A Sóvidék történelme
Ismerje meg velünk a Sóvidéket! Foglaljon szállást oldalunkon, minőségi szolgáltatásban lesz része kedvezo áron!
Korond falu alapításának ideje és helye vitatott. Szájhagyomány szerint az elso település nem a falu mai helyén, hanem a Szállás nevu határrészen volt. Ezzel egy idoben a község mai területe posványos terület volt, építkezésre alkalmatlan. Korond nagyközség keletkezésének kezdete a telegdi szelyek betelepülésével függ össze, és a XII. század végére, XIII. század elejére teheto.
Az elso írásbeli feljegyzést Korondról az 1332. évi pápai tizedjegyzékben találjuk: „Item Petrus sacerdos de Kurnud (Kurund) solvit II. Banaleum antiqum.”. A falubeliek szerint- mivel a község osi fazekasfalu- elnevezését a korongról kapta. Kiss Lajos szerint a korom fonévképzos származéka (Földrajzi nevek etimológiai szótára), talán elsodlegesen azt a patakot jelölte, amely mellett fekszik a település, és a víz színére utaló név lehetett.
A régészet adatai szerint, a település határában, 1893-ban bronzkori koraavar, lószerszám készítéshez szükséges préselomintákat találtak. Firtos-vára mellett, Táborhelyen, a Keselyu-teto és Péter hegyese közti részen jelentos aranyéremleleteket találtak. Az érmék a 270-602 közötti idokbol valók, a keletrómai császárság pénzei, melyek számos legenda forrásaivá váltak. A 237 drb.-ból 61-et találtak meg, és 9 a székely-udvarhelyi muzeumban található. Az érméket feltehetoleg egy menekülo avar ember áshatta el 620 táján.
Bizonyos régészeti nyomok arra utalnak, hogy a Küküllo térségben ez ido tájt korai avar központ létezett. Az avar uralom 631-635 között virágzott, majd a zslávok elol a Nagy- Magyar- Alföldre húzódtak.
A székelyek betelepulése elott Udvarhely vidéke erdos, gyepu-terület volt, gyér szláv lakossággal, majd a honfoglalás után határvédo magyar és néhol besenyo lakossággal. Szláv eredetu helynevek: Putna, Bucsin, Szováta? besenyo eredetu helynevek: Küküllo, Kadács, Besenyofalva.
Legújabb kutatások alapján a régészek, a Korond, Pálfalva és Váralja határainak találkozásánál fekvo Firtos várának a keletkezését a XI. század végére, a XII: század elejéreteszik. A vár feladata az ország keleti határainak a védelme, és a Sóvidék, a sóút orzése volt. Ehhez a védelmi rendszerhez további Sóvidék, és környékén található osvárak tartoztak, melyek a székelyek betelepülése elött keletkeztek. Firtos várától 1,5 km-re nemrég Árpád-kori települést fedeztek fel. Ferenczi Géza és Ferenczi István régészek a korondi határban, a Kadács mezején egy széles hegynyeregben fedezték fel a kora középkori kis települést. Feltehetoleg az 1544-ben még oklevélben emlegetett, és azóta eltünt Bessenyofalva (Bessenijofalwa) lehetett itt. Ennek az Árpád-kori településnek besenyo népessége adhatta Firtos és Tartód várának orségét a székelyek beköltözése elott, amely után lakósai Firtosváraljára, Atyhára vagy Korondra települtek át.
Korond nagyközség keletkezésének kezdete minden bizonnyal a telegdi székelyek betelepülésével függ össze. Alsó- és Felsosófalva, Atyha, Pálfalva a telegdi székelyek bejövetele elott nem léteztek. Székelyvarság még a XVIII-XIX. században is szétszort, nyári szállásokból állott, és csak aszáz éve fejlodött állandó településsé, ugyanúgy, mint a Korond határán keletkezett kisebb település bokrok: Fenyokút, Pálpataka, Vadasmezo. Az egyes falurészek terjeszkedése és fekvése kutatásainak eredményei azt sugallják, hogy kezdetben a jelenlegi falu több különálló településbokrokból fejlodött ki. Ilyen különálló falurészek lehettek: Alszeg, Felszeg, Dió, Papmocsára, Telek, Tómezo, és Tószeg.
