak feladatát (információgyűjtés és annak visszajuttatása a teremtőjéhez) úgy értelmezték, mint egy utasítást Istentől. Hogy a szonda célját "megismerni, ami megismerhető" teljesíteni tudja, a robotok módosították, és megépítették számára ezt az űrhajót. Az útján hazafelé (Föld) annyi információt szerzett, hogy öntudatra ébredt. Azonban ez a sok információ sem tud választ adni azon kérdésekre, amik annyira izgatják: mi létének célja, ki az Isten, mi a magasabb létforma. Úgy gondolja, hogy ezen a kérdésekre csupán teremtője (az emberiség) tud választ adni (azonban nehezen tudja elfogadni, hogy a primitív "szén alapú egységek" lennének a teremtői…) A film végén Decker és V'ger (Ilia képében) egyesülnek, és egy magasabb létsíkba kerülnek. Így az emberiséget megmentette az Enterprise legénysége.


Kirk leleplezi V'Ger valódi kilétét (VoyaGER)



vissza a lap tetejére



Star Trek II.: Khan haragja
(1982. június 4.)



A film a Star Trek eredeti sorozata egyik epizódján, a Space Seeden (Írmag az űrben) alapul. Az epizódban az Enterprise csillaghajó legénysége egy régi hibernációs hajót talál, fedélzetén Khan Noonien Singh és csatlósai tartózkodnak. Khan a huszadik század genetikai technológiájának csúcspéldánya, egy szuperintelligens és emberfeletti erejű augment (Nemesített). Khan vezette az augment seregeket az eugenikus háborúban, majd miután legyőzték, leghűségesebb katonáival a Botany Bay hibernációs hajón elmenekültek. Egy évszázaddal később megszállják az Enterprise csillaghajót, de Kirk kapitány legyőzi, őket és az augmenteket száműzik a Ceti Alpha V bolygóra.
Évtizedek telnek el, Kirköt admirálissá nevezik ki, és a Csillagflotta-akadémián oktat. Kirk egy hajószimulátorban oktatja kadétjait, a megoldhatatlan Kobayashi Maru tesztprogramot futtatva. A tesztet egy ember volt csak képes megoldani, és csak csalással, ez maga Kirk volt, még kadét korában. A szimulátor-Enterprise hídján a vulkáni-romulán Saavik hadnagy parancsnokol, és képtelen megoldani a Kobayashi Maru programot.

Mindeközben a USS Reliant (NCC-1864) Miranda osztályú kutatóhajó a Genezis projekt végcéljául szolgáló bolygót kutatja, dr. Carol Marcus utasítására. A projekt célja: M típusú, lakható bolygót teremteni akármilyen lakhatatlan planétából. A bolygó átvizsgálása közben Terrell kapitány és társa, az Enterprise korábbi biztonsági főnöke, Chekov első tiszt egy űrhajó roncsait találja meg, a Botany Bay az. Chekov felismeri a roncsokat, s menekülnének, ám Khan és Augmentjei elfogják őt és Terrell kapitányt. Khan elmagyarázza, hogy a bolygó, melyen tartózkodnak, a Ceti Alpha V, élővilágát azonban elpusztította egy szomszédos bolygó pusztulása. Khan és emberei csak nagy nehézségek árán maradtak életben a bolygón. Khan egy parazitával manipulálja áldozatai agyát, így megtudja, hogy Terrell és Chekov miért vannak a bolygón.

Kirk admirális csapata és gyakorló legénysége ezalatt az Enterprise fedélzetén próbautat tart. Adás érkezik dr. Carol Marcustól, aki nem érti, hogy a Reliant miért kéri az ő űrlaboratóriumuktól a Genezis gép átadását. Miután az adás hirtelen megszakad, Kirk átveszi az Enterprise irányítását Spocktól és dr. Marcus Regula Bázisa felé veszik az irányt. Útközben találkoznak a Reliant csillaghajóval, mely látszólag kommunikációra képtelen. Kirk gyanút fog, de későn, s a Khan irányítása alatt álló Reliant tüzet nyit a gyanútlan Enterprise-ra. A Reliant fézerágyúi feltépik az Enterprise páncélzatát, kárt tesznek a térhajtómű-reaktorban, a hajó súlyos károkat szenved. Khan Kirk megadását követeli, Kirk azonban egy ügyes trükkel az Enterprise számítógépén keresztül, feltöri a Reliant számítógépeit és kikapcsolja annak védőpajzsát. Az Enterprise utolsó energiáival kárt okoz a Reliant rendszereiben, így az visszavonul. Az Enterprise lassan eléri a Regula laboratóriumot. Kirk megadja a parancsot, hogy az Enterprise induljon el egy csillagbázisra, sérüléseit kijavítandó.

A Regula laboratóriumba sugározván Kirk és felderítő csapata szörnyű mészárlás nyomait találja, a számítógépek memóriabankjait is kitörölték, s a maradék adatok szerint még a Regula bolygóra is sugároztak valamit. Megtalálják Terrell kapitányt és Chekovot is, majd követik a koordinátákat, s egy barlangba érkeznek, ahol Kirk találkozik egykori kedvesével, dr. Carol Marcusszal és fiukkal, Daviddel. Az agymosott Terrell kapitány és Chekov Kirk ellen fordul, ám igazi személyiségük felülkerekedik a paraziták által okozott sugallatokon. Terrell öngyilkos lesz, Chekov teste pedig kiveti a parazitát. Khan ekkor felveszi a kapcsolatot Kirkkel. Kirk kihívja egy mindent eldöntő párbajra, ám Khan egy szó nélkül feltranszportálja a Reliantra a barlangban őrzött Genezis gépet. Elmondja, hogy hagyja Kirköt meghalni a Regula bolygón, ahogyan Kirk is otthagyta a halott Ceti Alpha V-ön.

Carol szerint a Genezis gép első fázisa édenkertet alakított ki a barlangból, s valóban, beljebb érve egy trópusi világot találnak a Csillagflotta tisztjei. Így nem pusztulnának éhen. Kirk azonban tudja, hogy nem maradnak a Regula bolygón, Spock valójában nem indult az Enterprise csillaghajóval a javítóbázisra, s felsugározzák Kirkéket a hajóra. Az Enterprise a Mutara csillagködbe csalja az őket üldöző Reliantet. A köd megzavarja a hajók érzékelőit, így csak Chekov pontos célzásának köszönhetően kerekednek felül Khan hajóján. A szétroncsolt Reliant fedélzetén Khan aktiválja a Genezis gépet. Kirk parancsot ad térváltásra, de a hajó reaktora károsodott és ez lehetetlen. Spock ezt hallván a reaktortérbe megy, vulkáni szervezete ugyanis tovább ellenáll a sugárzásnak, mint az emberi szervezet. Képes működésbe hozni a reaktort, az Enterprise teret vált, épp, mikor a Genezis gép aktiválódik. A gép a Reliantból és a Mutara ködből egy új bolygót alkot.

