SRY MODELLEZŐ FÓRUMA

1947 április 28.-án, egy különös kaland vette kezdetét.
Thor Heyerdahl ekkor indult útnak a perui Callao kikötőjéből, az általa építtetett balsafa tutajon, hogy bebizonyítsa az elméletét, miszerint a történelem előtti időkben, „primitív” eszközökkel is lehetséges volt átkelni a Csendes-óceánon, Dél-Amerikából Polinéziába
A tudósok korábban sok elméleti vitát folytattak arról, hogy Polinéziát lehetséges volt-e Dél-Amerikai felől elérni, illetve benépesíteni.
Heyerdahl elmélete szerint Polinézia (ill. annak jelentős területei, népcsoportjai) az inkák előtti Dél-Amerikából települtek be. Az elmélet a mai napig vitatott, azonban ellenzőinek legfőbb érvét (az adott technológiai színvonalon nem volt lehetséges óceánjáró tengeri járművek készítése) Heyerdahl látványosan cáfolta meg. Jelenlegi ismereteink szerint azonban az áttelepülés - ha egyáltalán megtörtént - semmiképpen nem volt annyira tömeges, mint azt Heyerdahl feltételezte volt.

A tutaj neve, Kon-Tiki az inka Napisten, Virakocsa nevének egy régi formája.
Az expedíció Peruban kezdődött, ahol spanyol hódítás-korabeli képi ábrázolások és dél-amerikai őslakosok szájhagyománya alapján Heyerdahl és 5 társa megépítette a balsafa tutajt. 1947. április 28-án indultak Callao kikötőjéből, és 101 napos utazás után érkeztek meg augusztus 7-én a Tuamotu-szigetcsoporthoz tartozó Raroia korallszigetre. Az út kb. 8000 km-e során bebizonyosodott, hogy a tutaj és az alkalmazott ősi módszerek sokkalta tengerállóbbak, mint azt a tengerészeti szakértők hitték.
A tutaj alapját 9 nagy, 60cm átmérőjű balsafatözs alkotta, melyek közül a leghosszabb (középső) 13,7 m volt. A gerendákat 3cm vastag kenderkötél-gúzsokkal kötözték össze. A hosszanti gerendákhoz 1m-es közzel keresztirányú, 5,5 m hosszú, 30cm átmérőjű kisebb törzseket kötöztek. A farönkök közé - korabeli ábrázolásoknak megfelelően - függőleges, 1 collos, 60cm hosszú fenyődeszkákat dugtak, amelyek a tutaj iránytartását segítették. Mint az út során rájöttek, a függőleges deszkák sgítségével a tutaj nagyszerűen kormányozható volt, szinte feleslegessé téve a „modern” formájú kormányevezőt, amely egy 5,8m hosszú mangrovefa szárból és fenyő tollból állt. A tutaj orrára fenyődeszkából készítettek hullámtörőt, amit az indiánok annakidején nem ismertek. Ez az „újítás” a tapasztalatok alapján teljesen feleslegesnek bizonyult.
A 8,8 m magas árboc kemény mangrovefából készült, „A” alakban. Az árboc mögött kapott helyet a 4,25 m hosszú, 2,4 m széles, 1,2-1,5 m magas bambuszfonat falú kabin, amelyet banánlevelekkel fedtek le. A 5,5 m × 4,6 m-es nagyvitorlát bambusztartókra erősítették.
A tutaj „fedélzetét” bambuszfonat-lapokkal borították.
A Kon-Tiki elkészítése során semmiféle fém alkatrészt nem használtak.
Eddig, a múlt, mert a kaland csak most kezdődik.


Történt, hogy fiaim szülős osztálykirándulásán felkértek a Református egyház részéről, hogy a nyári tábor alatt tartsak a gyerekeknek foglalkozást.
Miközben azon törtem a fejem, mit kellene csinálni a gyerekekkel, mert eléggé szórt korosztály, eszembe jutott a tutaj, mint vízijármű.
Ha viszont tutaj, akkor legyen valóban tutaj.