A szájhagyomány szerint a falu a XIII. századtól fogva az Elso-szállás helyen volt, aztán a Második-szálláshely körül alakult ki a helység. Korondhoz tartozik a település határán sokkal késobb (XVIII. Század elején) kialakult Fenyokút, és Pálpataka kis szétszort településbokrai, és az úgynevezett Békás-tanyavilág egyes házai, valamint Telek és Telekkert, amelyek ma már az anyaközséggel egybeépültek.
A Korondhoz legközelebb eso nagyobb település Atyha, azonban sokkal késobb keletkezett, elso feljegyzése 1536 és 1567-bol valók. Valószínüleg a mai atyhai határban lévo Szentegyházas-erdon belul feltételezett, elpusztult régi temlpom lehetett a korondi plébánia elso temploma. A korondi és atyhai egyházi levéltár iratai szerint, a reformáció elött, Atyhának, Pálfalvának, és Korondnak közös temploma volt, és a három falu közössége a korondi egyházközösséghez tartozott. Korond területén 1533-ban épült katolikus templom, mely Orbán Balázs szerint „román stílusból gótba való átmenet”. A reformáció idején a templom az unitáriusok tulajdonába került, a lakosság nagy része ugyanis áttert az unitárius vallásra.
Az 1562-es székely felkelés után János Zsigmond megnyirbálja a székely kiváltságokat, megjelenik a jobbágy-zsellér réteg, kezdenek kialakulnia nagyobb magánbirtokok. 1600-ban Ali pasa kétszer is feldúlja Udvarhelyszéket, azonban, hogy a harcok Korondot hogyan érintették, nem tudjuk. 1696-ból származik az elso hír a korondi oktatásról, de az egyházi levéltárban közvetett utalás van arra, hogy azelott is volt oktatás a faluban.
A XVII. Század végétol megélénkülnek a kuruc-labanc csatározások, aminek következtében 1708-1711 között pestisjárvány, majd 1717-1719 között a nagy szárazság miatt éhinség sújtja a vidéket. Ebben az idoben sokan elvándorolnak, foleg Moldvába.
A XVIII. század elso felében az osztrák uralom megszilárdulásával megkezdodik az ellenreformáció. A Firtosi vár területén a jezsuiták, majd a minoriták kolostort alapítanak. A katolikus egyház eloször Atyhán erosödik meg, innen kezdik késobb ujraszervezni a korondi katolikus egyházat. 1716-ban közös megegyezéssel az unitáriusok még a templomot is vissza adják, miután 1720-ban új, kotemplomot építenek. A katolikusok a régi templom helyébe 1911-ben újat, nagyobbat építenek.
Az 1841 augusztus 22 és 27 között Korondon tartott unitárius zsinat a teljes magyar nyelvu oktatás bevezetését határozta meg. A település igazgatása a XVI. századtól kezdve a sajátos falutörvények szerint történik. A helységet a falutanács vezette, amelyet évente választottak, és részt vettek benne a szabadszékelyek, és a jobbágyok képviseloi is. A falun belül kisebb közigazgatási és gazdasági egységet alkottak a tizesek. A tizeseknek külön vagyona is lehetett, mely földterületekbol, vagy muhelyekbol, malmokból állhattak. A tizesek igazgatták a falu külhatárának egy-egy meghatározott részét: utakat, hidakat javítottak, forrásokat gondoztak stb.. A tizesek Korondon még a XIX. században is muködtek.
A XVIII. század közepére Korond népességi és gazdasági szempontból a Sóvidék legjelentosebb adófizeto településévé vált. Ugyanakkor a falu lakossága rohamosan szaporodni kezd. Azord éghajlat, és gyenge minoségu termoföld miatt a lakósság egy részének más kiegészíto foglalkozás után kellett néznie. Igy kialakultak újabb mesterségek, mint a zsindelyfaragás, deszkametszés, mészégetés, kender- és gyapjúfeldolgozás, sószálítás és eladás, és már a XVII. században elkezdodik a fazekasság. A gazdasági fejlodést jelentosen elosegítette a Mária Terézia császárnonél kivívott évi 4 országos vásár megtartásának joga. A négy vásár: január 15-18 között a „téli vásár”? május 10-13 között a „fuhúzó vásár”? július 1-4 között az „eperéréskori vásásr”? vagy Szent János napi vásár? és augusztus 22-25 között a „Bertalan-napi vásár”.
