Sziasztok!
Kárpitosmunka vége. Szigetelések tőlem telhetően rendben.
Igen, a víííz. Az egyik utolsó futamot egy kicsit nagyobb aksipakkal csináltam,(akku a napozófedélzetem, powertape rögzítéssel.) egy csapatós kanyarban sikerült felborítani az eszközt. No, gondoltam, jöhet a tolóhajó. Mire visszanézek , a szép mahagóni sehol. Gondoltam, a szél kifútta a mögé a füves bucka mögé. Megyek arra, hajó sehol. Látom ám, hogy a parttól 2 m-re, úgy 1m mélyen a hajó tatja ül a tó fenekén, az orra szépen áll felfelé a délelőtti sziporkázó napsütésben és az enyhe hullámzástól szépen bólogat a víz alatt, mint holmi vízinövény. Nekivetkőztem, uccu be derékig a vízbe, gyorsan kiemeltem az eszközt. ...Érdekes, nem emlékszem, hogy hidegnek éreztem volna a vizet.
Az elektronikát otthon szépen kiteregettem a radiátorra, 1 óra múlva rendben működött minden darab.
Tanulság I. Ilyenkor gázt adni TILOS, teljesítmény ne csalinkázzon a rendszerben, így szárítás után épen megúszhatja a cucc.
Tanulság II. Sok sok hab az üres üregekbe, de tényleg mindenhova. (Amit eredetileg beleraktam, kevés volt)
(T. Tengernagy Úr 7-én lesz nálam szilikoncső, s Manópapa mahagónija is 2 hete zötykölődik a csomagtartómban.)
jj