Petrik Ottó
Légpárnás jármű modellje
Modelltípusok és
méretarányok
A technikai jellegű műszaki modellek két nagy csoportját szokták megkülönböztetni: a tudományos-technikai és a nevelés-szórakozás célját szolgáló modellekét. Az amatőr és a különböző verseny(sport-) modellek ez utóbbi kategóriába tartoznak, de az előbbiek sem érdektelenek számunkra.
Tudományos-technikai modellek általában kétfajta célkitűzéssel készülnek: vagy ismeretek szerzése (ezek a kísérleti modellek), vagy ismeretek átadása céljából (ez utóbbiakat didaktikai modelleknek nevezzük). Az egyes típusokra bemutatunk néhány példát a légpárnás járműmodellekből.
Az amerikai Bell Aerosystems Co. foglalkozott az úgynevezett csatornás (channell flow) rendszerrel, amelyet a 12. ábra kapcsán már említettünk. Az Egyesült Államok haditengerészete számára tervezett Hydroskimmer 2073 típusjelű jármű egyik kísérleti modelljét a 36. ábrán mutatjuk be; az oldalára fordított modellen jól látható a két - a jármű fenekén végigfutó boltozat formájú - levegővezető csatorna. A Hydroskimmer egy másik, nagyobb típusának (tervezett hossza 19 m, súlya 22 Mp, sebessége 130 km/h) szemléltetés céljából készült formaterv modelljét látjuk a 37, ábrán. Ez utóbbi természetesen nem működő, egyszerűsített, sima vonalú modell.
36. ábra.
37. ábra.
A szovjet légpárnás járművek között ismertettük a Szormovics típust (lásd a 8. ábrán). Ennek egy érdekes, működő, bemutató (demonstrációs) modelljét a Szovjetunió Népgazdasága Eredményeinek Kiállításán (VDNH - Visztavka Dosztizsenyij Narodnogo Hozjajsztva), 1966-ban Moszkvában kiállították(38, ábra). Az M = 1: 25 méretarányú, és ezért meglehetősen nagyméretű (106 cm hosszú, 40 cm széles és 24 cm magas) elektromos üzemű modell sík asztalon, körpályán futott; egy nagyobb motor állította elő a légpárnát, két kisebb pedig a tolóerőt szolgáltató légcsavarokat hajtotta. (Az ábra alsó részén a modellt hátsó nézetből látjuk.)
38. ábra.
Az amatőr modellezők és gyűjtők körében igen kedveltek a készletekben (az ún. kit-ek), alkatrészekben forgalomba hozott járműmodellek, de ugyanúgy a készen összeszereltek is. Közöttük légpárnás modelleket is találunk. Így például az Airfix-cég készíti az SR.N4 műanyag, összeszerelhető modelljét M = 1:144 méretarányban; az angol Lesney-cég matchbox-sorozatában található az SR.N6 kétféle méretarányban is (Superfast M=1:200, és Super Kings M=1:116), sőt a Dinky Toys készletében is szerepel M = 1:104 méretarányban. A minket közelebbről érdeklő SR.N1 jármű egyik első változatának igen szép, részletes kivitelű és pontos műanyag modelljét mutatjuk be a 39. ábrán. Az ilyen jellegű modelleket asztali vagy vitrinmodelleknek nevezzük; ez utóbbi képen minden részlet igen szépen látszik, még a hangárban való mozgatáshoz szolgáló kis kerekek is.
39. ábra.
Indokolt, hogy itt térjünk ki a méretarány kérdésére - látva az előbb említett gyári modelleknél a meglehetősen feltűnő, furcsa számértékeket. Csak megjegyezzük, hogy ennek több oka is van (a gyártó gépek kapacitása, a felhasznált anyagok, a csomagolás stb.), ezekkel most nem foglalkozunk, hiszen a saját építésű amatőr modelleknél ilyen kérdések nem merülnek fel. Ugyanakkor vannak bizonyos szokásos - versenymodelleknél pedig nemzetközileg rögzített, előírt - méretarányok, amelyeket kötelező - vagy legalábbis célszerű - figyelembe vennünk. Előbb azonban tisztázzuk a méretarány fogalmát, és néhány, vele összefüggő kérdést.