A XIX. és XX. Században a községben bekövetkezo kulturális és gazdasági fejlodében elsosorban a kézmuipar és ezen belül a legfontosabb a fazekasság fellendülése volt. Azonban a korondiak ellen eladási tilalmat vezettek be, I. Rákóczi György 1643-ban, és Apaffi Mihály 1682-ben. A tilalmat a korondiak folyamatosan megszegtég, és mázatlan cserépedényeiket az egész Székelyföldön (kivéve Csíkot) és a szász megyékben is árúsították. 1820-ban Korondon már ötven fazekas dolgozott. Nemsokára megjelennek az olcsó mázasedények is. Az elso világháború idején fellépo vasedényhiány elosegítette a termelés növekedését, majd 1920-banmegnyílt a piac dél és észak-kelet felé. Az 1930-as években már három milliónál is több kerámiatárgyat adtak el.
A II. vilagháború után, a hatvanas évek kozepéig foleg mázas parasztedényeket és Órománia számára ún. MOS-ra (halotti megemlékezések) szánt edényeket, kancsókat és tálakat készítettek. 1974-ben díszkerámia eloállító gyárat létesítettek Korondon, ahol több mint 200 munkás dolgozott.
Az 1980-as évektol a turizmus csökkenése, a tüzelo, a festék hiánya miatt a termelés visszaesett. 1990-tol a turizmus élénkülésével újabb fellendülés következett be a fazekasság, fafaragás, taplókészítés terén. A kerámiagyárat azonban bezárták. A fazekasságon kívul a XIX. szd. végén és a XX. szd. elején jelentos jövedelmi forrásnak számítottak a malmok is: lisztelo malmok, posztódürückölök, olajütok, mázdaralók, furész- és áramfejleszto malmok.
A XVIII. és XIX. században fontos pénzkereseti forrásnak bizonyult a sókereskedés és sófuvarozás is. Számos korondi szekeres szállított sót a Putnahágon, a Bucsinon keresztül az Ún. Sóúton, a Gyergyói-medencébe, ahonnan a só nagyobb részét a Maros vizén tutajokkal szálították tovább. Más jövedelmi forrásnak számított a sófozés, amely valójában tiltott volt. A kozség észki határában létezett az egykori Só-ház és Só-kút. Az évenként választott sóbiró minden korondi családnak szükségletei arányában ún. sóscédulát adott, megfelelo mennyiségu sósviz használására. A sósvizet szerda reggelenként osztották. (még 60-as években is)
A XIX. szd.-ban az árcsói borvizet is értékesítik. Néhány év leforgása alatt több mint 10000 üveget palackoztak évente. 1817-ben kiépítik a korondi fürdotelepet. (Özv.Frauszné, majd Dósa Elek) A század végen Gáspár Gyula fejlesztett tovább, majd a XIX. szd. elején fiai csodbe juttatták.
Az oldal a sóvidéki turizmussal, valamint a Sóvidék szépségeinek és történelmének megismertetésével foglalkozik, ezen belül a következő témákkal is:
Sóvidéki turizmus, Erdély, Székelyföld, Sóvidék, Szováta, Korond, Sófalva, Alsósófalva, Felsősófalva, Parajd, Turizmus, Szállás, Panzió, Vendégház, Hotel, Szálloda, Sóbánya, Hargita, Maros, Sóvidéki turizmus, Hegyi turizmus, Olcsó szállás, Nyaralás, Medve Tó, Sós tavak, Síelés, Székelyföldi turizmus, Falusi turizmus.
- Sóvidéki turizmus, Székelyföldi turizmus
- Turista szállások, panziók, vendégházak
- Kirándulások, látnivalók, érdekességek
-Sóvidéki szállások, Székelyföldi szállások