Kirk a haldokló Spockhoz rohan, de elválasztja őket a reaktortér átlátszó védőfala. Spock megvallja örök barátságát Kirkhöz, s utolsó szavaival „Hosszú és eredményes életet!” kíván neki. A romos Enterprise túlélő legénysége a legnagyobb tiszteletadással vesz búcsút Spocktól, akinek holttestét egy kapszulában az újonnan született bolygó felszínére lövik. A ceremónia végeztével az Enterprise hazaindul


Az eltulajdonított USS Reliant



vissza a lap tetejére



Star Trek III.: Spock nyomában
(1984. június 1.)



Röviddel a Star Trek : Khan haragjában történtek után a USS Enterprise, fedélzetén a USS Reliant legénységével elindul, vissza a Földre. Kirk admirális értesül, hogy az idejét múlt hajó napjai meg vannak számlálva, nem szándékoznak felújítani, hanem inkább leszerelik a flottából, s a legénységét áthelyezik. Eközben dr. Leonard McCoy különösen kezd viselkedni, mintha igazából Spock lenne (még a hangszíne is megváltozik). Mindeközben Kirk fia David Marcus és Saavik hadnagy a USS Grissom nevű kutatóhajón tartózkodnak, és a Genesis bolygót tanulmányozzák, ami a második film végén keletkezett. Ők ketten lesugároznak a bolygó felszínére, hogy a terraformáció stádiumát tanulmányozzák. A bolygón töltött idő alatt felfedezik, hogy Spock teste újjászületett a Genesis effektus hatására, habár emlékei nincsenek, és egy gyermek testi és szellemi szintjén van. Marcus, Saavik unszolására elismeri, hogy instabil proto-anyagot alkalmazott a Genesis készülék építése közben, hogy így "áthidaljon néhány problémát. Enélkül ugyanis a Genesis folyamat évekbe tellett volna, vagy egyáltalán le sem játszódott volna. Tudtukon kívül egy klingon parancsnok, Kruge is érdeklődik a Genesis iránt. Akárcsak Khan, ő is fegyverként használná a technológiát, ezért lopott információk segítségével eljut a Genesis bolygóhoz. Spock apja, Sarek ellátogat a Földre, és Kirk segítségével felfedezi, hogy McCoy hordozza Spock katráját (lelkét), ám ahhoz, hogy békében nyugodhasson a Vulcanon a testére is szükség van. Ha nem cselekednek gyorsan McCoy meg is halhat. Megtagadva azon parancsot, mely szerint senki sem közelítheti meg a Genesis bolygót, Kirk összefog volt tisztjeivel, ellopja az Enterpriset, hatástalanítja az őket üldöző USS Excelsiort és visszatér a távoli planétára, ami közben a megsemmisülés stádiumába lépett, köszönhetően a gyors fejlődésének.

Először Kruge éri el a Genesist és elpusztítja a USS Grissomot. Ekkor megöli a taktikai tisztjét, mivel az túl gyorsan pusztította el a hajót, hiszen Kruge túszokat akart volna. Legénysége elfogja a bolygón tartózkodókat: Davidet, Saavikot, és a már tinédzser Spockot. Közben Kirkék is megérkeznek, de fogalmuk sincs arról, hogy a közelben lapul az álcázott Klingon hajó. Az Enterprise felfedezi az álcázott hajót és elsőként nyit tüzet a klingonokra, így megszűnik az álcázásuk, habár a harc során az Enterprise nem képes felvonni a pajzsát, így kiszolgáltatottá válik. Kruge felszólítja az Enterprise legénységét, hogy adják meg magukat, s hogy bizonyítsa elszántságát, utasítja egyik bolygón lévő emberét, hogy öljön meg valakit a túszok közül. David megpróbálja megvédeni a kiszemelt Saavikot, ám eközben megölik. Kirk összeomlik fia halálhírének hallatára. Ahelyett, hogy megadnák magukat, Kirk, Scotty és Chekov beindítják az önmegsemmisítést, megölve ezzel Kruge legénységének nagy részét, kik közben átsugároztak az Enterprisera, hogy elfoglalják azt. Közben Kirkék lesugároztak a bolygó felszínére, és innen szemlélik, ahogy az Enterprise darabjai szétégnek a Genesis légkörében. Megtalálják Spockot és Savikot, és kiszabadítják őket. Kruge, aki még mindig akarja a Genesis technológiát, lesugároz a bolygóra és kézi tusát vív Kirkkel. Az enterprise kapitánya legyőzi Krugeot, és Spockkal (a többieket követve) felsugároz a Klingon hajóra, amelyen már csak egy Klingon tartózkodik, így azt könnyen elfoglalják. A csapat visszatér a Vulcanra, ahol is megkísérlik Spock testét egyesíteni a lelkével. A művelet sikerrel zárul, habár Spock emlékei csak lassan térnek vissza. A film utolsó jelenetében Kirk Spockkal beszélget, spock utolsó szavai így hangzanak: "Jim. A neve Jim"


McCoy doki a "Spock nyomában" c. filmben



vissza a lap tetejére



Star Trek IV.: A hazatérés
(1986. november 26.)



Egy óriási idegen szonda érkezik a Földhöz, és különlegesen erős jeleket sugároz a planétára, melynek következtében elszívja a közelben lévő hajók energiáját, és felforralja a tengereket. James T. Kirk kapitány és csapata éppen Spockért megy a Vulcanra, amikor értesülnek a flottától a Földnél kialakult helyzetről. Kirk tudja, hogy a flotta nem lesz túl boldog, hiszen a USS Enterprise megsemmisült, ezért egy ellopott klingon hajóval indulnak a Föld felé. Spock, aki még szellemileg még mindig regenerálódik, rájön, hogy az idegen szonda a hosszúszárnyú bálnákkal próbál kapcsolatot felvenni. Ezeket az élőlényeket azonban az emberiség három évszázaddal ezelőtt, a vadászatnak köszönhetően kiirtotta. Kirk parancsba adja, hogy kezdjenek az űrhajóval a Nap körül nagy sebességgel keringeni, mert így a csillag nagy gravitációs tere, és a fénysebességnél gyorsabb haladás révén visszautazhatnak az időben. A művelet sikerrel zárul, melynek köszönhetően 1986-ban találják magukat. A legénység a hajót álcázza, és leszállnak a kaliforniai San Franciscóban (a Golden Gate Parkban). Szerencsére a közelben rábukkannak két bálnára, melyek alkalmasak a szondával való kommunikációra, továbbá olyan alapanyagokra, melyekkel megépíthető a bálnák szállítására szolgáló medence. Ráadásul Kirk és Spock elnyerték dr. Gillian Taylor bálnabiológus támogatását is, aki a bálnákat gondozza a sausalitói Tengerek élővilága aquaparkban. Miután leküzdötték a legfőbb gondokat (beleértve meggyőzni Taylort, hogy a jövőből jöttek), az Enterprise legénységének sikerül kimenteni a két bálnát az aqua parkból, visszatérnek a jövőbe és megmentik a Földet. A legénység azonban hadbíróság elé kerül, mivel több szabályt is súlyosan megszegtek (ezek a korábbi filmekben történtek). A vádlottakat hősies tetteik miatt felmentik, kivéve Kirk admirálist, akit „büntetésből” lefokoznak kapitányi rangra, és a USS Enterprise-A-ra vezénylik. Dr. Taylor, aki a legénységgel együtt visszatért a 23. századba, úgy dönt, hogy belép a csillagflottába, mint tudományos tiszt.


