SRY MODELLEZŐ KÖNYVTÁR


Petrik Ottó

Légpárnás jármű modellje

 

Szovjet légpárnás járművek

 

   A már említett angol, majd a fran­cia kísérletekkel nagyjából egyide­jűleg a Szovjetunióban is kezdtek foglalkozni a légpárnás járművek tervezésével és építésével. Néhány ilyen jármű adatait a 2. táblázatban mutatjuk be.

 

Megjelölés

Geometriai méretek

η

Súly

Mp

Párna-

nyomás

kp/m2

hosszúság

m

szélesség

m

felület

m2

Neva

17,3

6,6

87

0,74

12,5

140

Raduga

9,4

4,12

30

0,77

3,5

?

Szormovics

26,5

10

230

0,87

30

150

 

Megjelölés

Teherbírás

Motorteljesítmény LE

Fajlagos

teljesítmény

LE/Mp

Sebesség

Km/h

Mp

emelő

toló

Neva

38

4

2x215=430

285

57

50

Raduga

5

-

215

215

123

110

Szormovics

50

6

2500

83

120

2. táblázat

 

  A Neva nevű kísérleti légpárnás hajót az Oroszországi Szovjet Szövet­ségi Szocialista Köztársaság Fo­lyamhajózási Minisztériumának köz­ponti műszaki tervező intézete - az N. E. Zsukovszkijról elnevezett Köz­ponti Aerodinamikai Intézettel, va­lamint a leningrádi Víziközlekedési intézet elméleti hajózási tanszéké­vel együttműködésben - tervezte. A járművet az utóbbi intézet kísér­leti-kutató gyárában építették meg, és bocsátották vízre, 1962 augusztusában (6. ábra). A táblázatban szereplő adatokkal rendelkező jár­művet három darab négyütemű re­pülőmotor hajtja; külön-külön a légpárnát előállító két légsűrítőt, és külön a hajtó légcsavart. Ez a meg­oldás igen előnyös, mivel egyszerű gépészeti berendezést igényel. A le­vegőszállítás - 110 m3/s - és a párnanyomás értéke is meglehető­sen nagy; ennek ellenére a lebe­gési magasság mindössze 50-80 mm.

 

6. ábra.

            `

A következő szovjet kísérleti lég­párnás jármű a Raduga volt (7. áb­ra), amelyet a gorkiji Krasznoje Szormovo gyárban terveztek - a Központi Aerodinamikai Intézet be­vonásával -, Gorkijban építették és bocsátották vízre 1962 szeptembe­rében. A légsűrítőt és a hajtó lég­csavart szintén a Nevánál alkalma­zott repülőmotorral hajtották meg. A lebegési magasság 150 mm, a maximális sebesség pedig 120 km/h volt.

 

7. ábra.

 

A Nevával és a Radugával folyta­tott kísérletek tapasztalatai alapján tervezték és építették meg - ismét csak a Krasznoje Szormovo gyár­ban-a Szovjetunió ez idő szerinti legnagyobb légpárnás járművét. A Szormovics (8, ábra) 1965 no­vemberében futotta első próbaútját. Ennél a járműnél már egy központi hajtóművet alkalmaztak - előbb 1800, majd 2500 LE teljesítményű, Ivcsenko-féle AI-24 típusú gáz­turbinát. Ez hajtja megfelelő áttéte­lek útján a légpárnát előállító sű­rítőt, és a két darab Kort-gyűrűs toló légcsavart. A folyami közleke­désre tervezett jármű 1,2 m-es hul­lámmagasság mellett is 120 km/h sebességgel haladhat; csúcssebes­sége 140 km/h. Légpárnája az elő­ző járművektől eltérően nem egy­szerű kamrás, hanem úgynevezett gyűrűs szerkezetű (részletes is­mertetése a következő fejezetben). A Szormovics 1970 óta rendszere­sen bonyolít le utasforgalmat a Vol­gán és az Oka folyón, az egymástól mintegy 100 km-re fekvő Gorkij és Pavlovo városok között. (A jármű egy érdekes működő modelljének képét a 38. ábrán mutatjuk be.)

 

8. ábra.

 

Előző rész

Következő rész

Vissza a tartalomjegyzékhez

 

♣ Archiválta SRY 2008 október 06. ♣ CANON LiDE system ♣ Microsoft Word ♣ SRY MODELL 2008