A méretarány olyan viszonyszám, amely megadja, hogy a mintaképen (ezt a szakirodalomban főkivitelnek nevezzük) és a modellen az egymásnak megfelelő geometriai hosszúságok milyen arányban állnak. A méretarány általános felírása:
M = 1 : λ
ahol:
M -a méretarány olyan kijelölt osztás (vagy tört) formájában, ahol az osztandó (nevező) mindig 1;
Λ -hosszlépték (vagy röviden lépték), amelynek számértéke a méretarány reciproka, és megadja a kicsinyítés mértékét (jele álló, görög lambda)
Megjegyezzük, hogy a λ használatától ne idegenkedjünk, mivel jelentősen megkönnyíti és áttekinthetővé teszi számításainkat, szemben a méretarányt kifejező viszonyszámmal. A légpárnás modellünk tervezésénél előzetes számításokra pedig - mint ezen fejezet bevezetésében említettük - feltétlenül szükség van.
A légpárnás modellünk méretarányának megválasztásakor néhány kérdést kell mérlegelnünk. Ha több modellt - például fejlődéstörténeti sorozatot - tervezünk megépíteni, akkor ezeket feltétlenül azonos méretarányban készítsük! Szárazföldi járműveknél támpontul szolgálhatnak a gépkocsi- (és részben a vasút-) modellezésnél szokásos következő méretarányok: M = 1:16, 1:25, 1:32, 1:45, 1:64, 1:87 (ill. 1:90). Ezek a viszonylag kisebb méretű járművekhez megfelelnek, s így modelljeink a méretek tekintetében összhangban lesznek az egyéb járműveinkkel. Vízi légpárnás járműveknél a nemzetközileg előírt, önjáró hajómodellekre érvényes, következő méretarányokat választhatjuk: M = 1:10, 1:15, 1:20, 1:25, 1:50, 1:75, 1:100, 1:150, 1:200.
A működő modelleknél választandó méretarányt több más modelltechnikai tényező is befolyásolja. Előzetes tájékoztatásul csupán annyit, hogy a mai törpe villamos motorokkal kb. 2-4 dm2 emelőfelületű szabadon mozgó modelleket tudunk csak építeni (körpályában komolyabb motorral nagyobbakat is); a szokásos robbanó repülőmodell motorokkal pedig kb. 25-40 dm2eseket. További megkötést jelent a motor mérete és súlya is. Erre a következőkben még visszatérünk.
A viszonylag igen nagyméretű légpárnás modelleknél a tényleges méretkülönbségek is nagyok. Így például az említett Kaario-féle (1935-ben épített) jármű mérete 2,4x1,8 m volt; ezzel szemben az SR.N4 légpárnás kompé 39,7x23,8 m! Ezeket azonos méretarányban - elsősorban működő modellekben - nem tudjuk egymás mellett megépíteni. Ilyen esetben használhatjuk eredményesen az ún. természetes méretarány-sorozatot. Ez az elnevezés onnan származik, hogy a természeti és primitív népek, továbbá a szórakozásból modellezők (például a tengerészek) méretarányos modelljeiket évszázadok óta úgy készítik, hogy a megfelelő hosszúságokat fokozatos felezéssel állítják elő. Ez a szokás később a hajóépítésben, részint már a tervezés során is meghonosodott.
A természetes méretarány-sorozat általános összefüggése matematikai formában:
M = 1 : 2n
ahol:
n -a 2 kitevője, 0 vagy valamilyen egész szám
Ezek szerint a sorozat néhány első tagjának léptéke a következő:
|
n = |
0 |
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
7 |
8 |
|
λ = |
1 |
2 |
4 |
8 |
16 |
32 |
64 |
128 |
256 |
E sorozat alkalmazásának igen nagy előnye, hogy a különböző méretarányban épült modellek egymás között is jól összehasonlíthatók. Az emberi szem ugyanis elég megbízhatóan érzékeli a felezett, illetve a kettőzött méreteket, ha egymáshoz viszonyítja őket. Ez természetesen elsősorban a sorozat egymás mellett álló tagjaira vonatkozik. Az itt felsorolt méretarányokat ajánljuk működő légpárnás modellekhez (közülük néhány léptékkel már az előzőkben is találkoztunk).
♣ Archiválta SRY 2008 október 06. ♣ CANON
LiDE system ♣ Microsoft Word ♣ SRY MODELL 2008