McCoy és Scotty a múltban, 1986-ban egy plexigyárban.



vissza a lap tetejére



Star Trek V.: A legvégső határ
(1989. június 9.)



A Star Trek IV: A hazatérésben történtek után az Enterprise legénysége megérdemelt pihenését tölti, miközben az űrhajót éppen javítják. James T. Kirk Yosemite nél pihen, de közben két igazi kihívást is teljesíteni akar: megmászni a Kapitány-csúcsot, és megtanítani Spockot tábori dalokra. Szerencsétlenségükre a pihenésük hamar véget ér, amikor a legénységet a távoli Nimbus III-hoz vezénylik túszmentés céljából. A Klaa nevű Klingon kideríti mi az Enterprise küldetése, és úgy dönt, hogy követi a föderációs hajót, hogy elfogja, vagy megölje Kirk kapitányt. A Klingon tanács nem támogatja őt ebben, de a küldetést becsületbeli ügyként kezeli. Megérkezve a Nimbus III hoz, az Enterprise csapata kideríti, hogy a renegát és érzelmekkel túlfűtött vulcani, Sybok (aki Spock féltestvére) egy klingon, egy romulán, és egy föderációs túszt ejtett. Azt is elárulta, hogy ezt pusztán azért, hogy az Enterprise érte jöjjön. Sybock kihasználja különös képességét (mellyel megismerheti bárki legnagyobb lelki traumáját), hogy a legénység bizalmába férkőzzön. Miután átveszi az Enterprise feletti irányítást, elindul azon hatalmas energia jelenség felé, amit csak Nagy Energia Gátként ismernek. Célja az, hogy ezen áthatolva eljusson a legendákból ismert misztikus planétára, melyet Sha Ka Ree néven ismernek, ahol is egy különös idegen életforma várakozik. Sybock elárulja, hogy víziói voltak, és hajlandó a lény minden parancsát követni. A legnagyobb probléma az, hogy a bolygó a " legvégső végső határon" túl van, ott ahol még sem ember, sem más élőlény nem járt, ugyanis az energia gátat áthatolhatatlannak tartják. Innen a film címe. Az Enterprise végül is sikerrel áthatol a jelenségen, és egy planétára lel az űr eme feltérképezetlen részén. Kirk, Spock, McCoy és Sybock lesugároz a bolygó felszínére, hogy megvizsgálják azt, ami teljesen elhagyatottnak tűnik. Hirtelen kövek emelkednek ki a földből előttük, és megjelenik egy ismeretlen lény. Istenként beállítva magát, megkérdi a legénységet, hogy hogyan jutottak el ide. Amikor tudomást szerez az Enterpriseról, kijelenti, hogy azzal kívánja elhagyni a Nagy Gátat. Amikor a szkeptikus Kirk felteszi a kérdést: "Istennek miért kell egy csillaghajó", az idegen megmutatja igazi természetét. Sybock, rádöbbenve óriási tévedésére, (életét feláldozva) küzdeni kezd a gonosz teremtménnyel, ezzel esélyt adva a többieknek a menekülésre. Spock meggyőzi a klingon nagykövetet, és az parancsba adja Klaanak (ők ez idáig titokban követték az Enterpriset), hogy mentsék ki Kirk kapitányt, aki közben Sybocknak próbált segíteni. Természetesen Kirk is megmenekül, és a többiekkel együtt elhagyja a bolygót.


Spock , Sybok , és McCoy a Sha Ka Ree bolygón.



vissza a lap tetejére



Star Trek VI.: A nem ismert tartomány
(1991. december 6.)



Nyugtalanság keríti hatalmába a klingon anyabolygó (A Kronosz) lakosait, miután a Praxis nevű holdja felrobban. A hold kulcsfontosságú volt az energia előállítás szempontjából, ráadásul a robbanás beszennyezte a Kronoszt is. Az előrejelzések szerint ez 50 évre tönkretette a légkört. Mivel a planéta már nem képes ellátni a lakosságot, a Klingon Birodalom úgy dönt, hogy békét köt a Föderációval. A Csillagflotta úgy dönt, hogy a USS Enterpriset küldi, hogy vegyék fel a kapcsolatot Gorkon kancellárral, és kísérjék a Földre. Ez az ötlet nem tetszik James T. Kirk kapitánynak, hiszen fiát Kruge parancsnok ölte meg a Star Trek III: Spock nyomában című filmben. Kirkék találkoznak Gorkon csatahajójával, a Kronos 1-gyel, a Klingon határ közelében. A kapitány meghívja a vendégeket az Enterprise fedélzetére, vacsorára. Az összejövetel nem zajlik le zökkenőmentesen, ugyanis vannak, akik nem értenek egyet a békekötéssel, továbbá sokan annak kimenetelén vitatkoznak. A klingonok attól is tartanak, hogy a Föderációnak köszönhetően kultúrájuk majd idővel szertefoszlik. Nem sokkal a vacsora után, úgy tűnik, hogy az Enterprise tüzet nyit a Kronos 1-re egy pár torpedóval. A lövések stratégiai pontokat találnak el, és több más rendszerrel együtt, a mesterséges gravitáció is megszűnik a Klingon hajó fedélzetén. Eközben mágnesezett Csillagflotta űrruhába bújt emberek transzportálnak át a sérült hajóra, és a kancellár szobája felé haladva mindenkit megölnek. Gorkon kancellárt megölik, habár Chang tábornok nem kerül elő. Kirk és Dr. Leonard McCoy áttranszportál a Kronosz 1-re, hogy segítsenek megmenteni a kancellár életét. Azonban nem járnak sikerrel, a Klingonok fogságába kerülnek, akik visszaindulnak velük a Kronoszra. Ott már várja őket Gorkon lánya Azetbur, aki az új kancellár lesz. Ő mindenképpen békét akar, ezért úgy dönt, hogy folytatja a tárgyalást, de azt már egy másik helyszínen kell lebonyolítani. Egy olyan helyen, ami a legtöbb Föderációs és Klingon Biztonsági tiszt előtt titok marad.

