15 ÉVES AZ IDŐSEK NÉPFŐISKOLÁJA

„Idősek Népfőiskolája” 15 éves ünnepi zárása 2010. április 21.

1994- ben, az egyesületünk megalakulását követő egy éven belül született az ötlete Gyenge Györgyné-Ágikának - az egyesület akkori titkárának, hogy kellene egy olyan programot indítani, ahová eljárhatnának azok az idős, nyugdíjas emberek, akik a nyugdíjazásuk kapcsán felszabadult, sok szabadidővel rendelkeznek.

 

Célunk volt, hogy aktív életük lezárása után se érezzék fölöslegesnek, magukra hagyottnak, magukra maradottaknak magukat.

Így terveztük és szerveztük meg az Idősek Népfőiskoláját, emlékeim szerint 1994 februárjában, szerdai napon, 14.00 órai kezdéssel a József Attila Művelődési és Konferencia Központban, mely időponthoz azóta is hűek maradtunk.

Az első alkalommal 21-en voltunk. Erre azért emlékszem, mert mondtuk Ágival, hogy ez egy nyerő szám, és bíztunk abban, hogy hosszú időre életképes marad ez az érdeklődésre számot tartó kezdeményezés. Ez be is igazolódott, hisz ma itt a 15. év folyamát zárjuk az Idősek Népfőiskolájának.

Az időszak is úgy alakult az évek folyamán, hogy a téli-tavaszi hónapokban hívjuk az embereket, amikor a szabadban való séta, kirándulás, munkálkodás nem hosszú időtartamú és nem köti le, tölti ki az egész napunkat.
A nyári időszakban egy évit „önképző körben” találkozhattak az emberek, amely – ma azt mondhatnánk „kibeszélő show”-hoz hasonlított, de a mostani tévében látottaktól sokkal értékesebb, önismeretre, magunkra találásra, saját értékeink megerősítésére irányult, persze nem volt elhanyagolható értéke az együttlét öröme sem.

Ez azonban nem volt hosszú távon életképes, hisz Ági egészségi állapotának romlása miatt nem tudta vállalni, mint mentálhigiénes a munkát.
De nem volt hosszú életű azért sem véleményem szerint, mert még idegen volt az embereknek ez a fajta együttlét, és hiába láttuk mi, hogy szükség van rá, nem alakult ki olyan csoport, mely működőképes lett volna. Hisz az önmagunkkal való szembenézés, a mások előtt való megnyilvánulás, az önmagunk elemzése, mások előtti őszinte feltárása érzéseinknek még idegen volt az emberek előtt.

Szégyelltük megmutatni hiányosságainkat, szégyelltük feltárni érzéseinket és így tovább.
Ma, ha újra kezdenénk, biztosan lenne hozadéka a résztvevők között.

Visszatérve az Idősek Népfőiskolája 15 évére:
Az elő előadóink között szerepeltek: Patakiné Kerner Edit, Kovács Erika, Gyenge Györgyné ők maradtak meg bennem.

Sajnos, az irattárunk ömlesztve van, 2007-ig remélem lesz egy népfőiskolai csapat rövidesen, akik szeretnek a múltban böngészni, és a huszadik évfordulóra rendszerezik az irattárunkat, és a visszatekintés akkor már teljes lesz.

És jöttek a „dolgos” évfolyamok, egyre gazdagabb, szélesebb kört felölelő, feldolgozó programok, értéket közvetítve, értéket képviselő emberekkel, előadókkal.
Akiket fel tudtam idézni a felkészülésem folyamán 133-an vannak, közülük 43-an visszatérő.
Így dr. Angyal Dávid, dr. Csongrády Béla, Patakiné Kerner Edit, Tari Ottó, Korill Ferenc, Virág László, Guthy Éva, Damdindorzs Danima, Herold László, Ócsai Tamás, prof.dr. Török Szilveszter, Bakó Éva, Demus Iván, Szvircsek Ferenc, Virág Julianna, prof.dr. Iván László, dr. Praznovszky Mihály. Ha ki tudjátok majd egészíteni, tegyétek meg.

Közben megszerveztük a Nagyitábort 7 éven át, mely életre szóló élményt jelentett és remélem jelent is a gyerekeknek és a népfőiskolás nagyiknak egyaránt.
Nagyik voltak: Gyenge Györgyné, Fazekas Melinda, Kaszás Lászlóné, Turcsányi Árpádné, Sótér Sándorné, Nagy Ferenc, Mákos Józsefné, Longauer Lajosné, Nagy Ferencné, Takács Erzsébet, Báti Jánosné, Szilveszter Gyuláné, Vadasi Zsuzsanna, és kisegített egy évben pár napig Kotroczó Károlyné.

Ide hoztak gyümölcsöt, sütemény a gyerekeknek többen is így Csekei István és felesége Margó, de olyanok is, akik hallottak csak a táborról.

Az Idősek Népfőiskolájával szinte egy idővel gomba módra szaporodtak városunkban is a civil szervezetek, klubok, mert egy-egy, a közösségért felelősséget érző és tenni akaró ember látta, hogy össze kell fogni, jó együtt tartani a magukramaradottakat, vagy egy-egy terület iránt érdeklődőket, „unatkozó”, emberszerető, és emberi kapcsolatra vágyókat.

Sajnos egyre több az egyedül élő, magára maradt ember, de nem csak az idősebb korosztályból. Egyre több a munka nélkül maradó, elkeseredett ember, akikre oda kell figyelnie a felelősséggel élőknek. Fel kell emelni őket az emberi méltóság megtartásában, az életük új értelmének a megtalálásához.

