Ezúttal nem Shakespeare vígjátékáról van szó és nem is Ephesusban játszódik, hanem részben Dániában, részben Angliában

1985-ben Londonban nemzetközi idegenfor- galmi  plakátkiállítást rendeztek, amelyre az egész világról érkeztek plakátok, többek között Dániából is. A benevezett plakátokat a dánok, ahogy szokás, feltekerték, de csomagolópapír helyett egy régi plakátot használtak védőpapírként. Ez lehetett kényelmi szempont – hiszen régi felesleges plakátok kéznél voltak  –  de lehetett tévedés is. A tekercs tehát megérkezett Angliába. A londoni rendezők kicsomagolás után - plakát, plakát! -  a „védőpapírt” is a versenyző plakátok közé sorolták. Fel is került a kiállítóhelység egyik falára. A végeredményt sejthetjük: a jury döntésével, akár a mesében, ez a csomagolópapírrá lefokozott majd tévedésből ismét rangjára emelt dán plakát nyerte az aranyérmet!   Az aranyérmes, „Kacsamama” néven ismert plakát kapható a koppenhágai Idegenforgalmi Hivatalban. (A plakátot Viggo Vagnby tervezte még 1951-ben.)

Viggo Vagnby plakátok

Az alábbi, karácsonyi hiedelmekkel kapcsolatos kis leírások a  På banen című, gyermekeknek szóló vasúti magazinból valók, melyet a Dán Állami Vasutak (DSB) ad ki 50, 000 (!) példányban. A havonta megjelenő ingyenes gyerekújságot a vasúti fülkékben helyezik el. Nagyon jó ötlet a hamar elfáradó gyerekutasok lekötésére.

(A DSB-nek van felnőtteknek szóló kiadványa is ez a  Ud  & Se, Utazz el és Láss. A vonatokon és a kompokon egyaránt terjesztik. Az utazóknak ez is ingyenes, de elő is fizethető. Amikor néhány éve kezünkbe került ez a kiadvány, átlagos havi példányszáma 253,000 (!) volt. )

Visszatérve a gyerekújságra, a szerkesztőségi adatok alatt ez olvasható:  Citat og eftertryk fra bladet er tilladt med tydelig kildeangivelse  Azaz.  az újságból idézni vagy utánnyomni a forrás pontos megjelölése mellett engedélyezett. Mi itt és most éltünk ezzel a lehetőséggel.

Következzenek hát a karácsonyra vonatkozó írások az egyik év decemberében megjelent lapból.

Mi a sok egyéb olvasmány közül az alábbiakat válogattuk össze.

Ahány ház, annyi szokás. Természetesnek vehetjük tehát, hogy a dán karácsonyi szokások különböznek a mieinktől vagy éppenséggel más népek szokásaitól. De éppen a kulturális egymásrahatások következtében, több hasonlóságot is találunk.

A legalapvetőbb egyezés, hogy a karácsony itt is ott is a hajdan-volt pogány kort felváltó közös keresztény hagyományban gyökerezik. Ugyanakkor az is egyformán tipikus, hogy a vallási jelleget már nagyrészt eltakarja a profán ünneplés: a karácsony elsősorban családi ünnep, a gyerekek izgatottan várt örömteli napja, melynek fő elemei az együttlét, egymás megajándékozása és a dúsan megrakott karácsonyi asztal.

A legszembeötlőbb közös vonás a karácsonyfa állítása. Ez a szokás – csakúgy, mint hozzánk – Németországból került át Dániába, ahol az 1900-as évek elejétől vált általánossá. A fenyőfát jó előre megveszik és december 23.-án (lille-juleaften = kiskarácsony este) díszítik fel. 

A fenyőfa beszerzése csak egyik, bár igen fontos része a vásárlási láznak. Az emberek Dániában is heteken át járják az üzleteket és veszik az egymásnak szánt ajándékokat. A csillogó fényekbe és girlandokba öltözött üzleteken kívül az utcai karácsonyi vásárokkal az ünnepek előtt szerte Dániában találkozunk. Ha a leghangulatosabb karácsonyi vásárra – szó szerint vásárt, mert csak 2 napig tart – akarunk ellátogatni, Århus-be kell menni. Ezt a vásárt december elején tartják Århus Óvárosában.

