Petrik Ottó
Légpárnás jármű modellje
Néhány más megoldás
Az eddig ismertetett járművek - a Ch. S. Cockerell-féle SR.N1-et, valamint a Bertin-féle Terraplane BC-4-et kivéve - annyiban hasonló jellegűek, hogy a légpárnát külön légsűrítő állítja elő, és a továbbítást is külön toló vagy húzó légcsavarral oldják meg.
A tervezők azonban más megoldásokat kerestek. Oka, hogy a légcsavar bizonyos sajátos zajforrást jelent, emellett hatásfoka sem megfelelő. A kísérletezés során az angol Britten-Norman cég 1966-ban bocsátotta próbaútra a „suttogó" hajónak nevezett, CC 3 jelű (a Cushioncraft = légpárnás jármű kifejezés rövidítése) konstrukcióját. Ennek érdekessége, hogy a Rolls Royce motorral hajtott két darab radiális (sugárirányú - lásd a következő fejezetben) légsűrítő közül az egyik a légpárnát állítja elő, a másik pedig a reaktív tolóerőt szolgáltatja (9. ábra). Egy továbbfejlesztett változatában - a 6-8 főt szállító CC 5-ben - az emelő és továbbító légnyomást kis nyomású repülőgép-gázturbinával állítják elő. Ezek a járművek kétéltűek.
9. ábra.
A kizárólag vízi közlekedésre szánt légpárnás járműveknél előnyös a kis ellenállású, vízbe merülő stabilizáló felületek alkalmazása. Ezzel a váratlan oldalszél kellemetlen hatása elkerülhető. A Hughes Tool Co. cég az amerikai tengerészet számára 1959-ben szerkesztett Hydrostreak XHS-1 típusú járművénél a két merev oldalfallal egyben a légpárnát is lezárta (10. ábra). Elöl és hátul ugyanezt a feladatot vízfüggönnyel oldották meg. A 2 Mp összsúlyú jármű hajtását először egy 80 LE-s motorral és a vízfüggöny irányításával gondolták megoldani. Ez azonban elégtelennek bizonyult, s az átalakított változatban egy másik 80 LE-s motorral hagyományos hajócsavart hajtanak. Az így elért sebesség 43 km/h.
10. ábra.
A félig kétéltű légpárnás járműveknél is célszerű a stabilizáló felületek alkalmazása. A napjainkban forgalomban levő legnagyobb ilyen járművet az angol Vosper Thornycroft cég építette, VT 1 jelzéssel (11. ábra). Hossza 29,54 m, szélessége 13,26 m, lebegési magassága 1,14 m, merülése (a fedélzettől mérve) 2,97 m, a légpárna magassága 1,68 m. Üzemi súlya 90 Mp, ebből 22 Mp a hasznos terhelés, és maximálisan 12 tonna üzemanyagot vihet magával. Normál utazósebessége 63 km/h, a maximális 74 km/h. 1971 óta négy darabot helyeztek üzembe belőlük, kompszolgálatra; a szállítható utasok száma 270 fő. A légpárna előállítását és a két csavar hajtását két db 2000 LE-s Lycoming gázturbina végzi.
11. ábra.
Az eddig megépített és kipróbált, üzemben levő légpárnás járművekkel kapcsolatos tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a méretek növelésével viszonylag jobb hatásfok érhető el, tehát gazdaságosabbak. Természetesen azonnal felmerült az óceánjáró légpárnás járművek gondolata is. Éppen ezért befejezésül három ilyen érdekes tervet, illetve elképzelést ismertetünk - mindegyikük az Egyesült Államokból származik.
Elsőként említjük az amerikai járműkísérleti kutató intézet (Vehicle Research) elgondolását egy 100 Mp összsúlyú légpárnás óceánjáróról (12, ábra). Ezen belül a tervezett hasznos terhelés 40 Mp lett volna, az üzemanyagkészlet pedig 10 Mp. A két emelő- és a négy tolómotor összteljesítménye 10 000 LE. A technikai megoldás érdekessége, hogy merev szerkezetre gondoltak, úgynevezett „csatorna" emelőrendszerrel. Ennél a felhajtó erőt részben statikus úton (légpárna), részben dinamikusan (a sebesség révén) nyerik. (Egy ilyen megépült kisebb jármű modelljének kialakítását a 36. ábrán mutatjuk be.)
12. ábra.
Az 1960-as évek végén a Bell Aerosystems Company szintén foglalkozott egy 100 Mp-os óceánjáró légpárnás jármű tervével, amelyet SES (= Surface Effect Ship - felületi hatású hajó - az említett GEM kifejezés mintájára) elnevezéssel hoztak nyilvánosságra (13. ábra). A 22 m hosszú, és 10 m széles járművet három Pratt-Whitney Ft-12-es repülőgép-sugárhajtóművel üzemeltetnék; a légpárna előállítása mellett ezek hajtanák a két vízi csavart.
13. ábra.
De a tervezők nem állnak meg az ilyen „kis" méreteknél. Szintén ez utóbbi társaság mutatta be elképzelését egy Atlantic elnevezésű légpárnás járműről, amely a legnagyobb hullámokkal szemben is érzéketlen lenne; összsúlya 10 000 Mp-ig terjedhet (14. ábra).
14. ábra.
Röviden foglaljuk össze, hogy a felhasználási területeket, a járművek rendeltetését és a szerkezeti kialakítását tekintve, eddig milyen jellegzetes légpárnás járműtípusok alakultak ki. Ezt a következőkben tehetjük meg:
● kétéltű, sík, szárazföldi és vízi közlekedésre egyaránt alkalmas járművek;
● csak vízi közlekedésre alkalmas légpárnás hajók;
● elsősorban szárazföldi közlekedésre alkalmas, részben kerekes, részben légpárnás (hibrid) járművek;
● kötött pályás légpárnás közlekedési eszközök (vonatok);
● teherszállító és mozgatóberendezések: légpárnás utánfutók (trélerek) és rakodólapok.
Ezek közül a járművek közül –a kötött pályások kivételével- valamennyi számításba jöhet katonai alkalmazásra, a következő feladatok végrehajtására:
● kis létszámú, 2-6 fős csoportokat szállító parancsnoki, felderítő vagy járőrszolgálati járművek;
● közepe, kb. 30 fős kötelékek szállítására, átkelő és partra szállító (deszant), valamint utánpótlást szállító járművekként;
● nagy méretű, nehéz járművek, általában csak vízi szállításra, például kompszolgálatra;
● különleges járművek speciális feladatokhoz.
Ezekkel a kérdésekkel a következőkben még részletesen foglalkozunk.
♣ Archiválta SRY 2008 október 06. ♣ CANON LiDE
system ♣ Microsoft Word ♣ SRY MODELL 2008