A kaland folytatása az interneten kezdődött.
Miközben képeket kerestem a Kon-Tikiről, rátaláltam egy papírmodell teljes készletére.
Ezzel, és a Vikipédia leírásával, már lehetett valamit kezdeni.
Az érdekes azonban, a csatolt 3D-s képek gyűjteménye volt, ami ugyan nem mérethelyes, de látványnak, épp megfelelő.
A döntés tehát megszületett.
Ezt fogom megcsináltatni a gyerekekkel a táborban.
Ahhoz azonban hogy mindenki időben be tudja fejezni, az alkatrészek jó részét előre el kellett készítenem.
Nem semmi közel 2000 db balsa pálcikát legyártani, a hozzá tartozó pici lapocskákkal együtt.
A modell, mert modell, méretaránya 1:100
Próbaképpen egyet összeraktam, fiaim nem kis örömére, de inkább csak kíváncsiságképp, hogy fognak boldogulni vele a gyerekek.
Azt hiszem, nem lesz nagyobb kihívás, mint egy kitt összeállítása.

Miközben a próbadarabot csináltam, eltűnődtem néhány alkatrész szerepén, és eszembe jutottak gyermekkori olvasmányaim a Kon-Tikiről.
Leginkább a kormányzása az ami megfogott.
Heyerdahléknak közel 500 mérföld megtétele kellett ahhoz, hogy rájöjjenek a függőleges deszkák szerepére.
Nekem elégvolt elolvasnom anno.

A kaland folytatása innen már egyértelmű.
Mivel ez a modell meglepően mutatós darab, eleve meg akartam csinálni szobadísznek, de a kihívás, hogy hogyan lehet vele hajózni, ráadásul fiaim felcsillanó szeme mikor közöltem velük, végképp arra ösztökél, hogy csináljam meg 1:20 méretben rádióval.

folyt. köv. de addig egy kérdés. Hogy kormányozták?

Üdv Manópapa

Hat a jol lathato kormanylapattal
Ja, meg a redkivul lelemenyes, gerendak kozott ledugott deszkak fel-le mozgatasaval. Mikor rajottek, hogy azzal is lehet kormanyozni (a regi tutajrajzokrol nem derult ki, hogy azok a deszakak mozgathatoak, ugy tunt, csak az iranytartas vegett vannak) a hagyomanyos kormanylapat szinte feleslegese valt.
Szoval ertettek a a hajozashoz arrafele......

Szervusz Gyula

Jó válasz 5 pont

A dolog lényegére akkor jöttek rá, amikor kihúzták az egyik oldalon a függőleges deszkákat, mert nem fértek hozzá a tutaj aljára erősített ivóvizes tartályhoz.
(Össze gubancolódott a rögzítő kötelük.)
Később már nem is használták az evező kormányt, csak ha már nagyon szükségessé vált.

Eredetileg Heyerdahlék azt hitték, hogy az 5 függőleges deszka csak az egyenes irány megtartásához, illetve az oldalirányú sodródás megakadályozásához kell. Csak később, a kötélgubanc miatt jöttek rá, hogy ha az egyik oldalon kihúzzák a deszkákat, a tutaj automatikusan a másik irányba fordul, mert megváltozik az áramlástani tulajdonsága.
Az eredeti beszámolókból nem derül ki, de az Oslói Kon-Tiki múzeumban van feljegyzés róla, hogy a deszkák számának csökkentésével a fordulás íve is szabályozható volt, tehát nem ok nélkül használtak belőle 5 darabot.

Megjegyzem, "Tudtak valamit elődeink. "

Üdv Manópapa


folyt. köv.

Egy kis adalék Kon-Tikihez.
A 3D rajz, ami sajnos nem elég méretpontos, de látványként használható volt.





A hátsó árboc tulajdonképpen a rádió antennáját tartotta, de szükség esetén vitorlát is húzhattak rá.
Igaz, erre csak az út mintegy egy negyedén volt szükség, de még így is átlag másfél, két csomós sebességgel tudtak haladni, ami egy tutajtól szép teljesítmény, ha figyelembe vesszük, hogy az aljára voltak rögzítve a víztartályok.

folyt. köv.

Manópapa

Üdv Mindenkinek

Nem kis örömömre, tegnap 33 ifjú titán kezdte el megépíteni Kon-Tiki modelljét.
Sőt
Volt köztük egy tíz év körüli kislány, akit öröm volt nézni, hogy kezelte a szerszámokat.
Lehet hogy mégis csak lesz szakkörünk?
Ma a kánikulára való tekintettel, no meg köszönhetően szponzorunknak, strandjárat lesz, holnap pedig hajókirándulás, így a modellek befejezése csütörtökre lett betervezve.
Képes beszámoló majd csak akkor.
Minden esetre, jó kis nap volt.

Üdv Manópapa