Aztán itt van az adventi koszorú a négy gyertyával, az adventi naptár és a karácsonyi üdvözlő lapok írása. Ha már az üdvözletekről van szó, hasonló a jól ismert kívánság is:

Glædelig jul og godt nytår!

szó szerinti fordításban: Kellemes karácsonyt és jó újévet! 

És végül természetesen a karácsonyi sütés-főzés is közös vonás. Dániában december 24.-én készülnek el az ünnepi asztalra szánt ételek.

Itt azonban megszakad a hasonlóságok sora. Beszéljünk ezért a különbségekről, hiszen igazából ezek az érdekesek.

Három fő különbséget találunk.

Először is az ünnepi ételek – legalább is részben – különböznek. Ez Dánián belül családonként is különböző lehet. A hagyományos karácsonyi fogások általában a következők: Sertéssült lila káposztával és pirított burgonyával. Ezt követi a kacsasült, libasült vagy töltött pulyka. Desszerként rizskását vagy ris á l'amande – t ( rizskása mandula darabokkal) fogyasztanak. Mindkét változatban elrejtnek egy egész mandulaszemet is, és aki ezt megtalálja, jutalmat kap. A jutalom rendszerint valamilyen édesség, amivel a többieket is megkínálják.

A következő különbség az esti ünnepléssel kapcsolatos. Az estebéd után a fa alá helyezik az ajándékokat, majd kart karba öltve körültáncolják a fát, miközben karácsonyi énekeket énekelnek.

További, talán leglényegesebb – a gyerekeknek mindenképpen a legfontosabb – különbség: nem a Jézuska hozza az ajándékokat, nem is az angyal, hanem a Karácsonyapó. Nevezhetjük Mikulásnak is. A Mikulást a családtagok közül választják, aki ezután kiosztja az ajándékokat. Az estének ez a része a legvidámabb, különösen a gyerekek ugrálnak önfeledten az új játékok felett érzett örömükben. 

A dán karácsony tehát leginkább a család vidám ünnepe.

A rizskása receptje:
A rizskását igen könnyű elkészíteni. 4 személyre ½ liter tej, egy pohár (2 dl) rizs és egy kávéskanálnyi só szükséges. A tejet fedő alatt felforraljuk, állandó keverés közben beleszórjuk a rizst és újbóli forrásig hevítjük. E közben is keverjük. 45 – 50 percig fedő alatt pároljuk, időnként alaposan megkeverjük. Végül meg sózzuk. Vigyázzunk, hogy a kása ne legyen túl sűrű. Tálaláskor a tetejére vajat teszünk, és fahéjas cukorral megszórjuk. A dánok gyümölcslevet vagy sört isznak hozzá.

Ris á l'amande
A maradék rizskásásból készül.
A leforrázott és hámozott mandulát durván felaprítjuk, majd a maradék rizskásával, cukorral és vaníliával elkeverjük. A felvert tojáshabot belekeverjük, majd a kását tálba öntjük. Meggylevet vagy más gyümölcslevet iszunk hozzá.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------- 
*Århus Dánia második legnagyobb városa a Jutland félsziget középső részén, a keleti parton,negyedmillió lakossal. Már a viking időkben is fontos kikötő és kereskedelmi központ volt. Számos nevezetessége vonzza a turistákat. – Århus-től kb. 100 kilométerre délnyugatra fekszik Billund városka, ahol a híres LEGOLAND, a LEGO cég bemutató és játszó parkja található. (Århus – Vejle 73 km + Vejle – Billund 28 km.)
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

A Karácsonyapót mindannyian ismerjük: ő az, aki az ajándékokat hozza. De nem mindig volt ez így. Azelőtt Dániában a karácsonymanót várták, a kis öreg, szakállas emberkét, szürke kabátban, szürke nadrágban, nagy piros sapkában, piros harisnyában és fekete facipőben. Karácsonyapó az Északi Sarkról szánon érkezik, hátán az ajándékokkal teli zsákjával. A manó azonban a padlásunkon lakik és igencsak mérgesen toporzékolni kezd, ha nem kapja meg a karácsonyi kásáját. A kására egy nagy kanál olvasztott vajat is illik tenni.