Tenni kell azért, hogy oldjuk a magányát a magányosnak, oldjuk a szorongását a szorongónak. Találjanak ezek az emberek, ha kell újabb barátokra, ismerősökre, közösségekre, ahol ha csak rövid időre is ki tudják kapcsolni a magányt a szorongást a kilátástalanságot. Legyen a ránc helyett-mellett mosoly öröm az arcokon, és legyen érdeklődő kíváncsi a szem, a tekintet a befelé fordulás helyett.

Ezért gondolom, hogy legnagyobb hozadéka a népfőiskolának az emberi kapcsolatok alakítása:

1. Az aktív életszakasz meghosszabbítása, mert nem csak magamnak kell, hogy éljek, hiszen embertársaimnak is szükségük van rám.
2. Az egyéni kiteljesedés, a saját – eddig szunnyadó – értékeink megmutatása (vers, novella, családregény írás, éneklés, kézimunkázás stb.)
3. A generációk találkozása, ha visszaemlékezünk a vetélkedőre, ünnepeinkre, ki mit tud? - ra stb.
4. A helyi értékek megmutatása, megismerése, emberi – természeti – irodalmi – történelmi stb –oldalról egyaránt.
5.  

Az egyesületünk 17 évéből az Idősek Népfőiskolája a leg rendszeresebb programunk. Általa is váltunk leginkább talán ismertekké városunkban, megyénkben, az országban a többi értékes rendezvényünk mellett.

Általa szélesedett kapcsolatrendszerünk, együttműködésünk több civil szervezettel, hisz számtalan szervezet keres meg bennünket különféle felkéréssel.
Szakdolgozatot eddig az Idősek Népfőiskola kapcsán 2006 óta öten írtak munkánkról, és két új jelentkező van már ez évre is.
Mindezek tudatában tartjuk értékesnek és értéket közvetítőnek az Idősek Népfőiskoláját.
Kis adat számszerűsítve:
Csak megközelítő adatok: a 15 év alatt 360 előadás, 21.600 hallgatónak,
Három szeretetnap: 450 látogatóval.
Az általunk szervezett Idősek Világnapi gálán 8 év alatt 5040 vendég.
Hogy „látva lássanak „ ki-mit tud? - ot szerveztünk két alkalommal több, mint 300 nézővel és több mint 200 résztvevővel.
Civil Kavalkád gálájában való közreműködésünkkel 1000 látogató.
Tíz kiállítást rendeztünk első kiállítóknak és másoknak, többek között országosan elismert és számon tartott művésznek.

S most döngetik az ajtónkat, hogy rendezzünk hagyományőrző csoportoknak megyei találkozót.
Tehát, van mit tennünk a következő években is.
Bízom abban, hogy az elkövetkezendő évfolyamok még színvonalasabb programmal örvendeztetik meg a résztvevőket.

Nem lehet a visszatekintésből kihagyni azokat a segítőket, akik az erkölcsi támogatás mellett anyagilag is segítették és remélhetőleg segítik a jövőben is egyesületünket:
Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata, Nógrád Megye Közgyűlése, Nógrád Megyei Civil Szolgáltató Központ munkatársai, Mozgáskorlátozottak Egymást Segítők Egyesülete, JAMKK, Háztartások Foglalkoztatásáért Alapítvány, Városi Televízió, Nógrád Megyei Hírlap, Palóc Brót Zrt., Salgó Center Coop Zrt. És személy szerint még köszönet illeti Vincze Istvánné nyugalmazott főszerkesztő asszonyt valamint Mihalik Julianna szerkesztőt.

Rendezvényeinkről sok videó és dvd felvétel készült, egyszer talán lesz alkalom megtekinteni őket.

Visszatekintés miatt folyamatosan vezetjük naplónkat.

Köszönet az előadóknak, akik ingyen illetve csekély ajándékainkat elfogadva, a program, és a civilek iránti elkötelezettséggel jönnek hozzánk.

Felvetődik a kérdés: hogyan tovább?
A fejlődés mindig előre visz bennünket. Nekünk is át kell gondolni, hogy merre menjünk a 16. évfolyamtól?

Nyitnunk kell, szélesíteni kell és illik az érdeklődésre számot tartó és felkeltő érdekeket.
Így született meg a 2010-es évi közgyűlésünkön a határozat: a 16. évfolyamot „Nemzedékek Népfőiskolájaként” folytatjuk, bízván abban, hogy egyre fiatalabbak is eljönnek és csatlakoznak hozzánk, hogy megvalósulhasson a nemzedékek kézfogása, a fiatalabbakat is vonzó program. Hogy megvalósulhasson a tanuljunk egymástól – idős a fiataltól fiatal az időstől.

Végül mit mondhatnék?
Mindenkinek köszönet, aki valamilyen formában éltette és élteti tovább egyesületünk e szép programját.

Salgótaján, 2010. április 21.

Nagy Ferencné
egyesületi elnök

Eddigi kiállításaink:
Kovács Ráka, Gyuriska Gabriella, Bárdos Lászlóné, Varró Jánosné, Vaskó Gabriella, Manga János, Szikszai Pál, Tomkáné Hegedűs Mari, Pauló Jánosné, Késmárkiné Fürjes Piroska, Tarcsányi Ottília és májusban Romhányi Olga.