Kirköt és McCoyt a Kronoszon elítélik, és a gulag szerű börtönbolygóra, a Rura Pentere szállítják őket. Itt megismerkednek egy alakváltóval, akit Martianak hívnak. Ő elárulja nekik, hogy létezik egy mód a szökésre, és ő segít nekik. Miután átvergődnek a fagyos, jéggel borított felszínen, Martia elárulja őket. Őt viszont megölik a nemrég érkezett klingon őrök. Szerencsére, az Enterprisenak sikerült átvergődnie a klingon határon, és épp időben sugározza fel őket, majd gyorsan távoznak is. Kirk kapcsolatba lép Hikaru Suluval, a USS Excelsior kapitányával. Mindkét hajó a békekonferencia új helyszíne, a Kithomer felé veszi az irányt. A bolygó felé tartó úton belebotlanak Chang legújabb klingon harci járművébe, amely álcázva is képes tüzelni, anélkül, hogy felfedné hollétét. Ekkor jönnek rá, hogy a hajó computer adatait meghamisították, és valójában Chang hajója tüzelt a Kancelláréra. Spock és Dr. McCoy módosítanak egy torpedót, hogy az a Klingon hajtóművek emisszióját érzékelje. Az átalakítás sikeres. Miután a torpedó becsapódik az ellenséges hajóba (felfedve annak helyzetét) az Enterprise és az Excelsior is tüzet nyit rá, és megsemmisíti. Mindkét hajó legénységének tagjaiból lesugároznak a bolygóra, és megakadályozzák a föderáció elnöke elleni merényletet. A bérgyilkost megölik, és az összeesküvőket letartóztatják. Az Enterprise visszatér a Földre.


Kirk és McCoy a klingon bíróság színe előtt



vissza a lap tetejére



Star Trek VII.: Nemzedékek
(1994. november 18.)



Nemsokkal azután, hogy a USS Enterprise-A véghezvitte utolsó küldetését a Star Trek VI: A nem ismert tartományban, James T. Kirk és Montgomery Scott kapitányok, továbbá Pavel Andrejevics Csekov parancsnok részt vesznek a következő csillaghajó, a USS Enterprise-B ünnepélyes megkeresztelésén. A hajó parancsnokának John Harrimant nevezik ki. Az ünnepélyes próbaút értelmében az Enterprise megkerüli a Plútót, majd onnan visszatér a Földre. Nemsokára azonban az Enterprise segélykérő hívásokat fog két hajóról, amik El-Aurian-i menekülteket szállítottak a szülőbolygójukról, amit a Borg pusztított el. Harriman kapitány kijelenti, hogy a problémát majd egy másik hajó megoldja, hivatkozva arra, hogy teszt út révén a hajó több rendszere – köztük például a vonósugarak – még nem lettek integrálva az űrhajóba. Mikor azonban megtudja, hogy az Enterprise az egyetlen űrhajó, ami a térségben tartózkodik, úgy dönt, hogy válaszol a vészjelzésekre, és segít a bajba jutott hajóknak.

Az Enterprise megérkezésekor a segítséget kérő csillaghajók lassan megsemmisülnek egy különös narancssárga energiagömb miatt, ami intenzív gravimetrikus energia kibocsátásával gyengíti a járművek szerkezetét. A legénység legnagyobb igyekezete ellenére egy hajó megsemmisül, mielőtt még ki tudnák menteni a rajta tartózkodókat. Míg a veszélyes helyzettel Kirk kapitány bátran, mindent kockára téve kész szembeszállni, addig Harriman azon fáradozik, hogy az Enterprise-t ne érje károsodás. Gyorsan kiderül, hogy Harriman kapitány képtelen kezelni az adott szituációt, ezért Kirk kapitányhoz fordul tanácsért. Kirk azonnal átveszi a hajó feletti irányítást, és közli Harrimannel, hogy mindenképp kockára kell tenni az Enterprise-B épségét, ha meg akarják menteni a megmaradt legénységet. Harriman lenyeli a keserű pirulát, és követi a visszavonult kapitány parancsait. A második űrhajó, a Lakul, közel volt a megsemmisüléshez, de Mr. Scottnak még időben sikerült a hajó legénységének kb. a felét a transzporterrel a hajóra sugározni. Egy addig ismeretlen tényező miatt azonban az életjeleiket rendkívül nehéz volt bemérni, mintha azok a tér-idő-kontinuumon egyszerre belül és kívül is lettek volna. A film eme incidens két túlélőjére épül: Guinanre, aki később a Star Trek: Az új nemzedék című sorozatban a Csillagbár csaposa lesz, ill. dr. Tholian Soranra, aki a film negatív főhőse lesz, habár ez ekkor még nem derül ki. Miközben a hajó legénysége azon fáradozott, hogy megmentse az el-aurianiakat, az Enterprise túlságosan közel manőverezett a jelenséghez, és bekerült annak gravitációs vonzásába. Köszönhetően annak, hogy kevés berendezés lett még beszerelve a hajóba, az egyetlen menekülési megoldásnak az tűnik, hogy a megfelelő módon aktiválják a hajó deflektortányérját, s az majd kompenzálja a gravitációs hatást, s így mód nyílik az elmenekülésre. Harriman önként jelentkezik, hogy átállítja a tányért, és kéri Kirköt, hogy vegye át a parancsnokságot. Kirk kapitány beleül a kapitányi székbe, de rádöbben, hogy ez már nem az ő, hanem Harriman helye, neki már más a feladata, és biztosítja Harrimant, hogy majd ő elvégzi a szükséges módosításokat, és lesiet a 15-ös szintre, ahol a deflektorvezérlő-terem található. Kirk sikeresen végrehajtja a módosításokat, de ekkor egy kisülés kicsap az energiagömbből a hajónak arra a szintjére, ahol a vezérlő van. A 15-ös szint oldalán hatalmas lyuk tátong, a legénység rádöbben, hogy Kirk kapitány meghalt. Ekkor visszaindulnak a Föld felé.


