Handras bácsi és az X-Multimedia Shop jóvoltából az elsők között tesztelhettük itthon az Apple új modelljét, az Intel Core Duo-s iMacet. A cikkben nem a nyers erő mérésére törekedtünk, mert az már megtették előttünk, hanem a mindennapi ember létszükségleteit teszteltük, összehasonlítva az előző iMac-kel, egy G5-ös iSight-os géppel. Nézzük hát a két gép specifikációit!

A Mactel - ahogy az elvakult hívők és a cikk még elvakultabb írója hívják az Inteles gépeket - egy 1.83 GHz-es kétmagos Core Duo processzorral, 512 MB memóriával, és egy ATI Radeon X1600 grafikus kártyával (128 MB VRAM) érkezett hozzánk, PowerPC-s társa egy 1.9GHz-es G5 processzort (ez 64 bites), 1 GB RAM-ot, és egy ATI Radeon X600 Pro videokártyát tartalmaz(ott). Ugyan külsőre teljesen ugyanaz a két modell, az Apple már a vásárláskor is tudatja a delikvenssel, hogy nem akármilyen 'ámítógépről van szó. A dobozról értelemszerűen eltűnt a G5 felirat, a masina neve már csak "iMac". A box oldalán megjelent a processzor képe, illetve eltűntek az iLife programjainak kis ikonjai. Kibontva a csomagot kiemelhetjük a szépséget, amelyhez az útmutatót, a távirányítót, a Mighty Mouse-t és az elmaradhatatlan alma matricát már egy kis dobozban adja az Apple.

Az indítás olyan sebességgel történt, mintha az iMac csak egy kényelmes alvásból tért volna vissza, a G5-tel szembeállítva a különbség hatalmas. Bekapcsolás után sem tapasztalunk semmit, ami különleges vagy furcsa lenne - a megszokott módon kezelhetjük, használhatjuk a szoftvereinket, még a boot hangot sem cserélték le (pedig illett volna processzorváltás után). Ha nem tudná, hogy egy Intel Mac előtt ül, valószínűleg mindenki teljesen "normálisnak" tartaná a gépet, amit külsőségekben egyedül a jobb (jobban beállított?) kijelző különböztet meg az elődjétől.

A kijelzők - baloldalt az Intel, jobboldalt a G5

Egy power-testet azért megengedtünk magunknak, erre a nemes célre az iMovie '06-os verzióját használtuk, ami egyébiránt nagyon jó. Egy 5,9 MB méretű, 320x240-es videót a G5 41, az Intel 58 másodperc alatt importált be, ám ezt betudhatjuk a memóriafölénynek. Ugyanezen videó exportálását 'Web' módban a G5 16, az Intel 24 mp alatt végezte el. A film ködösítésénél mutatkozott meg a fürgébb CPU és videokártya ereje: ezt a G5 4:43, a Core Duo 3:17 alatt végezte el, amellett, hogy eközben szinte egy egész processzorunk maradt például iChatelni.

A G5-ös iMac CPU-kihasználtsága

Az Intel-Mac processzor-használata

Apropó, iChat. A gépbe épített iSight kamera megegyezik a legújabb G5-ös iSightjával, felbontása kétszerese a külső webkamerának, működik Photo Booth-ban, illetve leteszteltük Bonjour (hálózat) és .Mac (internet) beszélgetésben is.

Haladjunk tovább az alkalmazások listáján, jöjjön az Office. Steve Jobs kiemelte, hogy milyen remekül fut Rosettán (olyan láthatatlan Finder-komponens, ami a PPC-re írt kódot Intelre fordítja) keresztül a Word, ez nekünk valahogy nem így volt. Pár más szoftver elindítása után (iTunes, Safari, Address Book, System Preferences, Photo Booth) után hiába futottak amazok a háttérben, hhiába alig vettek el valamit a rendszer erőforrásaiból, a Word szegény akadozott. De akadozott a PowerPoint, az Entourage és az Excel is. Érdemes lesz megvárni az új Office-t (bár a Microsoft eddig megtagadta a csomag újraírását Cocoa nyelven... furcsa, eddig ez "kivitelezhetetlen" volt), amely már teljesen natív, univerzális lesz.

Az új iMacben ugyebár kétmagos a CPU, minek következtében két munkálkodó egység van egy processzorlapkán. A Mac OS X 10.4.4 System Preferences-ében ennélfogva (nameg egy kis segítséggel a developer tools titokzatos mappáiból :-) megjelent egy Processor menüpont, melyre rákattintva bejön egy kis ablak, melyben kikapcsolhatjuk a 2. magot (mely egy Intel Pentium M Processor az ablak tanulsága szerint), illetve megjeleníthetünk egy ikont menüsorban, amivel ki-be kacsolgathatjuk a CPU-kat, illetve előhozhatjuk azok kihasználtsági statisztikáit.

A "CPU Palette"

Maradjunk is a rendszer eszközeinél, jöjjön az állandóan jeleket figyelő Front Row. Puszta kíváncsiságból hoztuk elő a felületet, mely eleinte kissé lomhán pörgött be a képernyőre, illetve néha megállt pihenni, hiába nyomogattuk vadul az Apple Remote-ot. Mentségére legyen mondva, hogy még nem is tudta magáról, hogy ilyenre képes, és az iTunes Libraryt is csak egyszer töltötte be életében a memóriába. Egyébiránt az OS X erőforrásigényes feladatait jól tűrte, mi több, remekül, Több órás kemény munka után sem volt hajlandó zúgni, míg a mellette lévő G5-ös már attól elkezdett porszívózni, hogy ki akartuk szedni belőle a benne lévő DVD-t. Felháborodásában még a hangszórón is levegőt fújt ki, de ezt megoldottuk a kikapcsológomb erőteljes megnyomásával. Az Intel modellnél maradva valóban nagyon csendes volt, bár a házat megfogva (ház ez?) éreztünk némi rezgést, pedig semmi merevlemez-művelet nem volt folyamatban.

Az új vas minden iLife alkalmazásban jól szerepelt (a memóriakapacitás függvényében), sokat számít, hogy az adott program univerzális, vagy Rosettát kell használni hozzá. A gép most még vonzóbb lehet a leendő switcherek számára kétmagos processzorral, kamerával, a fényesebb és kontrasztosabb kijelzővel, a hangtalanságával, és a vonakódóknak a Windows dual-boot lehetőségével. A dupla-magos CPU ugyan nem érződik nagy mértékben, de azért látni a programok gyorsaságát, összegezve elmondható, hogy az új iMac azonnal váltani akaróknak ajánlható, öreg rókák pedig várják meg, hogy minden nagyobb program univerzális legyen.

Álovits Márton (Somebody)