Petrik Ottó
Légpárnás jármű modellje
Szovjet légpárnás járművek
A már említett angol, majd a francia kísérletekkel nagyjából egyidejűleg a Szovjetunióban is kezdtek foglalkozni a légpárnás járművek tervezésével és építésével. Néhány ilyen jármű adatait a 2. táblázatban mutatjuk be.
Megjelölés |
Geometriai méretek |
η |
Súly Mp |
Párna- nyomás kp/m2 |
||
hosszúság m |
szélesség m |
felület m2 |
||||
Neva |
17,3 |
6,6 |
87 |
0,74 |
12,5 |
140 |
Raduga |
9,4 |
4,12 |
30 |
0,77 |
3,5 |
? |
Szormovics |
26,5 |
10 |
230 |
0,87 |
30 |
150 |
Megjelölés |
Teherbírás |
Motorteljesítmény LE |
Fajlagos teljesítmény LE/Mp |
Sebesség Km/h |
||
fő |
Mp |
emelő |
toló |
|||
Neva |
38 |
4 |
2x215=430 |
285 |
57 |
50 |
Raduga |
5 |
- |
215 |
215 |
123 |
110 |
Szormovics |
50 |
6 |
2500 |
83 |
120 |
2. táblázat
A Neva nevű kísérleti légpárnás hajót az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság Folyamhajózási Minisztériumának központi műszaki tervező intézete - az N. E. Zsukovszkijról elnevezett Központi Aerodinamikai Intézettel, valamint a leningrádi Víziközlekedési intézet elméleti hajózási tanszékével együttműködésben - tervezte. A járművet az utóbbi intézet kísérleti-kutató gyárában építették meg, és bocsátották vízre, 1962 augusztusában (6. ábra). A táblázatban szereplő adatokkal rendelkező járművet három darab négyütemű repülőmotor hajtja; külön-külön a légpárnát előállító két légsűrítőt, és külön a hajtó légcsavart. Ez a megoldás igen előnyös, mivel egyszerű gépészeti berendezést igényel. A levegőszállítás - 110 m3/s - és a párnanyomás értéke is meglehetősen nagy; ennek ellenére a lebegési magasság mindössze 50-80 mm.
6. ábra.
`
A következő szovjet kísérleti légpárnás jármű a Raduga volt (7. ábra), amelyet a gorkiji Krasznoje Szormovo gyárban terveztek - a Központi Aerodinamikai Intézet bevonásával -, Gorkijban építették és bocsátották vízre 1962 szeptemberében. A légsűrítőt és a hajtó légcsavart szintén a Nevánál alkalmazott repülőmotorral hajtották meg. A lebegési magasság 150 mm, a maximális sebesség pedig 120 km/h volt.
7. ábra.
A Nevával és a Radugával folytatott kísérletek tapasztalatai alapján tervezték és építették meg - ismét csak a Krasznoje Szormovo gyárban-a Szovjetunió ez idő szerinti legnagyobb légpárnás járművét. A Szormovics (8, ábra) 1965 novemberében futotta első próbaútját. Ennél a járműnél már egy központi hajtóművet alkalmaztak - előbb 1800, majd 2500 LE teljesítményű, Ivcsenko-féle AI-24 típusú gázturbinát. Ez hajtja megfelelő áttételek útján a légpárnát előállító sűrítőt, és a két darab Kort-gyűrűs toló légcsavart. A folyami közlekedésre tervezett jármű 1,2 m-es hullámmagasság mellett is 120 km/h sebességgel haladhat; csúcssebessége 140 km/h. Légpárnája az előző járművektől eltérően nem egyszerű kamrás, hanem úgynevezett gyűrűs szerkezetű (részletes ismertetése a következő fejezetben). A Szormovics 1970 óta rendszeresen bonyolít le utasforgalmat a Volgán és az Oka folyón, az egymástól mintegy 100 km-re fekvő Gorkij és Pavlovo városok között. (A jármű egy érdekes működő modelljének képét a 38. ábrán mutatjuk be.)
8. ábra.
♣ Archiválta SRY 2008 október 06. ♣ CANON
LiDE system ♣ Microsoft Word ♣ SRY MODELL 2008