78 évvel később vagyunk, a USS Enterprise-D fedélzetén. Worf-ot előléptetik parancsnokhelyettessé, a legénység a holofedélzeten ünnepli. Data parancsnokhelyettes tovább fáradozik azon, hogy minél jobban megértse az embereket, különösen az érzelmeiket, s hozzájuk hasonlóvá váljon. Ennek érdekében beülteti és aktiválja a szervezetében az érzelemchipet, így az egész film alatt néha zavaró, néha humoros jeleneteknek lehetünk szemtanúi. Eközben Jean-Luc Picard kapitány szomorú híreket kap otthonról: testvére, Robert és unokaöccse, René, az utolsó férfi Picard egy balesetben életüket vesztették. Ez a tragikus hír nagyon elszomorítja. Elgondolkodik családi szerepéről: ki fogja tovább vinni a Picard-vért, hiszen neki nem született gyermeke. Az Enterprise később vészjelzéseket fog az Amargosa nevű csillagnál keringő űrállomásról. A megérkezéskor az űrállomás teljesen elhagyatottnak tűnik – megtámadták a romulánok, akik a tőlük ellopott trilítiumot keresték. Worf parancsnokhelyettes egy túlélőt talál: Sorant, akivel visszatér az Enterprise fedélzetére. Soran biztosítja Picard-t, hogy jól van, de sürgősen vissza kell térnie az űrállomásra, hogy befejezhesse a kísérletét. Picard ebbe beleegyezik, de azt mondja, csak akkor térhet vissza, ha előbb az állomást tüzetesen átvizsgálták. A kapitány még mindig nem beszélt senkinek a családját ért tragédiáról; még nem sikerült feldolgoznia, emiatt zavartnak tűnik. Soran Picard kérése ellenére visszatér az űrállomásra. Itt összefut Data és Geordi La Forge parancsnokhelyettesekkel, akik egy eddig jól elrejtett berendezést vizsgálnak, amit akkor találtak, amikor a támadást vizsgálták ki. Soran megtámadja Geordit, fegyvert fog Datára, és kalibrálni kezdi a műszert. Eközben az Enterprise fedélzetén Picard és Troi tanácsadó a kapitány fotóalbumát nézegetik, Robertről és Renéről beszélgetnek, mikor hatalmas villanás következik be. Visszarendelik az embereiket az állomásról, mert hatalmas lökéshullám közelít jelenlegi tartózkodási helyük felé. Hírtelen egy klingon ragadozómadár lép ki az álcázásból, és átsugározza a bázisról Sorant és Geordit, majd újra álcázzák magukat és teret váltanak. Az Enterprise-nak sikerül az állomásról visszahoznia az embereit, köztük Datát, és még a lökéshullám megérkezése előtt fénysebesség fölé gyorsítanak.

A következő jelenet már a klingon hajón játszódik, ahol kiderül, kik Soran megmentői: a renegát Duras nővérek, Lursa és B'Etor, akik most fizetséget várnak Sorantól a szolgálataikért cserébe Soran figyelmezteti őket, hogy tartsák be azt, amiben megállapodtak, és vigyék el a Veridian III-ra, akkor megadja a jelszót ahhoz a számukra fontos adatchiphez, amit most adott át nekik. A nővérek beleegyeznek, és Soran elkezdi Geordi kínzását, mely során eltávolítja a VISOR-ját – mellyel a vaknak született tiszt látni tud –, és egy rejtett kamerát épít bele, ami jeleket sugároz a klingon hajónak. Mindeközben az Enterprise rátalál a klingon csatahajóra, és rájönnek arra is, hogy Soran el akarja pusztítani a Veridian csillagot, hogy visszatérjen abba a „földre szállt paradicsom”-szerű állapotba, amit egyszer már megtapasztalhatott, 78 évvel korábban, a két el-auriani hajó, az energiagömb és az Enterprise-B incidensekor. Soran lesugároz a Veridian III felszínére. A helyzetet súlyosbítja, hogy Data úgy véli: az érzelemchipje által keltett érzelmek kiszámíthatatlanná, s így alkalmatlanná teszik, így nem lehet a legénység hasznára. A Veridian III-on Picard felajánlja magát Geordi helyett. Geordi VISOR-ja, melyet Soran módosított, most elárulja az Enterprise pajzsfrekvenciáját, és a Duras nővérek elkezdik lőni az Enterprise-ot. A torpedókat áthangolták a pajzs frekvenciájára, így akadálytalanul áthatolnak a pajzson, mintha ott se lennének. Mikor már úgy tűnik, hogy a klingonok győznek, Data egy jelet küld a klingon hajónak, minek következtében a ragadozómadár számítógépe aktiválja az álcázást, ami viszont kikapcsolja a pajzsot, így az Enterprise egy torpedóval megsemmisíti a Duras nővérek hajóját. (E technikai hiba miatt vonták ki ezen típusú klingon csatahajókat a forgalomból.) Az ellenséges hajó utolsó torpedója azonban súlyos károkat okozott az Enterprise-ban: reaktormag hasadás lép fel és a térhajtómű szekció felrobban, a lökéshullám tönkreteszi a tányéregység impulzushajtóművét, ráadásul a bolygó felé sodródik, melynek gravitációs vonzását képtelen leküzdeni, így lezuhan a bolygó felszínére. Eközben Picard beszélgetésbe elegyedett Sorannal, és megtudta, hogy célja nem más, mint hogy eljusson a Nexusba – egy különleges térbe, ahol az idő nem létezik, és minden örökké létezik. Hogy tervét véghez vigye, fel kell robbantania a Veridian csillagot, melynek gravitációs ereje elég ahhoz, hogy eljuttassa a Nexusba. Picard megpróbálja meggyőzni Sorant, hogy ne tegye ezt (a Veridian IV ugyanis lakott), de ő hajthatatlan. Hogy Picardot meggátolja abban, hogy megakadályozza tervében, egy erőteret emel néhány 10 méteres körzetben maga köré. Picard azonban észrevesz egy rést a pajzson, bekúszik, és harcolni kezd Sorannal. Nem éri el célját: Soran kilövi a rakétát, az felrobban, így Picard és Soran is bekerül a Nexusba. Az Enterprise nem ilyen szerencsés: a lökéshullám elpusztítja a bolygót, amire lezuhant. Mikor Picard „felébred”, karácsonyt ünnepel a családjával (amije sose volt neki): feleségével, gyerekeivel, unokaöccsével, Renével, aki a valóságban nemrég meghalt. Picard boldognak tűnik. Aztán egyszer csak rádöbben, hogy hol is van, s ami körülötte zajlik, az nem lehet a valóság. Emlékezetében felderengenek Guinan szavai: a Nexusban nincs tér és idő. Picard úgy dönt, hogy visszamegy abba a tér- és idősíkba, amikor Soran a rakétát próbálja kilőni. Azonban rádöbben, hogy még ha vissza is megy, egyedül nem fogja tudni Sorant megállítani, ismét a Nexusba fog visszakerülni. Szerencsére Picard tudja, hogy ki segíthet neki. Úgy tűnik, hogy Kirk kapitány mégsem halt meg 2293-ban, mint ahogy gondolták, hanem ő is a Nexusba került. Mikor Picard találkozik vele, Kirk elmondja, hogy ő is most érkezett – mintha az elmúlt 78 év nem is lett volna. Kirköt nehéz meggyőzni a valóságról, életének abba a pillanatába tért vissza, amikor döntés előtt állt: visszatérjen a flottába, vagy inkább elvegye a szerelmét. Picard megjelenésével azonban egy ellentmondásra derül fény, Kirk rádöbben az igazságra, és úgy dönt, segít Picardnak Soran megállításában.

