Üdv.
Na akkor nézzük meg alaposan ezt a gőzdómot:
Eredetileg a kazánokban normál kút meg patakvíz volt és minden kazán un. "Nagy vízterű" kazán volt. Ez annyit jelent, hogy egy nagy tartály (fazék, üst) volt az egész kazántest. Sok esetben ez nem is hengeres volt, hanem szögletes doboz ezért is hívták a korai kazánokat "Koffer Kazán"-nak. Ez a kialakítás nem tesz lehetővé nagy gőznyomást, de a korai gépek maximális üzemnyomása +1-1,5 Bar volt így ebből nem is volt gond.
Viszont a kazán a használat során elszappanosodik, ellúgosodik, különösen ha kezeletlen "nyers" víz van benne. Ez fokozza a kazánvíz habzását a forrás során. A nagy-vízterű kazánokra ez különösen jellemző mert nem alakul ki szabályozott hő-cirkuláció a kazándobban.
Olyan ez mint amikor tésztát főz az ember a fazékban. Amikor felforr a víz a gőzbuborékok a felszínre törnek és mozgásba jön a víz felszíne. A szétpukkanó buborékok kis vízcseppeket "lőnek" a gőztérbe (ez a desztvízzel frissen töltött kazánnak felel meg). A kazánoknál ez még ügyesen elhelyezett fő-gőzcsővel kivédhető. És nem kerülnek vízcseppek a gőzvezetébe, vagy legalább is csak minimális mennyiségben.
Ahogy a tésztafőző vízhez hozzáadod a sót, meg az étolajat, (ez a normál üzemű kazánvíznek felel meg) a víz viszkozitása megváltozik és a buborékok már nem pattannak szét a felszínre érkezéskor hanem egyben maradnak egy ideig, megindul a habzás.
Ha beteszed a vízbe a tésztát is (ez már az erősen szennyezett, elhasznált kazánvíznek felel meg) akkor intenzív habzás indul meg, ami teljesen kitölti a gőzteret , sőt ha nem veszed le a fedőt ki is fut a főzővíz a fazékból.
A habzó kazánvíz miatt be kell építeni egy gőzszárítót. Ez a rács, vagy lyukraszter lemez amit te is be szeretnél forrasztani a dóm alá. Ez azért jó, mert a hab-buborékok szétpattannak rajta és nem jutnak át a rácson. Olyan lesz mint egy második "virtuális" folyadékfelszín, amin szétpattognak a buborékok az átlépéskor. Természetesen erősen habzó kazánnál már ez sem segít, de normál állapotú kazán esetében jól működik.
Ezért került a dőzdóm a kazán tetejére, mert kellette egy szeparált tér a gőzszárító rács másik oldalára, ahol összegyűlik és elvezethető a buborék és folyadékentes "száraz-gőz". Ez lett a gőzgyűjtő-dóm. Végül is a gőzdóm és a rács együtt alkotják a gőzszárító szerelvényt.
Ennek ellenére azért illik végig vezetni a fő-gőzvezetéket a tűztéren, mert a gőzdóm és a szárítórács nem végez tökéletes munkát, a fő-gőzvezetékbe kerülő minimális víz viszont elgőzölök a túlhevítő csőben és így a kazánból minőségi száraz és enyhén túlhevített gőz lép ki.
Egy kazánnal szemben a legfőbb elvárás, hogy elegendő mennyiségű és minőségű gőzt termeljen. A gőzdóm-szárítórács-túlhevítő komplexum megfelelően biztosítja a második követelmény teljesítését.
A gőzdóm mérete így tetszőleges, hiszen csak nagyobbnak kell lennie mint a fő-gőzvezeték. De igazból mint fentebb írtam nem is ez határozza meg a méreteit, hanem a rá szerelt fittinget (szerelvények). Mivel a gőzdómban szárazgőz van a legalkalmasabb ide szerelni a biztonsági szelepet, sípot stb... mert működésükkor csak gőz áramlik át rajtuk, és nem habos vizes elegy ami fröcsköl , spriccel stb....
Üdv.: SRY
|