Kedves Tamás!
Mellékelten küldök egy fotot az elkészült antik a/2 modellemről ami sajnos
már a múlté.
Most sírni tudnék tehetetlen dühömben mert 40 évi sikeremet és kudarcaimat
láttam elszállni benne.
Nálam egy ilyen modell elkészítése 1 hónap és mégis most úgy érzem ez a
vége.
A történet a következő . Tegnap este kivittem berepíteni de annyira fújt a
szél, hogy még megsiklatni sem tudtam.
Ma reggel jó volt az idő és folytattam.Egyedül mentem ki és a beállitás után
egyedül huztam fel mintegy 25 méterre.
Persze egyből eltermikelt és akkor azokban a pillanatokban meglátod az egész
eddigi munkádat. Rájössz hogy még mindig tudsz repülőt építeni be tudod
állítani találsz termiket és futás közben rájössz mégsem vagy már a régi.
Mikőzben az izomláztól alig tudsz visszavánszorogni a kocsidig eszedbe jut
miért nem
autóval mentem utána miért egyedül mentem repíteni.lTehát mégsem tanultam
meg mindent a 40 év alatt. Mert akkor most lenne egy repülőm amivel
elindulhatnék a Juhász Feri emlékversenyen nem csak egy fotóm meg egy
tapasztalatom ez a modell jó érdemes megépíteni, tehát kezdhetjük előről az
egészet.
Amikor az autóm fele vánszorogtam úgy éreztem vége abbahagyom de most úgy
érzem lemegyek és kivágom a mintabordákat.
Hát most ezek után mond meg normális az ember vagy csak modellező?
Üdvözlettel : Tóth Pista
Uploaded with
ImageShack.usNagyon szép a modelled!!!!!!!!!!!!!!