Az idő hirtelen visszafelé pörög, képek jelennek meg az Enterprise lezuhanásáról, és újra ott vagyunk, amikor Picard Sorannal harcol, de most Picard helyén Kirk áll. Míg Kirk Sorant próbálja feltartani, addig Picard elindul, hogy hatástalanítsa a rakétát. Soran eközben egy távirányítóval álcázza azt, de egy szirt szélén tartózkodik. Egyensúlyát veszti, ám egy kötélbe belekapaszkodik hogy mentse magát, így viszont el kell dobnia a távirányítót. Picard és Kirk megszerzik a távirányítót, ami egy rozoga hídra esett. Soran azonban továbbra sem adja fel. Amíg Picard Sorannal harcol, addig Kirk kikapcsolja az álcázást, de a híd összeomlik alatta. Picard a rakétához siet, hogy kikapcsolja, de Soran sarokba szorítja egy fegyverrel. Mikor Soran odamegy, hogy elindítsa a rakétát, az felrobban, és megöli őt: Picardnak sikerült előtte bekapcsolnia a biztonsági kapcsokat. Kirk kapitány azonban nem volt ilyen szerencsés. Mikor Picard megtalálja kövekkel borítva, már alig él. Még megkérdi, hogy sikerrel jártak-e, majd kimondja utolsó szavait: Jó móka volt… de vége. Picard eltemeti a testét a hegycsúcson, s a kövekre a Csillagflotta jelvényét helyezi Kirk egyenruhájáról. Kicsivel később az Enterprise egy kompjával visszaviszik a lezuhant űrhajóhoz. Nem sokkal ezután megérkeznek az első föderációs mentőcsapatok, elvisznek mindent, amit csak lehet az immár működésképtelen USS Enterprise-D ről, és elhagyják ezt a rendszert.


Kirk és Picard kapitány egyazon időburok csapdájában



vissza a lap tetejére



Star Trek VIII.: Kapcsolatfelvétel
(1996. november 22.)



A USS Enterprise-D megsemmisülése után (ez az előző filmben, a Star Trek: Nemzedékekben volt látható) a hajó legénységét Worf kivételével áthelyezik az újonnan épített Sovereign osztályú csillaghajóra, a USS Enterprise-E-re. A film elején egy Borg kockahajó belép a föderációs űrbe és a Föld felé veszi az irányt. A közelgő veszély ellenére a Csillagflotta parancsnoksága úgy dönt, hogy a legfejlettebb hajójukat, az Enterprise-t nem a Földhöz vezénylik, a bolygó védelmére, hanem a Romulán semleges zónához küldik járőrözni, hogy a Romulánok nehogy kihasználják a tökéletes alkalmat egy, a Föderáció elleni támadásra. Mindenki tisztában van azonban azzal, hogy az igazi indok az, hogy Jean-Luc Picard kapitány korábbi, a Borggal szembeni személyes érzelmei és kapcsolatai megkérdőjelezik vezetői alkalmasságát a Borg ellen vívandó harcban. Miután azonban értesül arról, hogy a flotta vereségre áll, Picard megtagadja a flotta parancsát és utasítást ad, hogy induljanak a Föld felé (001-es szektor). Megérkezve az Enterprise részt vesz a harcban, és a fedélzetre sugározza a USS Defiant túlélőit, köztük annak parancsnokát is, Worfot. A kocka hajót megsemmisítik, ám annak sikerül egy Borg gömb hajót magából kibocsátania, amit az Enterprise üldözőbe vesz. A gömb a Föld felé halad, és egy temporális örvényt kelt, aminek segítségével visszamegy a múltba, nyomában az Enterprise-zal. A két űrhajó 2063-ig utazik vissza az időben, és a gömb lőni kezdi az Amerikai Egyesült Államok Montana szövetségi államában lévő egykori nukleárisrakéta-kilövőállását. Az Enterprise megsemmisíti a gömböt, ám annak pár dolgozója és a Borg királynő észrevétlenül áttranszportál a föderációs hajó gépházába. Picard rádöbben, hogy a Borg célja nem volt más, minthogy elpusztítsa a Phoenix-et, az emberiség első, fénysebességnél is gyorsabban haladni képes űrhajóját. Ő maga egy kisebb csapattal lesugároz a bolygó felszínére, 21. századi ruhákban, hogy megvizsgálják az okozott kárt. Geordi La Forge és mérnök csapata a hajót ért sérülések helyreállításán fáradozik, míg az első tiszt, William T. Riker igyekszik meggyőzni a Phoenix alkotóját és pilótáját, dr. Zefram Cochrane-t, hogy a tervek szerint a holnapi nap során hajtsa végre az első tesztrepülést, mivel ez vezet majd az első, idegenekkel létesülő kapcsolatfelvételhez. Eközben dr. Beverly Crusher visszatér az Enterprise fedélzetére Lily Sloane-nal, Cochrane asszisztensével, aki thétasugárzásból származó mérgezésben szenved a támadás következtében.