A Karácsonyapó 100 évvel ezelőtt tűnt fel először Dániában. Tulajdonképpen Szent Miklósnak hívták. Szent ember volt, akinek a névnapját december 6.-án ünnepeljük. Szent Miklós kedves, barátságos ember, aki segíti a szűkölködőket. A gyerekek leveleire is mindig válaszol. Amerikában Szent Miklóst Santa Clausnak nevezték el, Dániában pedig a Karácsonyapó nevet kapta.
A manók bezzeg sokkal öregebbek. Vannak, akik azt gondolják, hogy ők a bibliai Ádám és Éva gyermekei. Azokban az esztendőkben, amikor Ádám és Éva már a Paradicsomkerten kívül lakott, egy napon  meglátogatta őket a Jóisten, ugyanis kíváncsi volt rá, hogy megy a soruk. A látogatás előtt Éva igencsak el volt foglalva. Tömérdek gyerekének a haját fésülgette és szép ruhákat adott rájuk a szokásos szürke szoknyájuk és nadrágjuk, piros sapkájuk és harisnyájuk helyett. Sajnos a Jóisten megérkezéséig valamennyi gyerekére nem jutott ideje. Ezért azt mondta Ádámnak, hogy őket rejtse el a padláson, pincében és földalatti barlangokban.

Amikor a Jóisten megérkezett, kérdezte Évától, hogy nincs-e több gyereke, mint akiket látott és
akik olyan szépek voltak.  Éva azt mondta, hogy nincs.  Ekkor az Isten megáldotta a gyerekeket,
de akiket Ádám elrejtett, nem áldhatta meg. Így, akiknek nem jutott az áldásból, soha nem nőttekmeg. Ők kicsi manók maradtak. És ez így igaz, ahogy mondom.

Pynt til juletræet
Karácsonyfa díszek

Ha az idén úgy szeretnéd feldíszíteni a karácsonyfádat, ahogy az a régi időkben volt szokás,
akkor a következőkre van szükséged: gyertyák, ember- és asszony formájú gyömbérkekszek, perecek, cukor  és csokoládé figurák. Majdnem 200 évvel ezelőtt ilyenekkel díszítették a fenyőfát. Miután a fát körültáncolták, ehettek a díszekből.

Az utóbbi száz évben már ugyanúgy díszítik a fát, mint manapság: selyempapírból vagy fényes papírból kivágott és ragasztott papírdíszekkel. A papírtölcsérekbe, kosárkákba és karácsonyi szívekbe édességeket tesznek. Ezeken kívül füzérek, girlandok, zászlók, madarak és különböző üvegfigurák díszítik a fákat.

A skanzen, immár kisbetűvel, állítólag szabadtéri népművészeti múzeum, falusi lakó és melléképületek valamint  berendezési, használati tárgyak gyűjteménye.
Csakhogy ez nem igaz!
A svéd skansen (ejtsd szkanszen) szó egyáltalán nem azt jelenti, amilyen értelemben mi magyarok használjuk, azaz nem jelent falumúzeumot.
A skansen  kis erődöt jelent!
De hát akkor, hogy is van ez?
A világon az első szabadtéri múzeumot, a régi népi emlékek megmentése céljából a svédek létesítették 1891-ben, Stockholmban.
A svéd főváros 14 szigeten és az ezeket övező szárazföldön fekszik (holm maga is szigetet jelent. ) Ezen szigetek egyikén a Djurgården (Vadaspark) szigeten létesült a szabadtéri múzeum. Előzőleg ezen a helyen egy kis játék-erőd (skansen) állt, amelyet XIV János Károly király építtetett fia, Oscar herceg számára.