Ezalatt a Borg megkezdi a hajó, először a gépház és az ott lévő személyzet asszimilálását. Megérezve a jelenlétüket Picard kapitány visszatér a hajó fedélzetére, felfegyverzi a legénységet és harcba száll a Borggal. A támadás során a Borg elrabolja Data parancsnokot. Picard kapitány elszakad a többiektől, közben rátalál Lilyre, akit – megszegve az elsődleges irányelvet – beavat a történtekbe. Ők sikeresen elmenekülnek egy pár Borg elől, úgy, hogy becsalják őket a holofedélzetre, ahol betöltenek egy Dixon Hill-holonovellát. Kikapcsolva a biztonsági programot, Picard sikeresen elbánik a két borggal egy gépfegyver segítségével. Ez a jelenet döbbenti rá Lilyt arra, hogy Picard mekkora gyűlöletet érez a Borggal szemben. Picard sikeresen eltávolítja a halott borgokból azt a chipet, ami a kollektívától kapott parancsokat tartalmazza. Picard és Lily megtalálják a többieket, és a chipben lévő információkból rájön, hogy a Borg egy interplexiós antennává alakítja át az Enterprise deflektortányérját, hogy erősítést kérjen a Delta Kvadránsból. Picard, Worf és Sean Hawk hadnagy űrruhában, mágneses bakancsban és fézer fegyverekkel űrsétára indulnak. Elérve a deflektorhoz, megkezdik a három rögzítő kapcsának manuális feloldását. Az antennát építő borgok megtámadják őket, és a támadás során asszimilálják Hawk hadnagyot, aki Picardra támad. A kapitány sikeresen kioldja a harmadik rögzítő kapcsot is, miközben Hawkot Worf megöli. A távolodó deflektortányért, rajta több borg dolgozóval Worf egy lövéssel megsemmisíti, miközben a következőt mondja: „Ezt asszimiláljátok!” Mindeközben a Phoenixet megjavítják, és Cochrane felkészül a felszállásra. Az űrhajó sikeres felszállást hajt végre 2063. április 5-én, ahogyan a történelem szerint is történnie kellett. Az Enterprise fedélzetén a Borg folytatja az előrenyomulást. Worf megemlíti, hogy az egyetlen logikus döntés az Enterprise evakuálása és megsemmisítése. Picard elutasítja ezt az alternatívát, gyávának tartja Worfot és parancsot ad a további ellenállásra. Végül Lilynek sikerül meggyőznie Picard kapitányt: beindítják az önmegsemmisítést, és a legénység elhagyja a hajót a mentőkabinokkal, kivéve Picard kapitányt, aki a gépházba megy, hogy kimentse Datát. Mindeközben Datát a Borg Királynőhöz vitték, aki különböző módszerekkel – köztük szerves szöveteknek a fémvázára való ültetésével – azon fáradozott, hogy rávegye az androidot, csatlakozzon hozzá, ő közelebb viheti azon céljához, hogy minél emberibb legyen. Mikor Picard eléri a gépházat, a királynő megengedi Datának, hogy távozzon, ha akar. Data nem hajlandó erre. A királynő parancsára Data kikapcsolja az önmegsemmisítő rendszert, és tüzet nyit a Phoenixre, ám a célzást úgy kalibrálta, hogy a torpedók elkerüljék a hajót. A királynő rájön, hogy Data becsapta, de az android addigra széttöri a reaktor egyik plazmatartályát, s a kiáramló plazma azonnal feloldja a Borg összes szerves alkotórészeit. A királynő halálával a meglévő Borg-dolgozók elpusztultak. Picard lelógó csövek segítségével biztonságos távolságba helyezkedik a plazmától, egészen addig, amíg az a szellőzőrendszeren keresztül fel nem szívódik. Data élő szöveteitől megfosztva elmondja a kapitánynak, hogy 0,68 másodpercig engedett a Borg Királynőnek. Habár ez kis időnek tűnik, „ez egy android számára maga a végtelenség.” A Phoenix útja sikerrel zárult. Miután Cochrane-ék visszatérnek a Földre, sor kerül a kapcsolatfelvételre: egy vulkáni űrhajó észlelte a Phoenix szubtér mintáját, és úgy döntöttek, hogy kapcsolatba lépnek az emberiséggel. Az Enterprise legénysége visszatér a fedélzetre, járatot nyit, ahogyan a Borg gömbtől látták, és visszatér a saját idősíkjába.


Az első találkozás emberek és vulkániak között



vissza a lap tetejére



Star Trek IX.: Űrlázadás
(1998. december 11.)



Egy diplomáciai küldetés során a USS Enterprise értesül arról, hogy Data parancsnokhelyettes megvadult egy megfigyelési küldetés során a Ba'ku bolygón. A békés Ba'kuiak, kiknek bolygója regeneráló sugárzást produkál, s ennek köszönhetően hihetetlen hosszú ideig képesek létezni, tökéletes harmóniában élnek a természettel és elutasítanak mindennemű technológiát. Bolygójukat titokban tanulmányozza a Föderáció (Matthew Dougherty admirális támogatásával) és a Son'a. Ezen megfigyelésben vett részt Data parancsnokhelyettes. Miután sikerül Datát elkapni és megjavítani, az Enterprise legénysége különösnek találja, hogy Dougherty admirális annyira buzgón küldené a hajót útjára. Gyanítva valamit, a legénység pár tagja visszatér a Ba'kura, hogy kivizsgálják, mi okozhatta Data üzemzavarát. A nyomozás során egy Föderációs holohajóra bukkannak, ami a falu pontos mását imitálja. Ekkor döbbennek rá arra, hogy valakiknek az az érdeke, hogy a falú lakosságát tudtukon kívül áttranszportálják a szimulációba, majdan eltávolítsák őket a bolygóról. Továbbá az is kiderül, hogy Data már járt itt, mely során egy Son'a rálőtt, s ez volt az ami a meghibásodását okozta. A bolygón töltött idő során különös, megmagyarázhatatlan események zajlanak le: Jean-Luc Picard kapitányon a fiatalodás jelei mutatkoznak, William T. Riker és Deanna Troi ismét közel kerülnek egymáshoz, s úgy tűnik megújítják kapcsolatukat, míg Geordi látóidegei regenerálódnak, s visszanyeri a látását. Picard továbbá érzelmeket kezd táplálni egy helyi lakos, Anji felé. Összerakva a kirakóst, a legénység rájön, hogy a Töviskoszorú (az űrnek azon része ahol a Ba'ku bolygó van) tele van metafázisos sugárzással, ami pont a planétánál koncentrálódik, létrehozva eme „fiatalság forrását”. Azonban pont ez az, ami veszélybe hozza a Ba'kut. Korrupt föderációs tisztek szövetkezve a Son'ával igyekeznek learatni, kizsákmányolni az űrnek ezen örök fiatalságot, és egészséget biztosító pontját. Azonban ha ezt megteszik, a bolygó lakhatatlanná válna, így a lakosságot előbb el kell távolítani (ezért kell a holohajó), mivel a Ba'ku nép kiirtását Dougherty nem engedélyezné. Picard megdöbben azon, hogy az Elsődleges irányelvet megszegik, ezért értesíti Dougherty admirálist, hogy tud az összeesküvésről, a terveikről. Az admirális utasítja Picardot, hogy hallgasson, törődjön bele a dolgokba és tekintse lezártnak az ügyet.