1891-ben már sem János Károly sem Oscar herceg , a későbbi I Oscar  nem élt. Senki sem sajnálta a kis erődöt, azaz a skansen-t. Így hát lebontották és a helyén létrehozták  a falumúzeumot.   A nevet azonban megtartották.   A Skansen névre tehát egyedül a stockholmi, világelső szabadtéri múzeum illetékes.

De hát legyen nekünk is Skanzenünk, ha már így szoktuk meg!

Ibsen „Nóra” (eredeti címe: „Et Dukkehjem”, magyarul „Babaház”) című darabjának 1879. december 21.-én volt a világpremierje a koppenhágai Királyi Színházban.  Az alábbi beszámoló ugyanezen év december 23-án jelent meg a Social-Demokraten c. lapban. A cikket az oslói Ibsen Központ archívumában találtuk a Központ két munkatársa,  – Randi Meyer és Jasminka Markovska – segítségével, 2006. szeptember 18.-án. Alább következik a dán nyelvű cikk és annak általunk készített fordítása. (Csak érdekességként említjük, hogy a főneveket – ugyanúgy mint a németben mai napig – nagybetűvel írták. A mai dán helyesírásban már kisbetűvel kezdődnek a főnevek.  – Egyébként a németek is fontolgatják, hogy megváltoztatják a régi szabályt és törlik a főnevek nagybetűs írását.  –  A régi helyesírás másban is el-tér a maitól, pl, az [ó] fonéma  aa- val írása. Ma ezt az  å betű jelöli. )

Henrik Ibsen: Et Dukkehjem, színmű 3 felvonásban:

Végre egy esemény a Királyi Színházban, egy elsőrangú esemény!. Ez a darab családok ezreinek életébe ha-sít bele, hiszen ezer és ezer ilyen Babaház létezik, ahol a férj gyerekként kezeli a feleségét, saját kedvtelése szerint bánik vele, és ahol a feleség végül eszerint reagál. De a nagy költő minő tragikus konfliktust teremt ebből. A néző minden ídegszála megfeszül és  a szörnyű végítélettől retteg. S az el is jő, de egészen másként és sokkal rettenetesebben, mint várjuk. Ez a mi saját életünk, a mi mindennapi életünk, ami itt az ítélőszék elé vitetik és elítéltetik. Sem a drámai sem a költői formát tekintve nem láttunk még ennél jobb, ennél erősebb kifejezését a női egyenjogúság kérdésének Aki megtekintette ezt a darabot, veszi-e a bátorságot ahhoz, hogy megvetéssel beszéljen  a családját otthagyó nőkről? Van-e valaki, aki nem érzi, hogy ennek a fiatal és kedves nőnek kötelessége, ki nem kerülhető kötelessége, hogy otthagyja ezt az uralkodót, ezt a férfit, aki szép lassan feláldozza őt egoizmusának oltárán. Aki nem fogja fel, hogy feleségének is van emberi méltósága. Az ő felfogása vallásról és erkölcsről, félelme a szóbeszédektől  a legüresebb és legsemmitmondóbb frázisokként csengenek a döntésre jutó asszony felháborodásával szemben. Elmennek megnézni ezt a dara-bot, Önök, az erkölcs hatalmas támaszai és védelmezői. Önök, klerikus és egyházfi urak, és hagyjanak minket emlékezni és tovább beszélni ezekről a szemet nyitogató életből vett képekről! Vagy ez a darab csak tisztán esztétikus élvezetet jelent Önöknek? Csak ne legyen azután nyugtalan éjszakájuk, hiszen körülvesznek bennünket a babaházak.

Ami az előadást illeti, Hennings Asszony, aki itt az egész darab súlyát viseli, egyik legnagyszerűbb diadalát aratja Nóra szerepében.  E Poulsens Úr alakítása a bankigazgató szerepében legjobb színészi teljesítményeinek szintjére emelkedik. Sofus Petersen Úr az ügyvéd szerepében egyáltalán nem olyan rossz, és Dehn kis-asszony kevésbé érzelgős, mint amilyennek, emlékezetünk szerint, sok más alkalommal láttuk őt. Senki, ha csak teheti, el ne mulassza megnézni ezt a darabot.