Picard azonban erről hallani sem akar, ezért jómaga és néhány tisztje társaságában visszatér a bolygó felszínére, hogy megakadályozzák a lakosság eltávolítását. Felfedik a Ba'ku előtt a holohajó létét, és az admirális, illetve a Son'a vezér, Adhar Ru'afo szándékait. Eközben Dougherty és Ru'afo változtat a terven és megkezdi a lakosság erővel történő áttranszportálását a holohajóra. Miután Picard és a többiek olyan helyre vezénylik a falu lakóit, ahol lehetetlen az életjelek bemérése, Ru'afoék automata robotokat küldenek, amik bemérik a célpontokat, így segítve a transzportálás sikeres folytatását. Eközben az Enterprise – Rikerral mint kapitánnyal a fedélzetén – elindul, hogy elhagyja a Töviskoszorút, így kapcsolatba léphet a flottával, s tájékoztathatja azt a kialakult helyzetről. Hogy ezt megakadályozza, Ru'afo – Dougherty beleegyezésével – két Son'a hajót küld az Enterprise elpusztítására. A támadó hajókat azonban az Enterprise – Riker rafinált taktikájának hála – megsemmisíti. Picardot elfogja a Son'a és Dougherty, kinek a kapitány elmondja, hogy a Ba'ku és a Son'a ugyanaz a faj. A Son'a azon Ba'ku egyénekből áll, akiket kitaszítottak és elhagyták a bolygót századokkal ezelőtt, s csupán bosszúra szomjaznak. Erre dr. Beverly Crusher jött rá, egy, a bolygó felszínén végzett orvosi vizsgálat során. Azok után, hogy képtelenek voltak az összes lakost elsugározni a bolygóról, ráadásul az Enterprise-t sem sikerült elpusztítani, Ru'afo az „arató” szerkezet azonnali beüzemelését javasolja. Ez azonban megölné az összes megmaradt Ba'kut a bolygó felszínén, ezért Dougherty ezt nem támogatja. A két szövetséges vitatkozik, mely során Ru'afo megöli Doughertyt. A Son'a beindítja a berendezést, megkezdődik a visszaszámlálás. A terv a Son'a körében sem tetszik mindenkinek: Ru'afo jobbkeze, Gallatin, akit a son'a vezér Picard meggyilkolására utasított, a földi kapitány rábeszélésének hatására eláll a bosszú szándékától (amelynek családja is áldozatul esne), kiengedi a foglyokat, és segít Ru'afo tervének meghiúsításában. A föderációs csapat sikeresen elfoglalja a holohajót, de az a terv, hogy holografikus trükk révén foglalják el a „betakarító, arató” berendezést nem jár sikerrel, így a végső csata Picard és Ru'afo között ezen a szerkezeten zajlik, s miután a kapitány beindítja az önmegsemmisítést, az időközben visszatérő Enterprise épp időben, a robbanás előtt sugározza át a kapitányt. Ru'afo meghal. Miután a Son'a vezére nélkül marad, úgy dönt, hogy lemond a vérbosszúról és megpróbálnak a Ba'kuval együtt élni. A Ba'ku megbocsát és visszafogadja a rossz útra tévedteket, s az Enterprise elhagyja a Töviskoszorút.


Geordie parancsnokhelyettes és Picard kapitány a Ba'Ku bolygón



vissza a lap tetejére



Star Trek X.: Nemezis
(2002. december 13.)



Miközben a USS Enterprise-E legénysége a frissen összeházasodott William T. Rikernak és Deanna Troinak búcsú estét tartják, különös jeleket fognak a Romulán Semleges Zónához közel eső Kolarus III nevű bolygóról, ahol is találnak egy Data parancsnokhelyetteshez hasonlító android darabjait. Amikor azt összeszerelik, elárulja, hogy a neve "Előtt", Data prototípusa. Ezek után a hajót Kathryn Janeway admirális egy diplomáciai küldetés keretében a Romulán Csillagbirodalom szívébe, Romulushoz, az anyabolygóhoz küldi, mivel az egy új politikai változáson ment keresztül, amely során egy Remán katonai tömb vette át az irányítást, kinek vezére a titokzatos Shinzon. Shinzon, Romulán Praetor lesz, és a történet során kiderül róla, hogy Jean-Luc Picard klónja, aki látszólag békét akar, de valójában sötét terveket szövöget, ami gyökeres változásokat eredményezne a Föderáció és a Romulán birodalom között. Az Enterprise csapata idegen beavatkozás nyomaira bukkan a hajó computerében, Picardot a Remanok elrabolják, mivel Shinzonnak szüksége van a kapitány DNS mintáira. Csak ezekkel sikerülhet azon célja, hogy gyorsan degenerálódó klón testét kijavítsa. A legénység rájön, hogy "Előtt" egy kém, akinek sikerült információkat küldenie Shinzonnak az Enterpriseról. Ezt azonban sikeresen kis is használják: "Előtt" helyébe Datat helyezik, akinek sikerül Picardot kiszabadítani.

Picard és az Enterprise legénysége szembe találja magát Shinzon teljesen álcázott harci hajójával, a Scimitarral, amely pusztán egyetlen cél véghezviteléhez épített gigantikus fegyver. Ezen cél pedig nem más, mint a Föld elpusztítása. Két Romulán ragadozó madár támogatásával (melyeknek kapitányaik nem hűek Shinzohoz) harcba bocsátkoznak a Scimitarral, mely során a Romulán hajók súlyosan megsérülnek (így vissza kell vonulniuk) és az Enterprise pedig belerohan a Scimitarba, így a tányér része erősen megrongálódik. Shinzon aktiválja a Scimitar szuperfegyvert, hogy elpusztítsa az Enterpriset. Picard és Data átszállnak, hogy ezt megakadályozzák, itt Data feláldozza magát, hogy megmentse Picardot és az Enterpriset. A film végénél, amikor az Enterpriset javítják a Földnél, Picard elbúcsúzik Rikertól (a USS Titan új parancsnokától) és sok sikert kíván neki. "Előtt" akibe Data még korábban átmásolta Ideghálózatát, elkezdi azon dal fütyülését, amit Data is annyit gyakorolt, amikor először került az Enterprisera. Riker meg is jegyzi, hogy Data sem tudott egy dallamot elfütyülni, akárcsak most "Előtt".


Picard és Shinzon, Picard klónja



vissza a lap tetejére



Star Trek: A mozifilm
(2009. május 7.)



A film szakítva az eddigi hagyományokkal a Star Trek kezdetéhez nyúlik vissza, amikor az először megismert Enterprise csillaghajó eredeti legénységével elkezdi emlékezetes pályafutását. Miközben lassan bemutatkoznak a "régi-új" legénység tagjai, velük együtt az aktuális problémák okozóját is megismerjük: a romulán Nerot, aki egy időhasadékon keresztül csöppen a múltba, hogy ott mindenen és mindenkin átcsörtetve bosszúhadjáratba fogjon az őt ért vélt vagy valós sérelmeken. Garázdálkodását csak a karakán, ifjú James T. Kirk tudná megakadályozni, akinek kapitánnyá is kéne válnia és ehhez nem várt személytől kap segítséget...


A főszereplők balról jobbra:
Scotty, McCoy, Uhura, Kirk, Spock, Sulu, Chekov



vissza a lap tetejére


Star Trek I. Star Trek II. Star Trek III. Star Trek IV. Star Trek V. Star Trek VI. Star Trek VII. Star Trek VIII. Star Trek IX. Star Trek X. Star Trek - The Movie